SZELÉNÉ by Athena Pallas

2. Fejezet

A lakásomhoz hazatérek, de előtte vásároltam a kis boltban vacsorának valót.
Mielőtt ideköltöztem, a pénzünkből vettük meg ezt a lakást, hogy ne kelljen laknom a koleszban. Egyébként pedig nekem tetszik, mert békésen csendes és barátságos.
Neki látok a vacsora főzésének: insta húsleves, sült pitával.
Előtte az édesanyámat hívom fel, ahogy minden pénteken szoktam.

A szüleim neve Agatha és Alexander Praros. Később átnevezték a családnevüket Prior-ra. Ők ketten Athénben születtek, de a mi hatalmas görög családunk Korfuról származik. Diplomaták és már körbeutazták a világot, most Chicagoban élnek egy Penthausos lakásban.
Ha most anyámról beszélünk, akkor azt mondanám, gyönyörű, de szigorú nő. Kamaszkorom óta sosem értettük meg egymást, ugyebár apára ütöttem. Őt házasságra nevelték, így ismerkedett meg az apámmal. Ráadásul azon az állásponton van, hogy mi görög nők, görög férfiakhoz tartozunk, és a család érdeke a legfontosabb. Ezért választotta nekem Gregoryt, nem pedig én. Szerintem még haragszik rám, amiért az utóbbi találkozáson nem voltam udvarias.

Na mindegy, felhívom és a harmadik csörgésnél felveszi:
- Alanna!
- Szia mitera! - köszönök neki. Hiába haragszom én is rá, de nagyon szeretem, apával.
- Alanna, kicsim! De jó hallani téged! Azt hittünk, ma este nem hívsz fel! Hogy elfoglalt vagy. - mondja.
- Nem is örültök, hogy hívtalak titeket? - kérdezem leereszkedően.
- De-de szívem! Na mesélj, mi újság veled?
- Semmi különös. Jól megy minden. Apa hogy van?
- Ő most tárgyaláson van Mitsopolis úrral, csak később jön haza.
Amikor meghallom ezt a nevet, kiráz tőle a hideg. De akkor is tudnom kell, hogy apa miért hívta fel Reyest velem kapcsolatban, úgyhogy megkérdezem:
- Amúgy meg, délután Reyes kancellár asszony keresett meg engem, apa hívásával kapcsolatban. Tudsz róla?
Némi habozás után válaszolt:
-Igen, apád beszélt nekem erről, hogy társadalmi támogatást kapj a házasságotokra Gregoryval.
Megint ez a téma, ahogy az utóbbi alkalommal is.
- Ezért kellett felhívni őt?
- Igen. Apáddal úgy gondoljuk, hogy ez nagy lépés lenne számodra. - közli velem anya.
- Anya, ezt már megbeszéltük. Nem akarok férjhez menni, főleg Gregoryhoz. - mondom.
- Alanna, neked kötelességed! A család a fontosabb, ne felejtsd el! - mondja makacsul.
- Még akkor is, amikor a pénzről lenne szó? - kérdem.
- Nem csak erről, hanem azt a személyt választottunk neked, aki tiszta görög. - mondta jobb belátással, de most nem sikerült nálam, úgyhogy szólok neki:
- De ő arrogáns, beképzelt velem és nem tud megérteni.
- Mi okból? A betegséged vagy valami más dolog miatt? - kérdezi.
- Mindkettő miatt. - vágom a választ.
- Ugyan már, egy-két alkalommal randizni fogtok, és elfelejtődik az egész. - feleli. Na persze, azóta sem változott, Gregory továbbra is ilyen velem, és az anyám nem hisz nekem. Úgyhogy megmondom neki a magamét:
- Akkor sem anyám, nem érdekel.
- De már nem kezdem előlről a tervezést. Az esküvőtök 2014 júniusában lesz és a leendő apósod kérdezi, hogy érzed magad vele. Talán mondjam meg, hogy téged nem érdekel, mert nem tud megérteni. - kérdezi az édesanyám. Hát igen, mint már mondtam, a diplomaosztó után lesz az esküvőm 2014. június 30-án.
De hiába, nem tudok megbékélni a helyzettel.
- Erre kell számítanom minden péntek este? Hagyjam magam csak azért is, mert jobb belátásra akarsz bírni, miközben nekem támadtok? - kérdezem dühösen, de ezt a kérdést megbántam. De ő nyugodtan válaszol:
- Nem, nem azért mondom neked, hanem tudnod kell, hogy fontos a családunknak. Érted?
Szeretem a családomat, tényleg, csak néha saját életre vágyom, amit ki szeretnék alakítani. De a hétfői délutáni programomat egyelőre nem mondom el neki.
- Nem tudom anya, ezen gondolnom kell. Mennem kell, apát puszilom. - közlöm vele.
- Rendben van. Jó hétvégét neked!
Ne felejtsd el, hogy jövő pénteken jövünk hozzád apával és Gregoryval, rendben?
- Rendben van, köszönöm szépen, hogy szóltál.
- Rendben, σ'αγαπώ!
- Σ' αγαπώ μου μιτερα! - elköszönünk egymástól, és lerakom a telefont.
Azután a vacsora kihűléséig az ágyamban sírom el magam. Reménytelen az egész.

Miután vacsoráztam és lezuhanyoztam, újra csörög a telefonom. Ezúttal nem anya az, hanem a szomszédom, Susan.
Susan Morales kissé szenilis, de bírom a humorát és nagyon sokat segít nekem. Olyan nekem, mint nővérem lenne, de 52 éves özvegyasszony, ügyvéd és egy nagyon macskás gazdi.
Felveszem a telefont és beleszólok:
- Szia Susan!
- Szia Alanna! Mi újság veled? Veszekedtél anyáddal? Minden ok? - kérdezi. Néha utálom, hogy állandóan hallgatózik.
- Jól vagyok, csak volt egy kis nézeteltérésem. De azért jó lenne, ha nem hallgatóznál állandóan, mert idegesítő.
- Nem tehetek róla, nem csinálom szándékosan. - mondja felháborodva. - Itt a falak nagyon vékonyak és ezért hallom.
-  Ne haragudj kérlek, csak feldühített az egész. - mondom neki.
- Semmi baj, nem haragszom. Na figyelj, szeretnék neked segíteni. Jöjjek át hozzád vagy holnap?
- Holnap délután gyere át hozzám, addigra kész leszek a tanulással és a cikkel. - mondom.
- Szuper! Akkor tudunk majd beszélgetni vagy esetleg filmet nézni. - lelkesedik Susan. Ennek örülök, mert ő igazából fel tud vidítani.
- Inkább csak beszélgessünk. - ajánlom neki.
- Rendben, de ha mégis, akkor olyat nézünk, amit te szeretnél. - mondja Susan.
- OK, jó éjszakát Susan!
- Neked is! Puszi! - és ezzel lerakom a telefont. És ezzel lekapcsolt lámpával álomba merülök.

A parkba lévő Szeléné-szobor valamiért titokzatos számomra, ez áll rajta a kőtáblán:

Szeléné, a hold görög istennője a mítoszokban, akit számos nevezésen ismernek. Kontrollálja az univerzumot térben és időben. Egyben az emberek védelmezője és az emlékek őrzője.
A cambridge-i parkban egy szobrot állítottak a tiszteletére.
Egyszer egy hideg őszi napon egy 14 éves lány az édesapját kereste, de hiába. Isten ajánlásával írt egy üzenetet Szelénének, aki mindenben segít. Elvitte a levelet a parkban a Szeléné-szobornál és az amforában dobta. És másnapra az apa hazatért.