A Maffiafőnök Szerelme

31.rész

Kinyitottam a szemem és egy hófehér szobában találtam magam. Talán meghaltam? A mennyben vagyok?
Nem. Egy kórházi szobában vagyok ahol gépek csipognak mellettem, a karomban infúzió, itt ott kötések és kék-zöld foltok díszítik a testemet.
Miután körbe kémleltem a szobát, hirtelen nyitódott az ajtó és megláttam az ajtóban életem szerelmét.
Szóhoz sem jutottam annyira örültem neki hogy elkezdtem pityeregni. Ő odasietett az ágyamhoz és ölelésébe vont, máramennyire tudott.

-Emily, szívem hálát adok az Úrnak hogy jól vagy, nyugalom már vége, már senki sem bánthat téged, ezt megígérem neked!

Mivel már nagyon szorított ezért csak meg "ütögettem" a vállát, hogy engedjen az öleléséből mert nagyon fájnak a sebeim.
Amit meg is értett.

-Sajnálom az egészet! Ez, a sok borzalom ami veled történt az mind-mind az én hibám!
-Nem a te hibád! Te mentettél meg! Sőt, ha nem jössz és nem mentel meg akkor lehet hogy már nem is élnék!

Erre már nem mondott semmit csak rám nézett és láttam a szemében a megbánást, az örömöt és a szeretetet amit irántam és a gyermekünk iránt érez.
Később bejött egy orvos aki felsorolta hogy mi bajom, miket kell szednem a gyógyulásom érdekében meghogy még 1-2 napig bent kell maradnom és elmondta nekünk, hogy a gyermekem életben van.
A sok szörnyűség ellenére is túlélte!

Itt megint elérzékenyültem és Daniel meg odajött hozzám, a kezét a hasamra tette és úgy csókolt meg. A csókja szenvedélyes volt, mint mindíg.

2 nappal később:

Ma végre hazamehetek. Már nagyon várom hogy találkozhassak a családommal és megoszthassam velük a terhességem. Mert gondolom hogy még nem tudják, de ha tudják akkor sem bánom, csak hogy végre velük lehessek.

A reggelem most egész jól idult, felkeltem és megreggeliztem majd egy ápoló behozta nekem a gyógyszereimet és a terhességi vitaminjaimat amiket megettem.
Daniel a kórházi szobám elé állított 2 őrt hogy biztosítsák a biztonságom és hogy ha nincs a közelben egy orvos akkor keressenek eggyet, egyszóval telejsítik az utasításaimat és jelentenek az állapotomról.
Mivel ma megyek haza ezért már az őrök összepakoltak és már készen is voltam az indulásra. Kb 10 perc mulva bejött az ajtón Daniel hogy indúlhatunk.

Hazaérve, az ajtón belépve megcsapott az a tipikus otthon illat, és persze Maria isteni főztje.
A nappaliba belépve megláttam az egész családot hogy ott ülnek a kanapén és beszélgetnek. De felfigyeltek a lépteinkre ezért az ajtóhoz néztek és megláttak minket. Mindenki odajött hozzám és végig ölelgettek hogy jól vagyok és hogy haza tértem. Kértem egy kis teret hogy azért levegőhöz is juthassak és kérdően ránéztem Danielre aki csak bólintott eggyet.
Ez volt a jel ahhoz, hogy még senki sem tudja a terhességem ezért elmondtam nekik és látni kellett volna a reakciójukat. Rose és anyám sírvafakadtak, Adam és apám kezet fogtak és máris az örökösről beszélgettek miután gartuláltak nekünk, Liza sikítva rohant hozzám és megölelt és már mondta, idézem:
"ha nem én leszek a keresztanyja akkor kurvára megfogok sértődni" tipikus Liza.
Chris is odajött hozzánk, a báttyának adott egy férfias ölelést miközben átadta jókívánságait és engem is megölelt de még kezet is csókolt.
Hogy az igazat megvalljam volt valami..... furcsa a csókában de nem is tudom. Lehet hogy csak képzelődöm vagy nem tudom.

Egészen estig beszélgettünk. Olyan jó volt velük, megvolt az a tipikus
"családi idill" pillanat amikor el is felejtettük hogy maffiózók vagyunk. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Miután mindenki elment, Daniel a konyhába hívott higy beszélni akar velem.

-Na miről szeretnél beszélni velem? *kérdeztem aggállyal a hangomban*
- Virginia a pincében van. Azóta kínozzuk mióta a kórházba kerültél és gondolom megkérdezlek hogy még utóljára mondanál neki valamit, vagy te adnád meg neki a "megváltást".

Na ezt az oldalát utálom Danielnek. A halálos maffiavezéres oldalát. Tudom, neki muszály hogy legyen egy ilyen oldala, de engem mindíg félelemmel tölt el.

-Figyelj, *kezdtem bele* én ezt inkább rád bíznám, mert most már nem akarom felzaklatni magamat.

-Teljesen megértelek. Menj fel aludni, nemsokára megyek én is.

Úgy tettem ahogy mondta, felmentem a szobánkba lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyba, majd egy idő után meguntam a filmet amit néztem ezért úgy döntöttem hogy nem várok tovább inkább alszok.
Éjszaka ajtó nyitódásra keltem fel, de szerintem még félálomban voltam amikor Daniel befeküdt mellém és ölelkezve aludtunk el.

______________________

Már a 12. hetemben vagyok. A hasam kezd látszani és pont ma fogjuk megtudni a kicsi nemét.
A reggelem szokásosan idult. Elvégeztem a rutinom majd felvettem a számomra legkényelmesebb ruhát és ami az ifőjárásnak megfelel. Már ősz volt. A levelek elkezdtek barnulni, az erdők csodálatos színekben pompáznak.
Amint elkészültem lementem Danielhez reggelizni és emlékeztettem rá hogy ma 11-re kell menni az orvoshoz.
Igaz még csak a terhességem elején járok de Daniellel már a gyerekszobát csinálgatjuk és neveket találunki ki.

Ő fiút szeretne érthető okok miatt. Mert hogy ő lessz majd a legnagyobb maffiózó akit az alvilág valaha látott. De én lányt szeretnék. Hogy olyan legyen mint én. Bár nekem mindeggy hogy fiú vagy lány lessz, nekem csak az számít hogy egészséges legyen.

Nemsokára el is indultunk az orvoshoz. Daniel nekem az ország legjobbját választotta hogy a lehető legjobb kezek között lehessek.
Már a rendelőben ülünk 20 perce amikor nyitódik az ajtó és hívnak minket hogy mehetünk.
Miután üdvözöltük a dokit megkért hogy húzzam fel a pulcsimat hogy a gélt a hasamra kenhesse.

És ott volt. A mi kicsi babánk. Azt mondták hogy minden a legnagyobb rendben van vele és hogy akarjuk-e tudni a nemét. Azt mondtam neki hogy írja le egy papírra és majd a neme meglepi lessz.

Úgy tervezzük hogy oda adjuk a fecnit Rosenak és Lizának, akik majd egy baba váró bulit fognak csinálni.

Addig is nagyon izgatottak vagyunk!