A Maffiafőnök Szerelme

32. rész

Emily szemszög: 

Telnek múlnak a hónapok, a hasam egyre nő, ami egy csodálatos érzés, mert tudod hogy egy kis élet növekszik benned. Rendszeresen járunk orvoshoz aki minden esetben azt mondja hogy a kicsink jól van és normálisan fejlődik mint ahogy kell. Én és Daniel izgatottan várjuk a kicsi érkezését. Mindig mondja hogy milyen jó lenne ha kis fiúnk lenne, mert akkor ő örökölné a birodalmát amit annyi megy annyi éven keresztül építették és terjesztették ő és az édesapja. De én jobban örülnék egy kislánynak aki majd olyan lesz, mint én. Volt egy eset, amikor felkeltem az éjszaka kellős közepén és meg kívántam az avokádós pirítóst így hogy csillapítsam az éhségem le mentem a konyhába és megcsináltam. Pont le ültem az asztalhoz hogy el fogyasszam amikor hallottam egy hangot mögülem. Hátranéztem de csak Daniel volt ott. 

-Szia, hát te? Azt hittem hogy alszol.                                                                                   
 - Szia, nem de már megnézem hogy mit alkotsz itt az éjszaka közepén. *mondta miközben megjelent az álmos arcán egy kis mosoly*                                                                                                                 -Avokádós pirítóst csináltam éppen mert a gyermekünk ilyet szeretne enni. *mondtam mosolyogva*                                                                                                          -Akkor jó étvágyat hozzá, de én megyek fel aludni mert holnap hosszú napom lesz, jó éjt!                                                  

-Köszi, neked is. 

De sajnos ezt már nem hallotta. Mondjuk elég fura volt ez, biztos azért mert ugye mondta hogy holnap hosszú napja lesz de nem tudom valami nem stimmel vele vagy csak én reagálom túl. Minden nap keményen dolgozik, megbeszélésekre megy, üzleteket köt, átadásokra megy és ugye ezek nem a leg veszélytelenebb dolgok.                                                                                                          Miután megettem, elpakoltam és fel mentem a szobánkba. Óvatosan belépek a szobánkba ahol az ágyban békésen szundikáló Danielt látom. Ilyenkor olyan veszélytelennek tűnik, olyannak aki egy légynek se tudna ártani, csakhogy a valóság nagyon messze áll ettől. 

Reggel amikor fel keltem Daniel éppen öltözött, mindig olyan elegánsan öltözik fel. Egy fekete ing volt rajta aminek az ujja fel volt tűrve a könyökéig majd ezt egy fekete farmer nadrággal párosítva. Mielőtt meg fordult alaposan végig mértem, tetőtől talpig.

-Jó reggelt Kedvesem! *imádom amikor így szólít*                                                                                                                                         -Jó reggelt neked is, hova mész?                                                                                       -Van egy kis gubanc az embereimnél de ne aggódj, hamar megleszek, sőt szerintem pont oda  érek a bulira. De most sietek, vigyázz magadra, szeretlek.                                                                             -Te is, szeretlek!

Nyomott egy puszit az arcomra és már el is indult. Remélem ide ér időben. Hogyha nem is mondja talán el is felejtem hogy a buli ma lesz. Nagyon izgatott vagyok hogy ma végre valahára megtudjuk a kicsink nemét! Rose és a drága hugicám valószínűleg már lent várnak engem hogy el kezdhessünk dekorálni. Azt tervezték hogy az ünnepséget majd a kertben tartjuk és azt kell kidekorálni. Mármint nem nekünk hanem majd a személyzetnek mert Daniel ragaszkodott hozzá hogy mi csak szabjuk ki és adjuk ki a feladatokat. így is tettük. Az ünnepség este 10kor kezdődik Rose már 1 hete ki küldte a meghívókat. Itt lesz a család, Daniel és az apósom ügyfelei, ismerősei, egyéb maffia főnökök akiknek fontos a barátságuk vagyis a társaságnak nagy részéről még csak hallani sem hallottam. Ez igazából egy nagy buli lesz egy csomó piával mert így fogjuk megünnepelni a gyerekünk nemét.                                           

