"A Kiszolgáltatott" I. rész

13 1 0
                                    

Egy hideg és sötét éjszaka volt, 1993-ban, mikor egyedül elindultam egy elhagyatott erdő felé a város szélén. A hold világítása csak halványan hatolt be a fák közé, és a csend olyan súlyos volt, hogy úgy éreztem, megfojtanak.

Már régóta érdekelt az erdő sötét legendája, amit helyiek meséltek. Az emberek azt suttogták, hogy valami sötét és ismeretlen erő lakozott benne, és hogy azok, akik el merészkednek, sosem térnek vissza. Az elhagyatottság és a csend csak fokozta az én kíváncsiságomat.

Ahogy mélyebbre hatoltam az erdő sűrűjébe, a fák törzsei mintha elmosódtak volna, és a sötétség még sűrűbb lett. Hirtelen egy gyenge zümmögés szűrődött a fák közül, és félreérzékelt figyelmem az egyik elágazáshoz terelte.

Az erdő egyre sűrűbben borult be körülöttem, és a zümmögés erősödött. Végül egy tisztásra értem, ahol egy hatalmas és elhagyatott ház emelkedett ki az árnyakból. Az épület sötét volt és roskadozott, mintha évtizedek óta nem járt volna ember erre.

Amikor közelebb léptem, hirtelen egy hátborzongató sírás szakadt meg a csendben. Mintha valaki kínlódott volna a házban. A sötétségben csak a hold fakó fénye világította meg az ablakokat, de láttam valakit, aki az egyik ablakon át próbált kitörni.

Azonnal fellobbant bennem a félelem, de a kíváncsiság is hajtott. Berontottam az ajtón, ami könnyedén megnyílt. A ház belseje olyan volt, mintha az idő megállt volna benne. Poros bútorok, megtört ablakok és egy szörnyű szag töltötte be a levegőt.

A sírás egyre erősödött, és követve azt, eljutottam egy sötét pincébe. Ott egy rémült nő feküdt összekucorodva a sarokban. Az arcán félelem és rettegés jelei látszottak. Megpróbáltam vele beszélni, de csak suttogott valami kifordított szavakat, amik értelmetlenek voltak.

Akkor hallottam a zajt a ház hátsó részéből. Léptek és morajlás hallatszott, mintha valami közeledne. Megragadtam a rémült nőt, és elindultam kifelé a pincéből, de a ház sötétje megnehezítette a tájékozódást.

Amikor kijutottam a házból, a sötét erdő az éjszaka mélyén volt, és a hold fénye már nem segített. A hátam mögött a ház felől egy rettenetes zúgás hallatszott, mintha valami hatalmas és ismeretlen dolog közeledett volna.

Az erdő sűrűjében vesztettem  el az utat, és úgy tűnt, mintha az erdő maga élne. A fák suttogtak és a levelek mozogtak, mintha észrevettek volna. A rémült nőt szinte magammal vonszoltam, de nem tudtunk menekülni.

— Olvasd el a II. részt is! —

A sötétség ölelésébenWhere stories live. Discover now