Lah világa

Fák rejtekén

A mantikorral való találkozás után a csapat már nem tudta, hogy mire számítson. A következő alapanyaghoz újra felszínre kellett menniük. Csak fű és levelek szerepeltek a listán, viszont nem akármilyen helyről származhatott. Az Erdei Régió azon területéről kellett hozni, hol mindig minden zöld, de ez a hely el volt rejtve. A Barlangi Régióban még vettek két hátast. Ők is gyíkok voltak, ám ők inkább hasonlítottak varánuszokra és sokkal nagyobbak voltak, mivel őket inkább áruszállításra használták. A leggyorsabb útvonal keletre volt, az erdei bejárat, ezesetben kijárat, felé. Az út nem volt hosszabb, mint mikor a sivatagi bejárattól elérték a birodalmat. Útjukon egy félig kigyó, félig ember lény vezette őket. Nem tűnt túl tapasztaltnak, de be kellett érniük ennyivel. Dion ismét a levelet olvasgatta. A kristály világoskék lett. Felolvasta a többieknek, mikor megálltak pihenni, kellő távolságban a vezetőtől.

----------------------------------------------------------------------------------------------

A fák felett, a felhők között,
Levegő szárnyán, hol ő röpködött,
A fogvatartó, az áruló egy nap eljön,
S hogy velük az ég megtörjön.

----------------------------------------------------------------------------------------------

-"Áruló és fogvatartó? Most Parallax-ról beszél?"-Kérdezte Rocky.

-"A fogvatartót megértem...de kit árulhatott el? Nem volt már alapból, hát ilyen?" -Tett fel egy újabb kérdést Aisha.

-"Nem biztos, hogy róla van szó, de kizárni se lehet." -Mondta Dion. -"Azt írta, hogy velük, szóval ketten is lehetnek."

Aggodalmasnak tűnt. Már egy ideje küszködött egy gondolattal.

-"A levél miatt aggódsz?" -Kérdezte Aisha.

-"Részben azért is...de van még valami."

Mindenki ráfigyelt, ami miatt még idegesebb lett.

-"Hát...túl sokat mondtam el magamról, amit nem kellett volna. Veletek szerencsém volt, de ha más lett volna.."

-"Nincs értelme a múlton rágódni. Ami megtörtént, az megtörtént, mindennek van hatása a jövőre nézve, de nem tudhatjuk, hogy mi." -Felelte Aisha.

-"Milyen bölcs lettél." -Mondta szórakozottan Kira.

-"Valakinek annak is kell lenni, ha már te nem leszel az."

Kira drámaian mellkasára tette a kezét.

-"Hogy mondhatsz nekem ilyet?"

-"Jól van. Leállhatsz." -Mondta Aisha nevetve.

-"Ideje indulni, ha még napkelte előtt fel akartok érni." -Mondta a vezetőjük, szélesen mosolyogva.

Így hát fogták a dolgaikat és követni kezdték őt. Úgy 4-5 órába telt, hogy elérjenek egy csigalépcsőhőz, mint amilyenen lejöttek, de ez fából készült és indák lógtak rajta. Amin lejöttek, az márványból volt, aranyozott díszítéssel.

-"Gondolom már nincs szükségetek rám, szóval én itt visszafordulok." -Szólalt meg a vezető.

Átadták neki a varánuszokat és elindultak felfelé a lépcsőn. Néhány perc alatt egy barlangban voltak, a végén fénnyel. Elindultak felé és amint napra értek, el kellett takarniuk a szemüket. Több napnyi sötétség után, a fény most vakított. Időbe telt, hogy hozzászokjanak a fényhez. Amikor ez megtörtént, újra az erdőben voltak. Szinte üres volt, semmi növényzet csak száraz kórók és föld. Egy ilyen helyen nem lenne nehéz megtalálni az örökzöld területet, feltéve, ha az valóban zöld még. A távolban egy idős asszonyt láttak, ahogy egy kertet kapál. Próbálta életben tartani a növényeit a körülmények ellenére is. Amikor Dion megpillantotta, szeme csillogni kezdett.