Ray a napnak istene úgy döntött, hogy megáld egy halandót. Ez a halandó én voltam. De közben lent a pokol bugyva alatt született egy vérbeli farkas...Ruky a neve.
Mivel korcs vagyok ezért mind két erővel rendelkezek.
Ray az apám és Rio pedig az anyá...
-"Nya csak azért született meg, hogy fegyverként tudjuk használni!! -Nagyot tévedsz ha azt hiszed, hogy engedni fogom, hogy a céljaid eléréseként használd fel a lányunk erejét!!" Újra és újra le peregtek előttem a pár beszédek anyám és apám közt.
-Jól vagy?-kérdezte Hitomi miközben unottan nézett felfelé.
-Ja képzelheted mennyire...
-Na és mit fogsz ezek után kezdeni?
-Na vajon mit!? Hát ki deríteni a történetnek a többi darabját!
-Ha a könyvet akarod meg szerezni csak a testemen át.
-Gondoltuk...-azzal fogtam magam és el indultam vissza a házhoz.
-Ha a választ akarod akkor kérd meg a bátyádat vagy az apádat, hogy mondják el neked.
Ezt már gondoltam barom...Gondoltam magamban. Mikor be mentem a házba fogtam magam él le mentem a könyvtárba.
A közepén volt egy jóval nagyobb könyv, mint a többi. Nagy volt a kupi de ami furcsább volt az az volt, hogy egy egér vagy egy patkány olvasgattak a könyvet miközben volt valami pálca a kezében...
-Elnézést de te...ki vagy?
-Óh ne haragudjon kis asszony. Gondolom a múltjáról szeretne kideríteni valamit? Igazam van?-kérdezte barátságosan miközben rám nézett.
-Igen de honnan....-közbe vágott....
-Óh aki itt él ezen a barátságtalan szigeten mindenkit ismerek. Még magát is Nya kis asszony.-lepődötten néztem rá.
-Óh milyen butus vagyok....had mutatkozzak be. A nevem Filyp a mágus...-furcsán néztem rá...
-Óh. Patykány vagyok de nem harapok.
-Vicces. Szóval...Filyp. Tudna nekem segíteni a múltamal kapcsolatban?
-Nos az ön esetében ezek a könyvek nem tudnak segíteni.
-Akkor mi tudna segitséget nyújtani számomra!?
-Van egy ajtó..-ugrott rá a vállamra miközben át alakult varjúvá.-Amit ha ki tudsz nyitni mögötte talán még lelked a kérdésedre a választ.-fejezte be miközben előre mutatott. Fel mentünk a lépcsőn. Tényleg ott volt egy ajtó...DE NEM TÚL HAGYOMÁNYOSNAK LÁTSZOTT!
-E...ez az..az ajtó!!?-mutattam rá miközben el kezdtem nevetni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Igaz...azt hiszed, hogy csak át kellesz menned rajta de nem. Ez mágikus ajtó ami csak varázslattal nyílik ki. 4 mintát láthatsz rajt...a leg alsó, középső és a felsőt még úgy ahogy könnyű ki nyitni. De viszont a leg felső ami már középen van...azt már nagyon nehezen lehet fel oldani. Az egyik régebbi gyereknek is 13 évébe telt mire mindet ki tudta nyitni.
-Nekem nincs annyi szabad évem!
-Nehezek a varázsigék. És meg is árthat a testednek! Vállalod a felelősséget!? Neki kezdesz ennek a "meg próbáltatásnak"?
Egy kis idejig csak néztem magam elé.
-Igen! Vállalom!
-Rendben. Akkor oda adom a könyvet amiben az EGYIK varázsige van.
-Egy varázsige. Pf. Csak egy szó lessz könnyű lessz meg tanulni.-mondtam magabiztosan mire a kezembe nyomott egy 200 oldalas könyvet!
-Mi a!...
-Hajrá! Óh és...még valami. Ha már megy az egyik "bűbály" akkor menj a kapuhoz, ülj le és ürisd ki az elmédet és arra a mintára koncentrálj amelyeknek tudod a fél oldását ha jól csinálod azon nyomban meg törik az a pecsét amit még tanultál és el fog tűnni a minta. Jó tanulást.
A szám tátva maradt.
-Király!-fogtam magam és le ültem egy asztalhoz ahol át néztem a könyvben írtakat. 21:46 lehetett. Az utcák sötétek voltak.
-Nem akarsz haza menni? Későre jár.-mondta egy nagyon ismeretlen hang. Körbe néztem de nem láttam senkit.
-Fölötted.-amikor fel néztem egy kicsit meg ilyedtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy fiú lógott fölöttem.
-Meg buggyantál!? Szálj le!
-Minek netán féltesz?!-vigyorgott rám.
-Nem! De esküszöm neked, hogy ha rámesel ki nyirlak!
