A Penna csodája - Fogalmazások

Emlékek

Amikor látsz egy fát mi jut először eszedbe? Mik azok a dolgok amik különlegessé tehetik? A törzse? A gyökere? A rajta lévő hangyák? Netán a gyanta? Nekem a levelek. A levelek olyanok mint az emlékek. Emlékek amik egyszer csak megjelennek, hosszú ideig várva arra, hogy ismét felidézzék őket. Mint amikor látsz egy szép levelet a földön ami megtetszik és azt feltételezed hogy dísznek még jó lesz. De az a levél egyre barnább lesz, és ahogy körül nézel egyik fa lombjai sem annyira frissek már. Felejtesz. Felejtesz jót és rosszat. A fával együtt öregszel. De még próbálsz újevelet szerezni. Új élményt, új kihívást. Meg próbálsz emlékezni hogy melyik volt az a levél amiből söprűt akartál készíteni. De ha meg is találtad az is épp hogy sárgás, zöldes volt. Már csak a szárazabb barnás léte tárul szemed elé. Ebből már nem lesz semmi. Tovább kell lépni. El is felejted, többé már nem emlegeted. Most a fákról mar hullik le a sok levél, egyre többet felejtesz. A sok jo élményt, a tragikus helyzeteket. Már nem is tudod ki volt a régi éned. Csak azt tudod hogy halad az élet. És ahogy szép lassan hullanak a levelek, és az utolsó meg fent marad, elgondolkozol hogy milyen szép eleted volt, s lassan végignézed ahogy az utolsó levél is lehullik a fáról.