A Penna csodája - Fogalmazások

Nem, de igen...

Nem vagyok lány de fiúnak is pocsék, nincsenek jo ruháim és a hajam se lehet rövid. Utálom a sminket de van pár ruha amit szeretek. Nem tudok embereket nyugatni és sose tudtam de mindig megkaptam hogy köszönik szépen és hogy szeretnek de mindig az járt a fejembe higy ez az igazság-e vagy csak kedvességből mondták és valójában szart se segítettem. Sokszor csúnyán beszélek de túl kedves vagyok az emberekkel. Az olló is szép ha tudom hol a helye. Semmi nem érdekel de minden érdekel amit látok és hallok. Szeretem a vért de előben nem biztos hogy elviselném. Mindig reménykedek aztán rájövök hogy az szart se ér. Sokan mondták hogy fura vagyok, valóban az vagyok, vagyis egyedi. Nem tudom mi a bajom 1 emberrel osztozom a gondolataimon es a vilag tobbi resze nem érti. Es kurva sokrol nem tud hogy miket gondoltam ereztem es tettem. Gyerekként hangos voltam mist pedig bekonnyezek ha kerni kell egy fagyit egy idegentol. Gyerek voltam es vagyok is de a kisgyerek enem meg mindig velem van. Agyam egy kaosz, tele zenékkel es tulgondolassal. Na meg persze azzal hogy ha latok valamit valami azt mondja nekem hogy en "nem olyan vagyok". Szuleim azt mondjak a telefon miatt van de szerintem nem csak az okoszhatja hogy mas vagyok. Vagyos nem vagyok mas, nem vagyok senki se, nem tudom ki vagyok. Szerettem magam nem tudom most mi tortent lehet hogy osszetort a tukor amit eddig neztem most mar nem az egykori enemet látom. Remelem az eszem megmarad es minden a helyen marad. Mert a legkisseb kubus zaro bigyo is képes artani. Csak szeretnék ujra gyerek lenni. Semmi gond nem volt. Nem kellett megfelelni, csak aranyosnak lenni. Akkor meg ellehettem a sajat vilagomban most pedig nincs idő.