A Maffiafőnök Szerelme

15.rész

Emily szemszög:

-Emily? *kérdezték a szüleim meghatódva*
-Igen anya, apa én vagyok éppen és egészségesen
-Annyira örülünk hogy látunk titeket*mondta anya*
-Mi is, ja igen be mutatom a barátomat Daniel Corleóne.
-Örülök hogy megismerhetem önöket, már nagyon sok jót hallottam önökről*Mondta Daniel*
-Én Stefan Martinez vagyok, ő meg a feleségem Andrea Martinez. -Mi is fiam*mondta apám*

Miután meg történt a bemutatkozás be invitáltuk a szüleim a házba és körbe is vezettük őket aztán le ültünk enni, amiket Maria csinált isteni finomak lettek nemhiába ő a házvezető nő.
Miután be fejeztük az evést Daniel és apa ki mentek a teraszra beszélgetni mint "férfi a férfival" örültem hogy Daniel megnyugodott és el engedi magát a szüleim társaságában mert tegyünk hozzá hogy azért nagyon izgult az első találkozás miatt.
Én anyával beszélgettem hogy mi újság velük meghogy hogy van Liza aztán minta meg változott volna

-Emily..... haza kell jönnöd velünk!
-Khm..khm hogy mit mondtál? *Itt majdnem félrenyeltem amint meg hallottam ezt*
-Jól hallottad velünk jössz és messzire el kerülöd ezt az embert!
-De mégis miért? * itt már nem értettem hogy mit akar ezzel mondani*
-Ez az ember veszélyes, és tudod hogy mennyi piszkos ügye van?! *itt szó szerint köpte rám a szavakat*
-Nade anya! - Felnőtt nő vagyok azt teszek amit akarok és én szeretem Danielt! -Hányszor mondjam még el?!

A nagy veszekedésre be jött Daniel meg az apám és eggyáltalán nem értették hogy mi történik
-Hölgyeim, mi folyik itt?*érdeklődött Daniel*
-Képzeld szivem, anyám el akar vinni JÓ MESSZIRE tőled!
-De mégis miért?*értetlenkedett Daniel*
-Azért mert tudunk az üzleteidről, a foglalkozásodról és hogy csak ki használod Emilyt! *ordította anya*
-Kérem csillapodjon asszonyom, ez eggyáltalán nem igaz, nem használom ki Emilyt hanem teljes szivembő szeretem!
-Anya!-Értsd már meg hogy SZ.E.R.E.T.E.M *betűztem neki*-Ezt te nem értheted, hogy miket tett értem!
-Nem érdekel akkor is haza jössz velünk!

Ekkor már nem birtam tovább, be rohantam Daniel dolgozó szobájába és ki vettem a fiókjából egy kocsi kulcsot és egy doboz cigit,
Hallottam hogy anyám még utánnam kiállt de nem érdekelt, majd gyorsan ki mentem a garázsba.
Meg keresetem az autót aminek a kulcsát vettem ki és el indultam, nem tudtam hogy hová megyek de azt tudtam hogy most ki kell hogy szellőztessem a fejem
Ki szálltam egy mező szélénél és fel ültem a motorháztetőre, onnan néztem a naplementét és rá gyujtottam.
Elszívtam eggyet, kettőt majd mire rá eszméltem el fogyott az egész dobozzal ekkor gondoltam hogy ideje haza menni és le zárni ezt a helyzetet az anyámmal

Mire haza értem már sötét volt kint amikor be mentem még láttam hogy a szüleim még mindíg itt vannak, nem akartam velük beszélni ezért készültem volna fel menni a szobába de Daniel lágyan meg fogta a karom és el mondta hogy az anyám beszélni akar velem, rá hajtottam a fejem és oda mentem hozzájuk
Végül édesanyám rájött hogy hülyeségeket beszélt és bocsánatot kért tőlem

Daniel szemszög:

Nanyon ideges voltam amikor Emily szülei megjöttek hogy mit gondolnak rólam meg stb.....
Amúgy amíg ettünk az a kínos csend honolt köztünk, majd Mrs Martinez elkezdett kérdezgetni minket hogy mióta járunk meg a jövőröl kérdezgetett de füllentettünk itt ott nehogy gond legyen belőlle
Stefan ki hívott engem az erkélyre hogy beszélgessünk egy kicsit
-Nos fiam, mi a szándékod Emilyvel? *kérdezte kiváncsian*
-Tudja uram....*Kezdtem bele*-Amint megláttam Emilyt egyből belé szerettem, és miután minkettőnkben tisztázódott az érzés amit táplálunk egymás iránt össze jöttünk, az én minden eggyes gondolatom az övé, arra törekszem hogy minnél boldogabbá tegyem, és el vigyem mindenhova ahova csak akar menni, meg igyekszem megadni neki mindent.
-Nagyon büszke vagyok rád, nagyon derék fiatalember vagy és örülök hogy eggyütt vagy a lányommal
-Köszönöm uram

Szépen nyugisan beszélgettünk amikor meghallottam hogy Emily és az anyja veszekednek valamin, nem értettük ézért be mentünk hogy meg nézzük hogy mi történt.

-Hölgyeim, mi folyik itt?*érdeklődtem kiváncsian*
-Képzeld szivem, anyám el akar vinni JÓ MESSZIRE tőled!
-De mégis miért?*értetlenkedtem*
-Azért mert tudunk az üzleteidről, a foglalkozásodról és hogy csak ki használod Emilyt! *ordította az édesanyja*
-Kérem csillapodjon asszonyom, ez eggyáltalán nem igaz, nem használom ki Emilyt hanem teljes szivemből szeretem!
-Anya!-Értsd már meg hogy SZ.E.R.E.T.E.M *betűzte neki*-Ezt te nem értheted, hogy miket tett értem!
-Nem érdekel akkor is haza jössz velünk!

Ekkor meglepetésemre Emiyl el rohant de sajnos nem tudtam utolérni és azt sem tudtam hogy hova ment, amikor vissza be mentem láttam hogy Stefan Andreával beszél és egyszercsak könnyek futnak a szemébe amit nem értettem
-Én nagyon sajnálom fiam*kért bocsánatot Andrea*
-Ne tőlem kérjen bocsánatot asszonyom, hanem Emilytől

Erre hirtelen be toppan Emily kisírt szemekkel és cigitől bűzlően.
Fel akart szaladni de megragadtam gyengén a kezét és mondtam neki hogy az anyukája beszélni akar vele.
Végülis meghalgatta és el fogadta a bocsánat kérést
Miután el mentek a szülei mi fel mentünk aludni
Előtte el végeztük az esti rutinunkat és el is aludtunk.