Alice - Fynewood sorozat 1.

Hetedik fejezet --- Alice

– Indulsz valahova?

Nem terveztem, de Raint látva sebesen változnak a gondolataim.

– Starhoz megyek. Most hívott, segítség kell neki egy esszében.

Rain merev tekintettel közelebb lép, felém magasodik. Olaj és izzadság szag árad belőle.

– Hülyének nézel? Esszé az iskola első hetében?

Kivételesen bátorsággal tölt el a tudat, hogy nem kell füllentenem. Neki úgysem tudok.

– Egy seggfej miatt megbüntették a csoportot, ott a tanár e-mailje, ha látni akarod.

Rain nem habozik. Becsörtet a szobámba, felkapja a mobilomat és megnézi a híváslistát. Star az utolsó a listán. Ezt követően leellenőrzi az üzeneteimet, ismeri a felhasználónevemet és a jelszavamat is. Láthatja Mr. Foster levelét.

Már majdnem elégedetten a fejéhez vágom, hogy „ugye megmondtam", amikor a szemében felvillanó düh lecsap rám. Szívem ijedten zakatol, kapkodom a levegőt. Hátrálni kezdek.

Az összekötő ajtó újabb csattanása ment meg. Rain nem elég gyors, így apám rosszallóan végigméri, amikor meglátja őt kilépni a szobámból. Előbb rá, majd rám tekint, mint aki olvasni próbál a köztünk szikrázó levegőből.

Rain az ajtókeretnek dől és egy alig észrevehető mozdulattal az ágyamra hajítja a telefonom, közben másik kezével megdörgöli a tarkóját és apámra tekint.

– Le kéne cserélni az ablakot, már nem zár rendesen, és jövő hétre lehűlést mond. Alice szét fog fagyni idebent.

A szemem apróra szűkül Rain profi mentése alapján. Tökéletes a megtévesztésben, ez az egy tulajdonsága, amit szívesen elfogadnék.

Apa arca megenyhül.

– Még ma megnézem, mit tehetek.

– Ismerek egy jó nyílászárós fickót, olcsón dolgozik – ajánlkozik fel Rain, aztán a hűtőhöz lépdel. Apa óvatosan követi őt a tekintetével, és ettől megborzongok.

Valamit sejtene?

Amint ez megfogalmazódik bennem, rám néz. Felkavaró érzés, mintha olvasna a gondolataimban, vagy a legapróbb rezdülésemben, pedig csak egy hete él velünk.

Megszemléli a kezemben lévő füzetet.

– Ha kint akarsz tanulni, máris behívom Scottot és megcsináljuk. Az előbb mesélte, hogy múlt héten bütykölte meg az otthoni ablakokat, és most úgy sincs sos melónk. – Finoman, szinte félve intézi hozzám a szavait. – Addig alhatsz a mi szobánkban.

Lopva Rainre pislantok, neki azt mondtam, Starhoz megyek. Különben is gyűlöli Scottot, teljesen kiakadt, amikor apa maguk mellé vette a műhelyben. Az még inkább feldühíteni, ha a srác a házban ügyködne, miközben én is itt vagyok.

Amikor visszairányítom a figyelmem apára, látom, követte a tekintetem. Megremegek, ujjaim közül kicsúszik a füzet.

Le fogok bukni. Apa rá fog jönni, hogy félek Raintől, és ez ezernyi kérdést vet majd fel.

Felkapom a füzetet.

– Starhoz indultam, együtt fogunk tanulni.

– ¿Por qué no estudias en línea?

– A gépek zaja... – hebegek – behallatszódik, és zavar. És a wifi is akadozik, online tovább tartana átbeszélni.

– Oké, de lassan sötétedik. Elvigyelek?