Megjelölve

9. R É S Z

Freya

Életem legmélyebb álmából ébredek, felfrissülve és élettel telinek érzem magam, olyan módon, ahogyan még soha nem tapasztaltam. A testem feltöltődik energiával, ugyanakkor teljesen nyugodt, ellazult és békés vagyok.

Biztosan erre gondolnak az emberek, amikor a nyugalomról beszélnek.

De ez a jó érzés azonnal pánikba fordul, amikor rájövök, hogy két horkoló óriás közé vagyok beszorulva. Az a kellemes melegség, amit érzek? Igen, az az ő forró leheletükből és félmeztelen testükből származik.

Jézusom, ezeknek a fickóknak valami őrült anyagcseréjük lehet, mert tudom, hogy a barlang levegője hűvös, de a testüket olyan forrónak érzem, mint két kemencét.

Ahogy a szemem fokozatosan alkalmazkodik a gyenge fényhez, kezdek tájékozódni.

Az előttem fekvő a vezér. Addom. Hosszú, göndör hajának sziluettjéről meg tudom állapítani. Izmos karja a vállamra borul, úgy tart, mintha a mackója lennék. Ez azt jelenti, hogy valamikor felébredt a nyugtatószer okozta kómából?

Emlékszem, ahogy rám támadt a fánál. Hogyan tépte darabokra a melltartómat és szopta a mellemet olyan erősen, hogy az már fájt. Az emléktől megborzong a testem. Azt mondom magamnak, hogy ez félelem.

Durva szakáll súrolja a tarkómat, és forró lehelet csiklandozza a fülemet. Azt hiszem, a nagy test, amely hátulról kanalaz engem, Hasker lehet.

Közel sem olyan jóképű, mint a másik két alfa, legalábbis hagyományos értelemben nem, de ez nyilvánvalóan nem akadályozta meg a hölgyeknél. A robbanásszerű orgazmus alapján, amit korábban nekem adott, biztos vagyok benne, hogy nem először fedezte fel egy nő anatómiáját.

Megborzongok, ahogy az izmaim felidézik, milyen szégyenletes módon hullámzott végig rajtam a csúcspont. A nemem lüktet, és a mellbimbóim megfeszülnek, ahogy felidézem, hogy ő és Kadmon durva kezeikkel a legintimebb és legérzékenyebb helyeimet fogdosták.

Ez annyira rohadtul rossz volt.

Akkor miért volt olyan jó érzés?

Azzal indokoltam, hogy emlékeztetem magam, hogy meg kellett tenni. Most, hogy omega lettem, a saját döntésem nélkül, a szagom egy sereg veszett Alfát zúdított volna ránk. És közel sem lettek volna olyan szelídek, mint Hasker és Kadmon.

Kadmon. Az érzékeny. Vajon hol lehet?

Óvatosan, hogy ne zavarjam az alvó Alfákat, felemelem a fejem, és átkukucskálok Addom vastag válla fölött. A barlangban persze sötét van, de annyi holdfény szűrődik be, hogy egy kicsit látok. Egy gyors pásztázás során nem látom a fiatalabb Alfát.

A a fejemet feljebb emelem és a fülelek figyelmesen hallgatom a környezetemet. Két horkoló Alfát. Víz csöpög valahol, visszhangzik a köves barlangban. Egy enyhe szellő zizegeti a leveleket odakint. Visszafekszem.

Be kell vallanom, hogy így eléggé biztonságban érzem magam. Egy kis Freya-szendvicsben tartanak. Elvigyorodom, és majdnem felkacagok, de aztán összeszedem magam.

Ez nem a viccelődés ideje.

Rendben, ezek a srácok megmentettek a SynerGen biztonsági embereitől. Hasker pedig gondoskodott a "szükségleteimről". Ő és Kadmon még jelentős önmérsékletet is tanúsítottak azzal, hogy valójában nem hatoltak belém...behatolva. De ez nem az én érdekemben történt. A vezetőjük, Addom iránti tiszteletből cselekedtek. És ha egyszer felébred, mindennek vége.

Lehet, hogy átmenetileg elfojtották a forróságomat, de vissza fog térni.

Ki kell jutnom innen. Meg kell szöknöm.