A Mágus és a druidalány ✔

A meghívás

     − Accolon? – ismételte Teresa elvörösödve.
     Rögtön a másnapi sétánk során vallatni kezdtem a nagynénémet, aki bizony csúfosan leszerepelt. Akkor már tudtam, bárki is Accolon, a családom szégyenletes titka is egyben.
     − Lehet, hogy írok az anyámnak.
     − Tőle ugyan nem kapsz választ – vágta rá Teresa. Néha nem is próbálta elrejteni az anyám iránt érzett megvetését. – Erről ő sem beszél, és én sem fogok.
     Kitartóan faggattam, de nem adta meg magát, viszont annyira lefoglalta a védekezés, hogy elfelejtette megkérdezni, hol hallottam a nevet. Szerencsére. Az előző éjszakáról nem számolhattam be neki. Mindenesetre abban a tudatban tértem vissza a szobámba a sétáról, hogy ennek nincs vége, így vagy úgy, de megszerzem a válaszokat.
     Az élet lassan csordogált tovább a maga nagyon unalmas medrében. Egyre többet vívódtam magamban azon, miért halogatja Brayan az elkerülhetetlent. Vagy ha elképzelhetetlennek tartja, hogy életében egyetlen egy éjszakát velem, a megvetett, gyűlölt druidával töltsön, mondja ki hangosan, és engedjen szabadon.
     A tépelődésemre szokatlan módon érkezett megoldás.
     Levelet kaptam Blake T'Dragottól, Brayan nagyapjától.
     Nagyon cselesen nem közvetlenül nekem küldte, hanem Teresának. Egy kurta megjegyzést firkantottak mellé, miszerint amint tudja, adja át nekem a „valódi" üzenetet.
     Erre a bonyolult csűrés-csavarásra csak azért lehetett szükség, hogy Brayan ne szerezzen tudomást a levél létezéséről. Az ágyasok leveleit Saem osztotta szét, márpedig ha ő meglátja a pecsétet, amin T'Dragotok címere díszeleg, nyilván egyenesen rohan Brayanhoz a nagy hírrel.
     A levél rövid volt és zavarbaejtő.

Zeiya,

     Nemrég jutott tudomásomra, miféle megállapodást kötöttél az unokámmal, Brayannal, hogy a Tó asszonya vérvonalát tovább nemesítsétek. Amennyiben nem bánod és nem késtem el vele, felajánlok egy másik lehetőséget, amivel ugyanezt elérhetjük, úgy sejtem, kényelmesebb körülmények között.
     Ennek érdekében ezúton szeretnélek a családom, köztük a másik unokám, Raylon nevében is meghívni az otthonunkba.
     Amint a válaszodat kézhez kaptuk, Raylon érted indul.

                                                     Blake T'Dragot

     Még azt sem tudtam eldönteni, a levélnek melyik részlete hoz jobban zavarba, de azt is be kellett látnom, hogy kezemben volt az, ami véget vethetett a szenvedéseimnek.
     Ha megmutatnám Teresának, talán már este úton lennénk Blake T'Dragot otthona felé.

⤞⨳⤝