Infrunami //Matthew Sturniolo ff.//

7.tagadhatatlan

Mikor Chris behúzott a szobájába már eleve könnyeztem, aztán mikor már bent voltunk rendesen sírtam.

Amíg hazafelé jöttünk kikapcsoltam az agyam és próbáltam nem gondolkodni, hogy a többiek ne lássák ahogyan sírok. Miután hazaértünk, mivel Madivel kint voltunk a kanapénál aludni mindig, ezért nem nagyon volt személyes terünk, gondolom ezért húzott be Chris a szobájába hiszen látta rajtam, hogy eléggé szarul vagyok.

Nem szólt semmit, leült az ágyára és aggódva figyelt.

Nem tudom, hogy azért mert nem tudta mit kellene mondania, vagy azért mert csak nem szerette volna beleütni az orrát olyanba amihez nincs sok köze, de akárhogyis volt nem kérdezett semmit. 

Mikor leültem mellé, már nem sírtam annyira mint eddig szerencsére, Chris elkezdte hátulról simogatni a hátam, hogy ezzel nyugtasson, ezután én csak a vállára hajtottam a fejem.

-Nyugi Riley.-Mondta Chris.-Itt vagyunk.-Nyugtatgatott.

Miután már abbahagytam a sírást teljesen megtöröltem az arcom a pulcsija ujjával ami borzalmasan nagy volt rajtam.

-Rákérdezhetsz ha szeretnél.-Mondtam mosolyogva, miközben a szemébe néztem.

-Nem kell róla beszélnünk ha nem szeretnél, majd ha készen állsz.-Mondta egy laza mosoly kíséretében.

-Biztos nem baj? Mert úgy érzem, hogy segítesz mindenben, én pedig kizárlak.-Mondtam lehajtva a fejem.

-Ez a te döntésed. Hidd el, engem nem zavar és a többieket sem fogja. Amikor kimegyünk ezen az ajtón semelyikőjük sem fog semmit se kérdezni, előre tudom.-Mondta még mindig az arcomat fürkészve.-Higyj nekem, ismerem őket.-Alig hallhatóan suttogva.

Vettem egy nagy levegőt és bólintottam.

Mégegyszer megköszöntem Chrisnek ezt az egészet, aztán kijöttünk a szobájából.

-Chrissss, Rileyyyyy.-Ordított Nick.-Ti is éhesek vagytok?-Kérdezte Nick.-Mert ha igen Madi meg Matt mennek mekibe és hozunk kaját nektek is, mert mi nagyon kajások vagyunk.-Mondta Nick tovább.

-Én nem kérek semmit, de azért köszi.-Mondtam mosolyogva, ekkor Nick Chris felé fordult.

-Nekem egy közepes krumplit pepsivel hoztok?-Kérdezte Chris.

-Persze. MATTTTTT.-Ordított tovább Nick mostmár Mattnek.

-Igazad volt.-Mondtam halkan.

-Tudom.-Mosolyodott el halványan.

-Riley, holnap megyek körmöshöz, jössz velem?-Kérdezte Madi amikor leültem mellé a kanapéra.

-Aha, persze.-Mosolyogtam rá.

Miután Matt és Madi elmentek telefonoztam kicsit, Nick és Chris nem tudom hova lettek, nem figyeltem, aztán kicsit később már félálomba voltam amikor ajtónyitódást hallottam, vagyis megérkeztek Matték.

-Amennyire tudunk legyünk halkan, hagy pihenje ki magát Ry.-Hallottam Mattet lentről.

-Ha gondolod feküdj be mellé te, én meg alszom a szobádban.-Mondta halkan Madi.

Megjelent Chris és Nick is, vagyis őket láttam is és nem csak hallottam.
Miután láttam őket becsuktam a szemem, mert tényleg félálomban voltam és már be is aludtam majdnem, nagyjából fél órával később amikor megéreztem, hogy valaki befekszik mellém.

Kinyitottam a szemem, egyszerűen nem tudtam utána visszaaludni, úgyhogy meg is fordultam, csak arra nem számítottam, hogy egy engem figyelő Mattel találom szembe magam.

-Úristen.-Suttogtam, de olyan közel volt, hogy szinte már egymás levegőjét szívtuk be. Matt nem szólalt meg csak szemkontaktust vett fel velem, és hirtelen megijedtem, hogy nyitott szemmel alszik.-Matt ébren vagy?-Suttogtam neki.

-Miért ne lennék Collins?-Suttogta nekem. A vezetéknevemet használta. A VEZETÉKNEVEMET HASZNÁLTA.

-Nem tudom, csak nem láttam reakciót az arcodon és azt hittem, hogy nyitott szemmel alszol.-Mondtam, és így belegondolva kicsit hülyeség volt, de már nem éreztem magam annyira nagyon kínosan.

Ekkor szerintem a legédesebb hangot hallottam meg a világon. Matt alig hallhatóan elnevette magát. De uramég. Egyszerűen kirázott tőle a hideg. Nagyon aranyos volt, és ahogy az arca is felcsillant egy kicsit, azt hittem megőrülök.

Tagadhatni sem tagadhattam.

Tetszett nekem Matt Sturniolo...

-Collins, imádlak de ez még tőled is hülyeség volt.-Mondta még mindig mosolyogva.

Éreztem ahogy az arcom felhevül, tudtam, hogy kipirosodtam, ekkor el is kaptam a szemem, nem tudtam a szemébe nézni.

-Zavarba hoztalak?-Kérdezte ártatlanul, de érezhető volt a hangján, hogy nagyon viccesnek találja a helyzetet.

-Aludj Matthew.-Mondtam ki a teljes nevét és elfordultam tőle.

Pár másodperccel később éreztem, ahogy közelebb húz magához, és nem engedett el.

-Csak viccelek, tudom, hogy zavarba hoztalak.-Suttogta a fülembe.-Ja, és aki miatt ma sírtál, remélem tudja, hogyha találkozok vele nem lesz jó vége.-Tette hozzá, aztán többet nem szólalt meg, én pedig elaludtam...

____________________________________
Word count: 674

Ez megint egy rövidebb rész lett, és próbálok mostmár hosszabbat írni, viszont  a héten alig voltam otthon.

Matt elkezdte Rileyt Collinsnak hívni, vajon miért?

Ráadásul Chrissel is sokkal jobban jóba lett Riley...

Remélem tetszenek ezek a részek, és hogy jók, habár ez a rész kifejezetten nem tetszik nekem de hát haladnunk kell...

Jövő vasárnap hozom a kövit!!💗