Ray a napnak istene úgy döntött, hogy megáld egy halandót. Ez a halandó én voltam. De közben lent a pokol bugyva alatt született egy vérbeli farkas...Ruky a neve.
Mivel korcs vagyok ezért mind két erővel rendelkezek.
Ray az apám és Rio pedig az anyá...
-Most pedig ti következtek ti genyládák!-orditottam el magam.
El kezdtem a sárkányokhoz futni.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Már vagy egy idelye harcolok. Már csak 3 maradt, mindegyik engem akart...kivéve egy! Míg a két sárkany le foglalt addig a harmadik el indult Lukeék felé.
-Francba! Nimpó tűzes ketrec!
Mason:
Nya egy újabb veszélyes technikát vetett be! A harmadik célba vett minket. Luke levan sérülve így csak én és a sárkány maradtunk. Nya hirtelen elénk került!
-Menj velük hátréb!-utasította a leidézett sárkányt Nya.
Újra fel emelte a kardját....
-Csak nem!?
Hátra nézett és el mosolyodott!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-De.
-De azzal el fogod pusztítani a kaput!
-Nem fogom. Sárkány tornádó!-mutatott a vízi démonokra Nya a kardjával.
-Nem kell egyedül harcolnod! Nem kell meg védened minket!
-De igen is meg kell! Mert szeretlek titeket.-azzal el is indult a Sárkány tornádó. Ugyan el pusztította a vízi sárkanyokat, de most a kapuhoz tart!
Nya:
Villám sebességgel oda rohantam a kapu elé. A Sárkány tornádó gyorsan közeledett így hát a kezem köré koncentráltam a csakrámat. Le hunytam az egyik szememet. A kinyitva maradt szemem tudtam, hogy lilára váltott. Onnan tudtam, hogy minden ami körülöttem volt lila árnyalatot vetett fel magára.
Melkasom elé raktam a karomat. Amikor a technikám és a csakrám találkozott egymással szikrázó fényt árasztottak ki magukból! Éreztem ahogyan egyre több és több vért vesztettem. A hátamon a seb már réges rég óta fel szakadt. Nem törődtem vele és úgy harcoltam...
A Sárkány tornádó nem csillapodott! A szemem be szipantotta a saját dzsucumat...! Ilyet még egyszer se csinált! Magától reagált volna!? Végül el tünt előllem a technikám. A sárkányom át jött a kapu oldalára. Térdre rogytam...
-Túl sok vért vesztett! Mond miért harcoltál egyedül!? Miért nem hagytad, hogy segitsünk?
-Nem tudom. Ezt ne kérdezd.-a szememhez raktam a kezemet. Még soha nem csinált ilyet.
-Akkor ha van erőtök és kedvetek fel oldhatjátok az Első pecsétet.
-Még szép, hogy fel oldom!
-Én is.
-Akkor üljetek le a kapu elé. Hunyjátok le a szemeteket és fokuszáljatok arra a "szinbólumra" amit fel akartok oldani. Ne feledjétek lehet, hogy meg fogja eröltetni a testeteket...ha nem sikerül fel oldani ptóbáljátok meg újra.
