Ha a leendő uralkodó megszületett, és túlélte az első hetet, Fellegvárban az volt a szokás, hogy a gyermeket jóshoz vitték, ki elmondta a jövő próféciáját a trónon és azon kívül töltött évek idejére. Servania Brokan születésekor így szólott a jövőlátó:
– Bűnös méhben fogant magzat, ki tisztogatók korának szülötte, újkor hajnalán kap szárnyakra, s lelkének hava lesz a régi nemzet keresztje.
Giana és Malchi Brokan értetlenül álltak eme szavak előtt, fejüket vakarták, amely viszketett a tetvektől, és gondolkodtak mindezen. Gyermekük hófehér bőrrel rendelkezett és a családukra jellemző, azúrkék szárnnyal tetszelgett. Füléből is kiállt pár tollpamacs, ahogyan nyakán is lehetett találni a pihékből. Kevéske, tejszínű hajjal született, a vékonyka szállak szanaszét álltak a feje búbján. Apró kezeivel össze-vissza kapálózott, mint egy megveszett vérfarkas holdtölte idején.
Sírása olyan volt, akár egy sas üvöltése, éles és fájdalmas, ráadásul a szárnyával már vadul csapkodott, a jós erősen prüszkölt, a gyermek szülei elkergették őt, mielőtt ők is elkapták volna tőle ezt a nyavalyát. Ehelyett Giana karjába kapta a kicsit, majd finom, bekapcsolt akkus fúrószár pörgéséhez hasonló sebességgel ringatta a kicsit, akit majd' lesodort a menetszél.
Malchi Brokan meghatottan nézte az anya-lánya pillanatot, könnyező szemét egy felhőkaktusszal törölgette, amely legalább olyan tüskés volt, mint földi társai. A gyermek hangosan kacagott, mikor meglátta apja bőrén a vérző nyomokat. Nevetése olyannyira hisztérikus volt, hogy féltek, pszichopata, vértisztaság-mániás felnőtt válik belőle, aki nem tűr meg más fajt, csak az angyalokat.
Ha előre tudták volna, milyen közel állt ez a valósághoz...
YOU ARE READING
Utódok pusztulása
FantasyServania Brokan, az angyalok királynője, csúf tervet akar végrehajtani Leggia királyságában. Tisztavérű angyalként nem tűri a hibrideket, legyenek azok vérfarkasok, vámpírok, kentaurok, démonok. Az unikornisok és aranytojó csincsillák között navigál...
