A Penna csodája - Fogalmazások

A piros rablánc

Kinézel az ablakon és most tankok százait látod. Katonák rohannak életért s halálért. Emeberek ordítanak a fájdalomtól ami szívükben s úgy a szerzett sebeikben érezhető. Minden piros, minden romos, kiutat nehéz találni. De milyen tankok? Milyen katonák? Mindegyik orosz. Minket akarnak. Miért mi? Miért kellünk nekik? Hasznosak lennénk? Vagy mert picik és gyengének találnának? Bármit is akarnak, nem lehet őket visszafogni. Ők jönnek. Addig harcolnak ameddig a kommunista fenyegető láncai alá nem vernek. Nem csak a katonákat. Mindenkit. Engem is, téged is. Bekapcsolod a rádiót. Az ember ott is segélyért kiált. Lehet ez az utolsó hogy hallottuk a szabad magyar rádiót. Telnek a napok, de semmi nem akar jobbra fordulni. Vesztettünk. Mi is a része vagyunk. Nem akartuk, de igy alakult. Vajon lesz-e még szabad magyarország? Zászlónk lesz-e még a régi? Rá raktak valami ocsmány kommunista címert. És ha nem a kommunista pártra szavazik az ember akkor mindentől megfosztják őt, és a családját. Nem tetszik ez a magyar népnek de nincs más választása. Már csak reménykedtünk egy szebb jövő felé. Ám ha a remény csak egy menedék a valóság elől? Ha semmit nem ér? Nem baj, nem baj mert néha az az egyetlen dolog ami talpra állít és azt mondja "Ne add fel. Még tehetsz valamit.". A nevünket is látom bepiszkolták. Rá se akarok nézni. Még kimondani is fáj. "Magyar Népköztársaság". Vesznie kell. Mind az oroszoknak a területünkön, mind a szobrokat, a vöröscsillagot, mindennek amit ezek az utolsó undorító Kommunista kutyák behoztak az országba. Égjenek el a pokolban. Kell egy terv. Kell valami ami kiirtja őket az országból. Lehetetlen kihívásnak tűnik, lehet az is, de ha mgprobaljuk, akkor nem gyáván halunk majd meg. Úgy halunk, hogy tettünk valamit a nép szabadságáért. Le az orosz hatalommal. Éljen a magyar nemzet.