Infrunami //Matthew Sturniolo ff.//

5.Nick

Miután elfogadtam amit Chrisék csináltak - ami nem volt egyszerű, de végülis igazuk volt - felmentem Nick szobájába, mivel Madit kerestem.
Mikor benyitottam valamilyen filmet néztek, habár kopoghattam volna, még mielőtt olyat látok amit nem akarok.

-Bocsi ha megzavartalak titeket.-Mondtam kínosan, miután becsuktam magam mögött az ajtót.

Mikor Madi felémnézett megállította a filmet.
-Mit zavartál volna meg?-Mosolyodott el felülve.

-Hát.... ti nem...?-Kérdeztem, és miután rájöttek, hogy mire gondolok elröhögték magukat.

-Viccelsz?-Kérdezte Nick. Szerintem nem volt benne semmi vicces, vagy nevetni való abban amit mondtam de oké.-Madi mintha a húgom lenne.-Rázta meg a fejét.-Soha az életben nem lenne köztünk... akármi is.-Nevetett ki még mindig Nick.

-Nick nekem pedig, mint már mondtam, olyan mintha a bátyám lenne.-Mosolygott Madi a naivságomon.-De ha ezt gondoltad akkor te nem tudod ugye?-Kérdezte Madi, miután már csak az ágy szélén ült.

-Mit is kéne tudnom?-Kérdeztem furán, miközben a szemem a két ember között cikázott.

-Köztudottan meleg vagyok.-Mondta Nick.-De amúgy azért nem mondtam, mert azt hittem egyértelmű.-Jelezte felém.

-Oh.... OHHHHHH.-Csapott belém a felismerés. És egyébként következtethettem volna rá, de valahogy nem gondoltam erre.-Akkora hülye vagyok.-Röhögtem ki saját magamat, miközben az arcomat ma már sokadjára a kezeim közé temettem.-De Nick higgy nekem, így is ugyanúgy imádlak.-Nevettem még mindig.

-Tudom, mert én ennyire szerethető vagyok.-Mondta beképzelten, de egyértelműen viccelt.

-Azért az túlzás.-Mondta a hátam mögül talán Matt amire összerezzentem. Észre sem vettem, hogy egyáltalán kinyitotta volna az ajtót vagy bejött volna rajta.

-Ne ijesztegessetek már folyton.-Raktam keresztbe a karomat a mellkasom alá, miután az utóbbi napokban sokadjára ijesztettek meg.

-Bocsi Ry.-Mondta szinte nevetve, aztán odament Nickékhez.

-És te mit akarsz?-Mutatott rá Nick szinte undorodva, de szintén észrevehető volt, hogy viccelt.

-Chris azt mondta este süthetnénk valamit, meg hogy elvileg ma csillaghullás lesz az égen.-Fejtette ki nekünk.

-UUUUU, imádom a csillagokat.-Mondtam, miközben nagyon boldog lettem hirtelen.

Valamiért kiskorom óta oda meg vissza vagyok a csillagokért. Anyáék azt mondták, hogy kiskoromban folyton az eget néztem, és a csillagokat rajta. Elvileg alig bírtak bevinni a házba, annyira akartam kint maradni és csak nézni az eget. Valahol talán már kiskoromban is arra emlékeztettek, hogyha szeretném, és megdolgozom érte én is így ragyoghatok, és hogy sose felejtsem el, hogy az univerzumban mindig lesz helyem, még akkor is ha nem így érzem, mint például az utóbbi időben, nagyjából másfél éve folyamatosan. Mindig emlékeztetnek, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy itt legyek, és nem az én hibám az, ha valami olyan történik amibe nincs beleszólásom, de engem is érint. Mint amikor apa elment. Nem volt beleszólásom, és mai napig bánom egy kicsit, hogy elment, hiszen akkor anya most nem lenne alkoholista. Nem ment volna tönkre teljesen idegileg, ahogyan én sem.

De mint mondtam nem az én hibám volt. Legalábbis remélem a mai napig, hogy nem.

-Rileyyyyyy.-Szakított ki Madi hangja a bambulásomból. Hirtelen megráztam a fejem, hogy oda tudjak figyelni rájuk.

-Igen?-Kérdeztem nagyokat pislogva. Minél többet pislogtam annál jobban kitisztult a szemem, és jobban láttam.

-Azt beszéltük, hogy rendelünk pizzát, meg sütünk browniet. Te milyen pizzát kérsz?-Kérdezte, miközben próbálta tartani a szemkontaktust velem, nehogy megint elbambuljak.

-Uhm... igazából mindegy, de ha lehet akkor valami hasonlót a margaritához. Egy ideje nem eszem húst.-Mosolyogtam el.-Egyébként, imádok sütni meg főzni, úgyhogy nagyon örülök, hogy csinálunk browniet.- Mondtam, aztán leültem a babzsákra amit találtam Nick szobájában.

-Az jó.-Dörzsölte össze a kezét Nick.-De mi nem hagyományosan csináljuk. Mivel öten vagyunk arra gondoltunk, hogy kettő ember nem beszélhet, kettőnek fejhallgató lesz a fején, hogy ne halljon. Egy embernek pedig be lesz kötve a szeme.-Mondta eltökélten, elmagyarázva, hogy mekkora hülyeséget akarnak csinálni.

-Aha.-Mondtam szarkaztikusan, mivel azt hittem viccel.

-És azt beszéltük, hogy te legyél az akinek be van kötve a szeme, mert te még nem vagy jártas itt a házban, úgyhogy úgy lesz a legviccesebb. Nekem és Chrisnek be lesz kötve a szánk, Madi és Matt pedig zenét fognak hallgatni.-Mondta még mindig teljesen komolyan nézve rám.

-Akkor te most nem vicceltél?-Kérdeztem megrémülve.

-Miért, te azt hitted, hogy ezt az egészet csak viccből mondom?-Kérdezte meglepődve Nick.

-Hát az elején igen.-Vallottam be, majd a földet kezdtem el bámulni.

-Na jó, szerintem menjünk, csináljuk, mivel mire készen leszünk... hát igen az is egy idő lesz.-Mondta Matt mosolyogva, miközben megtörte a kínos csendet. Hálám jeléül csak rámosolyogtam ő pedig kacsintott egyet alig láthatóan.

Mikor a konyhához értünk hallottuk, hogy Chris énekel a kanapéról, vagyis valamivel szórakozott inkább azt mondanám.

-Chrissssss, gyere csinálunk brownie-t.-Ordította neki Nick.

-Ahjjjj de nekem nincs kedvem.-Mondta teljesen durcásan, mint egy 6 éves gyerek akitől elvették a cukorkáját.

-Nem te döntesz.-Forgatta meg a szemét Matt, miközben hátrament Chrishez és odahúzta őt hozzánk

Na ez érdekes lesz...

____________________________________
Word count: 793

Eléggé le vagyok maradva az írással, úgyhogy bocsánat, és remélem tetszik ez a rész is. Kicsit átírtam néhány részt, de nincs bennük sok változás

Ha van ötletetek nyugodtan írjátok meg itt kommentbe, és ha tetszett a rész azt kérlek jelezzétek egy csillaggal vagy egy kommenttel!!!!

Minden vasárnap próbálok hozni mostantól részt, viszont ha nem akkor még a héten két részt kaptok!!!

Puszi és tali a kövi részben💗💗