Szeretlek...| ~Namjin~

13. Fejezet

Namjoon pov:

Szomorúan nézek magam elé az ágyon üldögélve, a falnak támasztva hátam. Gondolkozom. Az idő nagyon gyorsan elröppent, nekem már aludnom kellene! Holnap korán kell kelnem, el kell érjem a gépet.. De nem megy ez az elalvás dolog! Egyszerűen túlontúl sok dolog kavarog a fejemben! Izgatott vagyok a holnapi nap miatt, tökre kíváncsi vagyok Japánra, de közben mégsem akarok elmenni! Nem szeretnék az én kis családom nélkül eltölteni három hónapot! Nem tudom, hogy fogok majd tudni úgy felébredni, hogy nem tartom a karjaim közt az én kis hercegnőmet, hogy hogy leszek majd képes reggelit csinálni, hogy hogy lesznek majd az indulások, hisz most nem kell a kis királylánynak segédkezni a hajával! Egyszerűen nem tudom mit fogok csinálni a szerelmem dúdolászgatása nélkül, miközben a reggelit készíti! Hogy fogok majd elaludni este? Hogy, ha egyszerűen nem tarthataom majd karjaimban Seokjint! Bár .. Még is csak hívogató ez az égész "kis" Japáni "kiruccanás"! Hiszen Tokio nagyon szép hely, illetve lesz majd elvileg saját lakosztályom meg jó sok pénzem! Így, ha azt vesszük, vásárolhatok kis kabalákat az én kis drágáimnak, vihetek haza nekik ajándékokat, meg persze, ha nem tudnék főzni magamra, ami hát valljuk be elég valószínű, akkor tudnék menni étterembe, vagy lesuhanhatok egy pékségbe! Annyi látványosságot is megnéznék, hogy lefotózhassam, s ha hazaértem, akkor megmutogathassam Miának és Jinnek, merre járt apuci amíg távol volt!

-Mhm.. Nem alszol? - Hallottam meg Szerelmem karcos hangját majd kezeit derekam köré fonva ráhajtotta fejét mellkasomra. - Bújj hozzám, Joonie! - Mormogta halkan. Ajkaim egy apró, fájdalmas mosolykára húzódtak, majd jobbommal mégjobban magamhoz vontam szerelmemet, bal kezemmel pedig hajába simítottam.

-Nem tudok aludni. - Nyomtam egy puszit buksijára majd egy sóhajtás kíséretében jobban betakargattam őt. - Nem fázol? -

-Nem.. - Nyomta fejét jobban mellkasomba. - Aludnod kellene, holnap korán kell kelned és nem szeretném, ha lekésnéd a gépet, vagy valamit itthon hagynál! - Tette kezét mellkasomra. - Vigyázz majd magadra Joonie.. - Susogta halkan.

-Vigyázok Életem! - Mondtam majd egy apró csókot nyomtam homlokára. - Aludjunk.. - Alighogy kimondtam ezeket a szavakat, már csak Jin szuszogását hallottam, teste pedig elernyedve terült ki rajtam. Kuncogtam egyet, majd egy puszit nyomtam tincsei közé. Egyszerűen imádom! Tényleg fogalmam sincs mi lesz velem nélküle! Mit fogok én tenni? Abba már belegondolni sem merek, hogy ki fog segíteni nekem a mosással? Oké, felhívhatom, hogy megkérdezzem, hogyan kell, de nem tehetem ezt vele mindig! Ő is dolgozik, főz, alszik meg miegymás! Sőt, az időeltolódásról meg még nem is volt szó!

Ébresztőm idegesítő vinnyogására ébredek, ha jól sejtem akkor ez a fél ötös ébresztőm! Aha, ez volt az biza.. Egy nagy sóhajt hallatva lehámoztam magamról Jint, majd kikászálódtam az ágyból. Bemtotyogtam a fürdőbe, megmostam az arcom, a fogamat is, majd indultam ki a cuccaimat leelenőrizni. Alaposan átnéztem, hogy meg van-e mindenem, majd bementem szerelmemhez, s alighogy átléptem a küszöböt, megszólalt a negyed hatos ébresztő. Ilyenkor szokott Jin felkelni, hogy reggelit készítsen! Nyöszörögve kinyomta az ébresztőt majd felült. Csak meredt maga elé, majd megdörzsölte szemeit. Elmosolyodtam. Ez olyan mosoly volt amibe a szívem is belefájdult! Odasiettem hozzá, majd egy jó lassú reggeli csókba invitáltam. Imádom az ajkai ízét!

-Gyönyörű vagy Édesem! - Nyomtam puszit homlokára, mire elfintorodott.

-Mhm, büdös a szám és kócos vagyok! - Mormogta reggeli karcos hangon. Hiányozni fog ez a hang, hiányozni fog ahogy nyüszög az ébredés utáni kinézete miatt! Ahj istenem kezdek úgy viselkedni mintha meghalna, vagy miután elmennék soha nem látnám viszont... Istenem én azt nem bírnám elviselni!!