Utódok pusztulása

2. Emelina Spiritus és Butus Desnata

Emelina Spiritus, akiben a vérfarkasok és vámpírok vére csörgedezik, éppen az otthonához közeli kék vízben töltötte a napját. Hibridként rengeteg energiával rendelkezett, főleg a vérfarkasok adottsága volt ez. Azonban féltestvére, Butus, ő nála sokkal nyugodtabb volt, sőt, olyannyira higgadtnak bizonyult, hogy mondatértelmezési képességei sokszor kihagytak, úgymond üzemzavart szenvedett el.

Ettől függetlenül nem állíthatta meg semmi, kivéve a szúrós bokrokat, amelyekbe folyton belesétált, mikor Emelina rávette, hogy együtt töltsék a szabadidejüket. Húga mindig pörgős volt, sosem szeretett egy helyben lenni, talán ez azért is volt, mert szüleik mindkettőjüket fejre ejtették. Ez sok mindent megmagyarázott, ugyanis mindkettőjük eléggé buta volt a maga módján, ahogy Butus neve is kifejezi mindezt. Mintha a felmenőik előre tudták volna, milyen intelligenciával fognak rendelkezni az utódaik.

De most lépjünk is tovább az elmélkedés színteréről a cselekvésére és a normális történetmesélés oázisával folytassuk... remélhetőleg. Gyakorlatilag pedig egy fák között elrejtett paradicsomban járunk, ahol Emelina és Butus tengették a mindennapjaikat. A vérfarkas-vámpír ismét rávette nővérét, hogy jöjjön vele a folyópartra. Mivel lassú agyműködésről tett tanúbizonyságot egész élete során, ezért erről is könnyű volt meggyőzni.

Szinte teljes ellentétjei voltak egymásnak, Butus mindig megfontoltabb volt, míg Emelina a jelenben élt, és próbált minden egyes pillanatot kiélvezni nagy valószínűséggel rövidke életében. Ugyanis nem volt sok esély arra, hogy egy ilyen hosszabb ideig kihúzza. Habár csigalassú féltestvére sem volt jobb, csak ő abba halt volna bele, hogy lemaradt. 

Ne haladjunk ennyire előre! Emelina a folyóparton, vagy tudjuk is minek a környékén játszott, pancsolt, s a víz felszínén élte ki a benne rejlő aggressziót, mert vadul csapkodta azt. Ehhez még "Nesze neked", "Most megöllek!" típusú mondatokat is kántált, amelyek meggyőzték a helyi halakat, hogy ezzel a csajjal jobb volt nem packázni. Azonban Emelina ártatlan volt, mint egy bárány, gyilkolási szenvedélye csupán a fiatalság, bolondság része volt, vagyis a mondaté, amivel minden butaságokat elkövető húsz év alattit kimentettek a nagyszüleik az előítéletek kereszttüzéből.

Egy utolsó "Most megdöglesz, köcsög!" után abbahagyta az egyoldalú verekedést, és inkább fejest ugrott a vízbe, közben átvedlett vérfarkassá. Természetesen nem káromkodott, ugyanis ez egy gyerekbarát könyv, hanem a népies tárolóedényre gondolt, mint kedvenc trágya... tárgya, hopsz, ezt elírtuk...

Tehát belevetette magát a nem létező habok közé, s hamarosan a szájában egy hallal tért vissza. Butus Desnata, Emelina már oly sokszor emlegetett féltestvére, aki idáig alig jutott szerephez, most undorodva nézte a nyers, még ficánkoló jószágot. Idáig csak megsütve látott ilyet, mert mikor földön, égen és poklon túli lassúságáról beszéltünk, így is gondoltuk. Sosem látott ilyen izét a vadonban, nézegette, rövidlátó is volt, de hamarosan (vagy nem) felismerte, hogy ez egy hal, ezen belül is egy pisztráng.

