ֆɨռռɛʀֆ' օʀɨɢɨռ | Ghost Band

ⅩⅧ.

𝐍𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬 𝐈𝐧 𝐖𝐡𝐢𝐭𝐞 𝐒𝐚𝐭𝐢𝐧
⛧

𝐀𝐳𝐭 𝐦𝐨𝐧𝐝𝐣𝐚́𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐯𝐚𝐧𝐧𝐚𝐤 𝐝𝐨𝐥𝐠𝐨𝐤, amiknek elkerülhetetlenül meg kell történniük az életben ahhoz, hogy tovább haladhassunk azon a bizonyos "úton". Egyszer el kell menned egy partira... egyszer találkoznod kell ott valakivel... egyszer beszédbe kell elegyedned vele. Egyszer meg kell kedvelnetek egymást, majd megszeretni, végül pedig megkívánni. Bármikor találkoztok, ennek meg kell történnie. Addig nem pörög tovább az a bizonyos lemez. Addig egy helyben áll. Vár. Kivárja azt, hogy elmenj. Hogy meglásd. Hogy megkedveld. Hogy megszeresd...
Végül pedig megkívánd.
De miért pont most?
Miért pont így?
Miért nem tíz évvel később, vagy nyolccal korábban?
Erre mondják azt, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek... Már akik hisznek benne. Szerintem nincs Isten... és ha van is, ebben a pillanatban behunyt szemekkel fordul el tőlünk.
Az arcomba csapom a hideg vizet, majd fellélegzek hangosan.
Régebben is láttuk már egymást... hiszek abban, hogy nem ok nélkül. És azt hiszem, ő is hisz benne, még ha nem is mondja el nekem.
De talán csak beleképzelem, azt mert akarom, hogy így legyen.

Hogy ő is úgy gondoljon rólam, mint én róla...
Letolom a csipkeszegélyű pamuttangámat, és kilépek belőle. A zuhanyzó sugara alatt óvatosan simítok magamon végig. Reszketnek a kezeim, a térdeim kocsonyásak, a gondolataim homályosak. A combom belső részét mosom végig, majd egy mozdulattal elzárom a vizet.
Szusszanok és felmérem magamat a zuhanyzóval szembeni mosdópult tükrében.
Lelököm a szoknyámat a csupasz altestemre, a csőtopot, amit nemrég rángattam vissza magamra, még a másik szobában, megigazgatom. A mellbimbóim jelzik az izgalmamat: a szoba hűvös levegője és a gondolataim hatására keményen feszülnek rá a vékony pamutra. Az egész testem kívánja Tobiast... érzem magamon a vágyat, a forróságot, a lüktető bizsergést, amit az érzésének puszta gondolta, emléke kelt bennem.
A melleimre simítok, majd a kiengedett hajamra. Megnézegetem a sok ízben elkenődött sminket, letörlöm a szám sarkába maszatolt rúzst.
Nem érzem azt, hogy én néznék magamra vissza a tükörből.
– Minden rendben van?
Összerezzenve zuhanok vissza a valóságba a gondolataimból, és a nyitott fürdőajtóban álló Tobiasra pillantok. A félfának támaszkodik, elhúzza a mosdópult peremére akasztott tangámat és finoman forgatni kezdi az ujjai között.
– Persze...
– Bármikor visszakozhatsz, ha úgy érzed, Lotti.
Lotti...
Megrázom a fejemet, majd finom mosoly szalad az ajkaimra. Reszket mindenem utána. Egyszerre őrülök meg a vágytól és rettegek tőle.
Rettegek?
Tobias ellöki magát az ajtófélfától, majd elém sétál és óvatosan a karjaiba zár. Hozzá dőlök... belé omlok. A csupasz mellkasának simulok, magamba szívom az illatát és az ing alatt karolom át a forró hátát.
– Semmi olyan nem történik, amit nem szeretnél – csitít, a keze a hátamon korzózik. – Az a lényeg, hogy mindketten jól érezzük magunkat a másikkal...
Bólogatok.
Beleakad a csőtopom tetejébe, és óvatosan belemarkol.
– Levehetem rólad?
Bólogatok. Nem jönnek ki szavak a számon... úgy érzem magamat, mintha első alkalommal érne férfi így hozzám, pedig biztosra tudom mondani, hogy ez nem így van.
Ördög fasza.

De Ő először ér így hozzám.
Lassan a hasamra húzza a felsőt, felfedve a melleimet. A puha bőrünk összesimul, felsóhajtok az intenzív érzéstől. Tobias ujjai tovább csúsznak, mostmár a szoknyám korcához simulva.
– Ezt is? – duruzsolja a fülembe.
Bólogatok.
A cipzár enged, a szoknya a reszkető lábaim köré omlik a földre. A csőtopom hamarosan követi, én pedig pőrén simulok hozzá az engem átkaroló férfi félmeztelen alakjához.
– Hogy érzed magad?
Végigcirógatja a csupasz hátamat.
– Megvagyok... – pillantok fel a zöld szemébe, majd elmosolyodom. Megsimogatom az arcát, kinyújtózom, és az ajkaira csókolok. – Hideg a padló... – somolygom, Tobias mosolyát is szélesebbre varázsolva.
– Gyere...
Kézen fogva kihúz a nappaliba. Reszketnek a lábaim. Hidegnek érződik a parketta, a szoba, ami a citrusos, édes illatában fürdik. Félhomályos minden... a sötétítők mögül Bécs fényei világítanak be, csenget a villamos és autók zaja töri meg az idillt.
Belöki a hálószoba ajtaját.
A tamponom madzagja kellemetlenül csiklandozni kezd, habár általában nem szoktam felfigyelni rá...
Megállunk. Felém fordul, leejti a vállairól a szaténinget, és az ajkaimra csókol. A nyelve finoman simul az enyémre. A keze a csupasz testemen korzózik egy darabig, végül a lábaim közé simul.
Felsóhajtok.
A tenyere meleg és puha, óvatosan kezd körözni az ujjaival a csiklómon. Simogat... cirógat... lágyan ér hozzám, mintha mimóza lennék, ami bármelyik durvának sejtető rezzenésére összecsukódhat...