SZELÉNÉ by Athena Pallas

3. Fejezet

Már megint álmodtam ezt az álmot. Nem értem.
Mindegy, egy gyors reggeli után, átöltözök melegítőben és kilépek a lakásból. Hűvös a reggel, ahogy eddig is. Elsétálok a parkig, utána fülhallgatómmal a kedvenc zenéimet hallgatva futok, ameddig csak bírom.

Az egész délelőttöt tanulással és írással töltöm. Az előbbi megy, az utóbbival egy kicsit bajlódom, de sikerült. Épp írok egy cikket arról, hogy manapság a fiatalok körében a szülők szigorú szabályokat hoznak, hogy az érdek megmaradjon. Kicsivel hat rám a téma, de megírom. Pár perccel később készen is van. Szabadidőmben szeretek olvasni és írni. Az előbbi az könnyű, mert ez kikapcsol gond és egyéb nélkül, amin élvezem is. Nemrég Vanessa Granttől olvastam a Szelénét, ami magáról a holdistennőről szól, csak fantasy formában. Nem tudom, mit olvassak következőnek, ezért keresgélem. Az írás az egészen más eset, mert odatartozik az újság, de csak átmenetileg munkaként. Igazából utazó író akarok lenni, aki a történeteit megírva körbeutazom a világot. Én ezt akarom csinálni.

Délután átjön hozzám Susan, addigra megcsináltam a souvlakit salátával. Piros pulcsit visel és fekete training nadrágot. Őszülő barna haját hátbafogta. Megkóstolja a húst, majd a salátát, boldogan mondja a véleményét:
- Ez isteni, Alanna! Igazán jól sikerült.
- Köszi, Susan! - mondom szerényen, majd hozzáteszem. - Azért te is főzhetnél magadnak, ne csak én.
- Jól van na, nincs időm főzni, sok az ügyfelem. Mindegy, tudom, hogy hallottam mindent tegnap, de azért meséld el kérlek!
Dióhéjban elmesélem a telefonos beszélgetésünket anyámmal. Miután befejezem, majd hozzá teszem utolsó gondolatként:
- És továbbra sem hisz nekem, hogy nem akarok Gregoryhoz hozzámenni.
- Az a Gregory Mitsopolis? Az tényleg nagyon arrogáns. És mit akarsz tenni?
- Nem tudom, mostanában van egy álmom, amire minden reggel felébredek. - mondom.
- Tényleg? Miféle álom? - kérdi. - Mondd el nekem, hátha tudok segíteni.
- Rendben van. - kezdem. - A Grand Central Terminal pályaudvaron sietek a vonathoz. Megyek végig a hallban, valaki követ engem, megfordulok és..
Néma csend jött.
- És? Mi történt? - kérdi Susan.
- Utána az álom megszakadt és így ébredtem fel. - válaszolok neki.
Susan elgondolkodik egy pillanatra. Igaz így történt, másképp nem lehetséges. Majd Susan megkérdezi:
- Voltál-e New Yorkban valaha is?
- Párszor, átszálláskor. De valamilyen okból misztikus. De nem értem, miért? Te tudod?
Újra elgondolkodik egy pillanatra, majd végre válaszol:
- Igen, én értem. Alanna, én mint barátként azt mondom neked, ez az álom, ami hamar végeszakad és többször átéled, azt jelenti, hogy valami új és igazi jön el hozzád, csak az a baj, hogy félsz. Ezért talán úgy gondolom, hogy épp itt az ideje, a saját és új utadat kell menned. És meglelned a bátorságot.
Lehet, hogy mégis igaz lehet.
- Lehet, hogy igazad van, de hogyan mondjam el a szüleimnek, amikor nem hisznek nekem. - mondom.
- Vagy nem a szüleidnek mondod el, hanem a titokzatos Szelénének. - vágja rá Susan.
Ledöbbentem egy pillanatra. Tudok Szelénéről, a szobráról is, csak hogy lehetséges, valóságban létezni.
- Azt hittem, hogy ez mítosz.
- Ez igaz, de némely esetben valósággá válhat. Tudsz a legendájáról, ugye?
- Persze, tudok róla, csak nem tudom elhinni.
- Pedig kéne, Alanna. Sőt levelet kell írnod neki és majd segíteni fog neked. Csak fontos, hogy tartsd titokban, mert nagy baj lesz, érted?
Most már értek mindent. Ha írok levelet Szelénének, akkor tuti biztos, hogy jó lesz a dolgom.
- Igen. Bármikor lehet neki írni vagy van egy idővalluma is?
- Nem olyan gyakran, csak akkor, nagy baj esetén. - válaszolja, majd hozzáteszi. - Szerintem írj ma egy levelet, dobd be a szobor melletti amforában és másnapra, ha lesz szerencséd, megkapod a válaszát.
- Rendben van. Köszönöm, hogy segítettél. - elmosolyodom, majd átöleljük egymást.
Miután Susan elment, megírtam a levelet:

Szeléné,
Nem ismerlek még, de szükségem van a segítségedre. A családomnak még nem mondtam el, hogy egy beszélgetős csoportban fogok járni az epilepsziás betegségem miatt. De tudom, hogy jó úton vagyok. Ráadásul egy fiatalembert láttam a folyosón tanítás után, lehet, hogy ez egy jel. És ha ez nem lenne elég, a szüleim akarják, hogy teljesítsem a kötelességemet a görögségem gyanánt.
Remélem segíteni tudsz nekem, mint annak a lánynak, aki az apját kereste a legendában.
Előre is köszönöm leveled,
Alanna Prior

Kimegyek a parkban csendesen, a fák között sétálva. Késő éjszaka van és a telihold ragyog az égen. Állok Szeléné előtt és dobom a levelet az amforában. Mielőtt hazaindulnék, odaszólok a szobornak:
- Bízom a csodatévő erődben és benned is, Szeléné.

Másnap délre ébredek. Ma nagyon nincs kedvem tanulni, ezért kimegyek a parkba sétálni. Előtte megnézem a postaládámat. Belenyúlok és egy levelet kapok, méghozzá Szelénétől. Annyira boldog vagyok, hogy izgatottan kibontom a levelet. Ez áll rajta:

Alanna Prior,
A Mindenhatótól azt a küldetést kaptam, hogy segítsek neked egy bizonyos problémában.
Látlak téged, a lelked mélyén, tudom, hogy lázadónak és bátornak születtél, aki egy kaotikus világban mindenkinek akarsz megfelelni, még a családodnak is. De itt az ideje, hogy a saját utadat járd és ismerkedj meg másokkal, főképp azzal a személlyel, akit nem ismersz, de téged figyel. Légy bátor!
Ha valami baj van, írj nekem és dobd az amforámban!
Szeléné

Elolvasva a levelet kétszer is már tudom, mit kell tennem. Elmegyek arra a csoportos foglalkozásra holnap. Ki tudja, lehet, összefutok a titokzatos személlyel.