Hogy ezt honnan tudta, azt nem tudjuk, de felismerte. Úgy gondolta, majd megsüti, habár a halhoz különösebben nem értett, mert már emlegettük gyorsvonatokkal vetekedő sebességét. Mivel a hal gyorsan sült, ő pedig nem erről a tulajdonságáról volt híres, ezért az esetek százhúsz százalékában odaégette azt. Hogy ezt milyen matematikai számolások közepette állapítottuk meg, azt máig titok övezi. De így volt!

Ő jobban preferálta a steaket, amit akár oda is égethetett, a belseje mindig zamatos maradt. Hiperaktív vérfarkas-vámpír féltestvére mindaddig kettéharapta az ártatlan állatot, amelynek feje kedvesen kacsingatott rá. Megette a farát, majd a fejét nagy üvöltés közepette elrúgta, de természetesen előtte kirepült a vízből. Az két ág alkotta hurkon süvített keresztül, közben mérges pofát vágott, és a túl oldalán landolt.

– Góóól! – üvöltötte Emelina Spiritus.

A pisztráng nagy sajnálatára nem fogadta ekkora örömmel, hogy áthajították őt egy bokron. Megmaradt két uszonyára támaszkodva eloldalgott inkább, nehogy az őrült nőszemély újra megtalálja rugdosni.

A nagy gólörömben csak a sportimádó Emelina fürdött, nővére csupán pesszimista tekintettel vizslatta őt, habár valószínűleg nem látta a halat repülni, így talán arról sem tudott, hogy valójában mi történt. Butus mindaddig egy könyvet olvasott nagy bőszen, amelyet fordítva tartott, de túl buta volt ahhoz, hogy felfogja, nem így kell ezt tenni.

Emelina Spiritusnak eszébe sem jutott megállítani őt, inkább további halakat fogott, fogyasztott el, és rúgott át a gallyak között. Közben hangosan üvöltözött, hátha egy medve megleli őket a táplálék közelében. Mivel íróinknak erről az unalmas jelenetről nem jutott több az eszükbe, ezért inkább hagyták, hogy a két fiatal hazatérjen. Azonban ott sem volt sokkal izgalmasabb...

Míg Butus Desnata a BoszorkányTV adását tekintette meg a nappaliban elhelyezett ősrégi készüléken, addig Emelina a boxzsákját ütlegelte bőszen. Ökle már annyira erős volt, és hiperaktivitása miatt olyan szinten gyorsult, hogy az eredetileg szénből készült eszközt már gyémánttá alakította. Hiszen minden csapással óriási hőmérsékletekre hevítette a zsákot, ami gyakorlatilag sosem volt az, csak szemléltetni szerettük volna, hogy a kislány mekkora sportoló is volt igazából.

Miután végtelen agressziójának egy szeletét ismét legyűrte, kizabálta a konyhai hűtőből az összes ételt, majd elrohant az ötven kilométerre található boltba, és több körben hozott még valamennyi táplálékot. Természetesen zsenialitása révén nem egyszerre ment el az összes áruházba, hanem külön-külön, így legyőzhette hiperaktivitásának és hatékonyságmániájának egy részét.

A nap végén ő is, ahogy mindenki a világban, a Tenigea Csilgan sárkánypikkely-dzsúsz sebgyógyító krémmel kezelte le a nap közben szerzett sebeit. Természetesen ez ismét nem szponzorált, és Teninek üzenjük, hogy még mindig tartjuk a szánkat! Mindketten lefeküdtek aludni, mert az írói akarat ezt hozta, ugyanis az ő történetükből ennél többet nem lehetett egyelőre kisajtolni, de majd, mikor elkezdődik! Az, amiről még most nem, hanem a következő fejezetekben fogunk beszélni.

Jaj, ne! Ég a Tiktok tartási szerződés, amit Tenigea Csilgan csodálatos vándorkereskedővel kötöttünk. Most mennünk kell, nehogy innentől  ne kapjuk meg a havi egymilliót eurónkat! Anélkül nem folytatódhatna ez a csodálatos történet! Milyen rossz is lenne az! Na, megyünk is eloltani ezt a valamit, mert már nagyon égő!