"You're on your own, kid
Yeah, you can face this
You're on your own, kid
You always have been"
Taylor Jenkins sikeresen megszabadult a múltjától. 27 évesen pincérnőként dolgozik egy Sioux Falls-i étkezdében, hétvégente pedig a kisöccsére felügyel. A...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
5.
Probléma
_______________
Bang.
Térdreesett az előkertben, szemét könnyek lepték el. Egész testében összerezzent a hangos dörrenéstől, ami a kisöccse halálát jelezte.
Bang.
Sam a matracra hanyatlott, fehér felsőjén rögtön hatalmas vérfoltok jelentek meg. Utolsó levegőjét véve lehunyta a szemét, s többé nem nyitotta ki.
Bang.
Dean tüdejéből kiszaladt a levegő, amint a két töltény áthatolt a bőrén. A fájdalom égető volt és borzalmas, de a vég olyan hamar érkezett el, hogy észre sem vette. Zöld szeme élettelenül meredt a plafonra, miközben teste egyik pillanatról a másikra mozdulatlanná vált.
Bang.
A lába a földbe gyökerezett a holttestek láttán. Az ételeszacskót elejtve nagynehezen odarohant hozzájuk, megpróbálva felébreszteni őket, ám hiába. Meghaltak. Ez ellen nem volt mit tenni. Fejét a báty mellkasára hajtva keserves sírásban tört ki, miután felfogta, hogy elveszítette a két legfontosabb embert az életében.
Bang.
A lövések sorozatosan csengtek a fülében, nem hagyva neki egy perc nyugtot sem. Jobbra-balra forgolódott, azonban a rémképek nem tűntek el az elméjéből. Olyan intenzívek és valóságosak voltak, mintha visszautazott volna az időben, hogy újra átélje őket. Látott, halott és érzett mindent, amit akkor is. Az utóbbi hetek gyásza egyszerre csapta meg, akár egy jól becélzott ütés. Kísértette őt éjjelenként és nem hitte, hogy valaha képes lesz elmenekülni előle.
- Nem- motyogta az ébrenlét és álmodás határán – Nem.
Bang.
Szemét kinyitva hirtelen ülésbe rántotta magát. Körülötte minden sötét volt, az egyetlen hallható hang a saját zihálása. Szőke tincsek hullottak az arcába a nagy lendülettől, viszont ezzel nem törődve egyszerűen felhúzta két térdét a mellkasához, amiket aztán átölelt remegő kezeivel. Rájuk engedte a fejét és igyekezett rendezni a légzését. Nem ment könnyen, de hozzá kellett szoknia.
Szedd össze magad, mondogatta. Számítottál arra, hogy ez lesz. Ez a munkáddal jár. Nem menthetsz meg mindenkit, nem számít mennyire szeretnéd. Minél hamarabb elfogadod ezt, annál hamarabb léphetsz tovább.
