Bal egyenes [TAEKOOK]

6. Fejezet

Taehyung pov:

Jungkook olyan tökéletes.. Megbízom benne, de kérdés, hogy megbízom benne annyira, hogy elmondjam neki..

-Min gondolkozol? - Kérdezte hátulról átkarolva.

-Semmi lényegesről, igazából figyelek az ételre! - Mosolyogtam rá egy kicsit hátrafordulva. - Te kivel beszéltél? - Kérdezem a tűzhely felé fordulva.

-Anya felhívott, vele beszéltem. - Fúrta magát nyakamba.

-Áh értem, miről volt szó? - Zártam el, majd félre téve a serpenyőt fordultam meg karjaiban. Én is átöleltem derekát és mellkasába fúrtam magam.

-Csak arról, hogy mivel jönnek az ünnepek, karácsonykor lesz a szokásos kis karácsonyi vacsora és hogy megyek-e vagy megint a barátaimmal leszek. - Cirógatta derekam. Jól beszívtam illatát majd szemeibe néztem.

-És mit mondtál? - Kérdeztem nagy szemekkel. Arcán egy levakarhatatlan nyuszi vigyor volt és egy kezét felvezette arcomhoz, majd tenyerébe véve orcám kezdett el cirógatni. Persze én meg bújtam tenyerébe mint egy kis cica.

-Azt, hogy lehet, hogy megyek. - Hajolt közelebb. - És azt is mondtam, hogy ha egyáltalán elmegyek, akkor viszek magammal valakit, majd azonnal lecsaptam! - Kuncogott ajkainkat összeérintve. - Szóval szeretnél velem jönni? - Kérdezte folyamatosan ajkaival súrolva az enyéimet. Már szinte kínoz, hogy csak úgy susognak ezek a puhaságok! Ízlelgetni akarom ezeket az ajkakat! Megelégelve a csacsogását azonnal mohón kaptam ajkaiért, ami meglepte őt és pillanatokig csak dermedve állt, de aztán visszacsókolt és szinte azonnal át is vezette nyelvét. Amit persze örömmel fogadtam és olyan élvezettel csókoltuk egymást, hogy a nyálunk is összefolyt az állunkon lecsorogva. Mikor elváltunk Kook lenyalta az államról a nyálaink keverékét, majd épp akarta volna letörölni sajátjáról, de én lenyaltam. Szemei kicsit kikerekedtek, de aztán elmosolyodott. - Milyen kis mohók lettünk! - Kuncogott fenekemet simogatva. Orcáim pedig ismét elpirultak. Minden merészségem amit a pillanat hozott el nekem, az úgy ahogy jött, el is ment!

-Öhm.. Kookie, kérdezhetek? - Cirógattam tarkóját. Mosolyogva bólintott, majd közelebb vont. - A szüleid, hogy reagálnának arra, ha hazaállítanál egy fiúval? - Kérdeztem bátortalanul.

-Nem tudom, de apámtól valljuk be kicsit tartok, vele még soha nem beszéltem ilyen témáról, anyával is csak érintőlegesen. S bár azt mondta, végül neki mindegy, hogy feleséggel vagy férjjel leszek boldog, ő támogatni fog! Szóval szerintem anyának nem lesz baja! - Simogatta derekamat elgondolkodva.

-Felhívod anyukádat és megmondod neki, hogy megyünk? - Kérdeztem ajkaihoz közel hajolva. Ismét én kezdeményeztem a csókot, amit ő csak hevesen viszonzott.

-Annyira imádom, hogy kis bátor lettél és te is kezdeményezel! - Kuncogta kettőnk közé, majd egy utolsó puszit nyomott homlokomra és elővette mobilját. - Felhívom most, aztán együnk, éhen döglök! - Sóhajtott hasára fogva ami meg is kordult. Kuncogva simítok én is az izmos területre majd mellkasába bújok. Ő is megenged magának egy apró kuncogást, majd már hallottam is ahogy kicsöng a telefon. Alig pár másodperc múlva pedig egy női hang szólt bele.

-Hát szia Jungkookie, akkor jössz, vagyis.. pardon, jöttök? - Hangja kedves volt és tisztán lehetett hallani, hogy mosolyog.

-Igen anyu, megyünk! - Majd nyomott egy csókot ajkaimra, ami egy nagy cuppanós hangot vont maga után. - Baba kitálalsz amíg beszélek anyával? - Simogatta oldalam.

-Aham! - Pusziltam mag arcát, majd indultam is tálalni, hogy tudjanak beszélgetni. Persze fél füllel azért hallgatóztam.

-Igen anya, igen.. - Sóhajtott gondterhelten. - Nem ez tényleg más, nem fe-..... Oké mindegy.. - Duzzogott füléhez szorítva a telefont. Olyan aranyosan nézett ki, de közben látszott rajta, hogy feszült is. A hűtőhöz léptem és kivettem a bort és leraktam az asztalra, majd a pultnak dőlve figyeltem ahogy szemeit forgatja. - Hát nem én tehetek róla, hogy Soyeon még nem lépett ezen túl! - Csattant fel. - Igen tudom, hogy Miyeon a legjobb barátja volt! - Morogta. - RéSzEg VoLtAm! - Morgolódik körmét rágva. - Jó akkor menjek vagy ne? Mert, ha csak a véremet tudjátok szívni akkor nem megyek oda Taehyunggal, hogy elrontsam a karácsonyát! - Mormogta szemet forgatva. - Igen-igen, hogyne. Anya nem vagyok gyerek, hogy figyelmeztetni kelljen! - Itt kicsit elhallgatott majd odaadta a telefeont. - Nem harap, köszönj neki! - Mosolyodott el.