SZELÉNÉ by Athena Pallas

5. Fejezet

Izgatottan ébredek fel ugyanabból az álomból, amit napok óta álmodom, de nincs miért aggódnom. Reggeli és átöltözés után kapok egy üzenetet Davidtől:
Szia,
Akkor van kedved sétálni velem a parkban? Mindent elmondok neked, amit csak szeretnéd.
Te jó ég! Elhív engem a parkban. Tudom, ez nem randi. De akkor is szuper.
Válaszolok neki:
Igen, délután ráérek.
Előtte suli.

5 tanóra után, ebédelni megyek a Provence étteremben. Leülök az asztalhoz, és az étlapot nézem. Aztán váratlanul valaki megkocogtatja a vállamat. Megfordulok, és David áll mellettem, barátságosan néz rám.
- Nem is tudtam, hogy itt foglak találni. - mondja.
- Talán, mert ebédelni jöttem.
- Nem gond, ha leülök, vagy vársz valakit? - kérdezi.
- Nem várok senkit. - felelek. - Nyugodtan ülj le.
Dávid leül velem szemben és az étlapot nézi, néha rám is. Nekem kezd kínossá válni.
Miután leadtuk a rendelésünket, megkérdezem:
- Szóval, hogyhogy nem tudtad, hogy idejövök? Néha bejárok ebédelni.
- Úgyhogy inkább követtelek. - feleli.
- Tényleg? Úgy általában, vagy van más magyarázata ennek a dolognak?
Most Dávid érzi magát kínosan, majd némi habozással válaszol:
- Egy ideje figyellek. Úgy, hogy hétvégente kijársz a parkban futni kora reggel.
- Azért futok, hogy a bennem fokozódó feszültséget kieresszem. Nem sportszerűen. Ez segít gondolkodni.
Némán néz rám egy pillanatra, majd megkérdezi:
- Miért, mi a baj?
Na, eljött ez a pillanat. Nagy levegőt veszek és mesélni kezdek:
- Figyelj, David, minden igaz, amit most mondani fogok, úgyhogy kérlek figyelj rám, rendben?
- Rendben.
Elmesélem azt, hogy görög vagyok. Hogy a szüleim is görögök, és Chicagóban élnek diplomataként. Esküvőm lesz jövő júniusban a diplomataosztó után Gregory Mitsopolissal. És ügyvédként dolgozni fogok Athénben. És azt is felmondom, hogy szabadon akarok élni, utazó íróként repülni a világ körül.
David néhány másodpercig néz rám, majd megszólal:
- Hát, erről nem is igazán tudtam. Sajnálom, hogy nehéz életed van.
- Semmi gond. - mondom mosolyogva.
- És te szereted Gregoryt?
- Nem igazán. - bevallom őszintén. - Nem ért meg engem. De a szüleim ezt akarják.
- Értem. - feleli.

Miután megebédeltünk, kimegyünk sétálni a parkba. David elmeséli, hogy New Yorkban nőtt fel, az édesanyja rákban halt meg, ezért az apja mindennap részeg lett. Arra a részre döbbenek le, hogy az apja verte állandóan őt.
- Te jó ég! Micsoda egy barom!
- Micsoda egy nyomorult. Nem tudta feldolgozni anyám halálát, így inkább eljöttem a new york-i egyetem helyett. Lehettem volna orvos, de nem ez az álmom.
- Hanem akkor mi? - kérdezem.
Erre elmosolyodik.
- Ha te utazó író akarsz lenni, akkor én építész, és házakat akarok építeni a rászorulóknak és a hajléktalanoknak.
- Nahát, ez nagyon szép gondolat. Pénzért építed majd őket?
- Nem, a szeretetért fogom csinálni, a pénz nem fontos.
- Tényleg nem fontos, a pénz nem boldogít. - mondom.
- Neked sem?
- Nekem se.
Leülünk a padra, egymással szemben és nézzük a sárguló fákat. David egy kis idő múlva megszólal:
- Tényleg nem tudtam, hogy esküvőd lesz, és hogy görög vagy. Szerencsés vagy.
- Az utóbbival vagyok az, nem az előbbivel. Igazából olyan férfit akarok szeretni, aki teljesen viszontszeret. Még akkor is, amikor nem fontos hogy görög az illető.
- Komolyan? - kérdezi.
- Komolyan mondom. És azért mert... - David most engem néz, ránézek én Is. Nagy levegő. - Mert csodálatos vagy és nagyon jó fej.
David döbbenten néz rám, miután bevallottam neki az igazat. Végül így fejezem be:
- De ha ezt megtudja a családom, akkor baj lesz.
- Hogy baj lesz ebből? - kérdezi, majd folytatja. - Figyelj, mindketten emberek vagyunk, csak más környezetben nőttünk fel. Számomra ez nem baj.
Hitetlenkedve nézek rá. Ez aztán valami. Erre halványan elmosolyodom.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. Tudod miért? Mert őszintén mesélted el nekem, hogy ilyen életed van és szeretnél változásokat magad körül. Ezért csak neked árulok egy nagy titkot.
Feszélyezve érzem magam a szó után, de izgatottan várom a választ.
- Nekem sem volt könnyű életem nem volt semmim, se senkim. De aztán megismertelek téged, és tényleg más vagy, mint a többiek, két okból. Az egyik nemcsak azért, mert görög vagy, hanem szabad vagy és próbálod élni az életet.
Ki szünet után folytatja:
- A másik okból pedig te is csodálatos ember vagy. Bölcs, bátor, kedves és gyönyörű vagy és szeretnélek mégjobban megismerni. Ezért figyellek téged, és kedvellek.
Nem tudok mit mondani. Én is így érzek iránta, még ha menyasszony vagyok, de nem számít. Végül ennyit kellett kiböknöm:
- Ezt még valaki soha nem mondta meg nekem. Ez igaz, David?
- Ez igaz. - A következő pillanatban átölel engem, én közelebb bújok hozzá. Érzem az illatát, az ölelésen keresztül. Elpirulok, vér gyorsan a szívem, juj. Úristen. Így elmosolyodom.
Kis idő múlva megkérdezi:
- Hazakísérhetlek?
- Persze.

A lakásomhoz érve elköszönünk egymástól.
- Jól éreztem magam veled, köszönöm.
- Én is köszönöm. Holnap délután van kedved evezni velem a tóra? Utána hazautazok és csak hétfőn jövök vissza.
- Persze, szeretnék elmenni. Úgyis hétvégén jönnek a szüleim és Gregoryt is.
- Rendben. - feleli.
Egy ideig nézzük egymást. Úgy érzem, találtam valakit, remélem, ő is így gondol erről. Kedves, őszinte és okos. Bölcs, akárcsak én. De igazán komoly ember, nekem ez tetszik. Szeretnénk megcsókolni egymást, de még nem jött el az ideje. Addig várunk egymásra. És még jobban meg fogjuk ismerni egymást.

Még sokáig nézzük mosolyogva egymásra. Aztán felmegyek a lakásomba, ő meg haza. És a nap lemegy. A naplemente gyönyörű szép volt.