Ahogy kilépek az udvarunkra meglátom ahogy Liza üvöltözik egy sráccal mert nem talált sehol se fehér Orchideát. Szegénynek el kell viselnie a mindent elöntő haragját. De mindegy, ahogy tovább nézek látom hogy most építik a parkettet ha valaki akar majd táncolni. Tovább megyek hogy megnézzem Rose hol van de meg pillantom a bár pultnál, ahol egy tábla és egy toll van a kezében.

-Á Emily drága jó hogy jössz, kérlek nézd már meg ezt az ital listát, és ha hiányolsz valamit vagy le vennél róla akkor ne habozz szólni!  *villant egy mosolyt*                                                                             -Rendben úgy lesz.

Ahogy a listát kémlelem észre veszem hogy mennyi minden van rajta nem is tudtam hogy létezik ennyi pia. A skót whiskey-től kezdve vodkákon át egészen a leg kifinomultabb borokig minden is  van itt. Én úgy gondolom hogy nem veszek le semmit sem a listáról mert szerintem ez úgy jó ahogy van. Ezek az emberek úgy is hozzá vannak szokva ehhez a temérdek alkoholhoz. 

-Rose, tessék itt van szerintem minden jó így de tudnál nekem szerezni egy kis barack levet? Mert tudod én maximum 1 pohár pezsgőt iszok.

-Ja hát persze kedves, hogy is felejthettem el?

Most már minden készen áll. Este 9:50 van, a személyzet a helyén, a díszítés tökéletes. A lányok úgy intézték hogy a dekoráció fehér legyen, vagyis inkább világos. Az asztalokon pedig fehér lótuszok voltak díszesen elhelyezve. Percek kérdése és 10 óra van, és Daniel még mindig sehol, kezdek ideges lenni. Mi van ha nem ér ide időben vagy valami történt vele?                                     De ahogy megláttam ahogy a garázs felől közelít felém, rögtön eloszlattam ezeket a kételyeket a fejemben.

-Na végre hogy itt vagy! Azt hittem hogy valami történt veled! Mit csináltál eddig, mert már mindenki itt van. *kértem számon*

-Nézd, megértem hogy aggódtál meg minden, de itt vagyok pontban 10 van. Szóval ahelyett hogy kiosztasz, menjünk és köszöntsük a vendégeinket.

-Rendben. *mondtam már nyugodtan*

   
Daniel és én el sétáltunk az asztalokhoz ahol már Liza és Rose várt minket egy dobozzal az asztalon. Nem tudtam hogy minek de nagyon meg akartam nézni hogy mi az, de előbb a vendégek. Az asztalhoz érve láttam elől a szüleimet meg még Adam is ott állt. De valaki még hiányzott, Chris.                                                                                                                                                                       

-Én és a feleségem, nagyon örülünk hogy el tudtak jönni erre az estre ahol meg tudjuk az örökösünk nemét, aztán meg jöhet a hajnalig tartó ünneplés. *itt páran fel nevettek*  Kívánjuk hogy mindenki nagyon jól érezze magát. És most hölgyeim és uraim, a nagy pillant.

Daniel le tette a mikrofont oda léptünk az ajándék csomaghoz. Ki bontottuk, de nem arra számítottunk hogy egy gomb lesz benne. Kérdően néztem a húgomra, aki hátra fele mutogatott és azt tátogta hogy nyomjuk meg a gombot. Rá néztem a férjemre és csak bólintott egyet, majd megnyomtam.                                                                                                                                                                           

Hirtelen több tüzijáték egyszerre lett fel lőve az égre mind egy színben.                  Mindenki éljenzett és tapsoltak én meg szóhoz sem tudtam jutni.