Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)

6. Rész

*Bakugou szemszöge*

A terepfelmérés dogát megírtuk. Óra végén a folyosón, mint egy kisgyerek, úgy ugrált körülöttem.

-Biztos hibátlan lesz. Érzem a zsigereimben, hogy ez most hibátlan lesz. Hála neked- ölelt meg szorosan.

-JÓLVAN MÁR!- pöccintettem meg a fejét.

Ez volt egy hete. Azóta egy picit ignorált engem. Néha rám írt meg együtt mentünk suliba. Mi történhetett?

A suli gyorsan eltelt és alig vártam, hogy Maci átjöjjön beszélgetni. Szegény le volt törve egész nap, így felajánlottam neki, hogy beszéljük meg. Hiába ignorál én akkor is törődők vele. Ha jól megfigyeltem akkor lett szomorkás mikor a lányok az apjukról beszéltek. Még fél óra és itt lesz a szobámban. Addig elmentem valami csokiért a sütős sráchoz. Még én se értem, hogy hogyan hozta ki belőlem ezt a gyenge oldalam.

-Oi cukros barom!- kopogtattam be az ajtaján.

Lassan kinyitotta, majd mit sem kérdezve bementem a sütőkesztyűs srác mellett.

-Miben segíthetek?- szólalt meg hátat fordítva nekem. Valami sütin dolgozhatott.

-Kéne valami édes csoki. Gondolom nálad mindig van ilyen, nem igaz?

-De- fordult az egyik fiókjához- Legutoljára (Név) jött csokit kérni. Persze szivesen adtam neki. Gyakran szokott hozzám fordulni ha valami édességre vágyik, cserébe, mindig hoz nekem sütihez hozzávalókat.

-JÓ, EZ ENGEM HOL ÉRDEKEL?- kezdtem ideges lenni. Mi az, hogy hozzá jön édességért?

Kezembe adott 2 tábla csokit- Igazad van, bocsánat!

-Tch, mivel tartozok?- nyúltam a zsebemben lévő pénztárcáért. Azért nem vagyok egy csóró köcsög, hogy csak így elvigyem az édességét, amit a saját erejéhez is használhatná.

-Semmivel- hadonászot védekezően, még én megtippelve levágtam a csokik árát és kimentem.

A szobámba tartottam vöröshaj leszólított- Bakubro! Beszélni akarok veled!

-Én meg nem akarok- mondtam flegmán.

-Nah! Csak nem az én drágakövemmel találkozol már megint?- kérdezte flegmán. Érdekes. Eddig nem beszélt így- Hogy vagy vele ennyire jóba?- kérdezte.

-Úgy hogy bennünk van valami közös. Olyan témákról beszélünk, amikről másnak fogalma sincs. Valamint megbízik bennem és látja, hogy törődőm vele- mondtam neki magabiztosan. Háh! Ezt a pofádba.

-Értem. De egy valamit jegyez meg! Attól mert most ilyen vagy vele, attól nem lesz még a tied- nézett szúrósan a szemembe.

-Na hol van a férfias barátságunk? Egy reménytelen szerelemért eldobod?- néztem rá kérdőn, de egyben felhányóan is- Lehet nekem se jön össze, de neked se biztos. És ezért tönkreteszed a barátságunk?

Vörös most nagyon a lelkébe nézett. Lehet megbántottam, de a francot érdekelte. Az a fő, hogy lássa a helyzetet végre. Kis idő múlva újra megszólalt- Igazad lehet. De megmondom neked, hogy nem teszek le róla. Az nem lenne férfias tőlem.

-Én nem mondtam, hogy tegyél le róla. Így érdekesebb a harc érte. Bár így is nagy feladatt- eresztettem egy önelégült mosolyt- Szimplán csak azt mondtam, hogy tönkreteszed a barátságunk- váltottam vissza semlegesre és próbáltam megértetni a mondanivalóm, az ő földet ütő értelmiségi szintjének megfelelően.

Közben megjelent (Név) is. Nagyon szomorú arca volt. Fekete pulcsi volt rajta, fekete bő melegítő nadrággal. Pont, mint rajtam. Láttam, hogy vörös is észrevette, hogy maga alatt van.