Ami rejlik a szived mögött (Bakugou x Reader)

3. Rész

Másnap a suliban nem igazán történtek dolgok. A fiuk kérdezgettek hülyeségeket. Például, hogy volt-e már kapcsolatom, vagy bejön most valaki. Én mindenre nemet válaszoltam. Igazából úgy éreztem, hogy a szerelem az nem nekem való. Igaz volt pár ember, akibe teljesen belezúgtam, de ők vagy mással voltak együtt, vagy kerültek engem, vagy később láttam, hogy nem is olyanok, amilyenek elsőre voltak. De egy fiú miatt teljesen semmivé vált a szívemben a szerelem. Olyan bunkó volt velem mikor próbáltam csak barátként közeledni hozzá. Talán neki köszönhetem azt, hogy nőiesebb vagyok. Mert próbáltam érte változni. Meg talán egy másik fiúnak is, aki nagyon megbántott. Hónapokig a fejemben járt a hangja és sírtam miatta. De ezek már a múlté. Vagy nem...

A lányokkal viszont, nagyon jól kijöttem. Ez tőlem amúgy nagyon nagy csoda, hogy lányokkal jól kijövök, hiszen az előző sulimban meg általánosban kiközösítettek a lányok. De ők másak. Ők tudják, hogy nem a ruha, meg az, hogy hogyan rázom magam a fiuknak tesz engem nővé, hanem az, hogy határozottan megválogatom a fiukat és ha kell, tanáccsal látom el a lánytársaimat.

Az órák csak úgy teltek, mint ha csak 2 perc lenne a tanítás. Észbe se kaptam, már az utolsó óra végén vagyok. Összekaptam a cuccaim és siettem vissza a koliba.

-Oi!- hallottam meg magam mögül egy mély hangot.

Megálltam hirtelen és megfordultam- Szia Bakugou!- terült el egy örömteli mosoly az arcomon.

-Most, 4-kor velem jössz edzeni- jelentette ki.

-Ez kijelentésnek hallatszott, mintsem kérdésnek- tettem csípőre a kezem.

-Nem is szántam kérdésnek. Aizawa megengedte és ha tetszik, ha nem, jössz velem edzeni.

-És mivan ha nem megyek?

-Bebaszom a szobád ajtaját és kirángatlak onnan- szúrósan nézett rám, ami miatt kellemetlenül nagyot nyeltem.

-Jólvan, jólvan. Megyek. Nem kell felkúrnod magad!- kaptam fel védekezően a kezem.

Beértem a szobámba és stresszesen készülődtem az edzésre. Felöltöztem sportos ruhába, ami egy fekete topból, egy fekete pólóból, amint egy boxoló nő volt és egy hosszú, tapadós fekete nadrágból állt. Táskámba bepakoltam a fehér puha törölközőt és a tigrismintás kulacsom. Hosszú barna hajam felkötöttem lófarokba.

Épp mentem ki az ajtómon, mikor Midoriya elment mellettem- Szia Midoriya!

A srác megállt és visszajött- Szia (Név)! Látom edzeni mész?

-Igen. Bakugou meghívott, hogy edzünk együtt- na jó! Nem meghívott, hanem rám parancsolt.

-Jobb lesz, ha sietsz! Kacchan nem szereti, ha késnek. Indulj!- sürgetett, hessegetett Mido.

Én csak kuncogva vágtam bele egy tempósabb sétába- Majd beszélünk.

Egy időben érkeztem meg vele. Éreztem ahogy vörös szemei méregettek engem. Felnézett, aztán lenézett. Így ment vagy 2 másodpercig majd megszólalt- Mackó! Végre egy a sok idióta közül legalább te nem késel el- tapsolt meg.

-Próbáltam időben jönni. Amúgy miért pont engem hívsz el edzeni? Már ha amit te lerendeztél, azt meghívásnak lehet mondani. Kiri vagy Sero is jött volna.

-Mióta összekaptunk, bennem egy félelmet keltettél. Nem tudom felfogni, hogy hogyan, mert ugye én sohasem félek és bárkivel képes vagyok szembeszállni- feszített be nekem, megmutatva jól kidolgozott bicepszeit- De a szemeid sugároztak valamit, ami veszélyes- nyúlt jobb kezével az álam alá, felvéve velem a szemkontaktust.