Két ellentét! (BEFEJEZETT)

Álarc mögött

Fel áltunk és tovább indultunk.

-Ebben a kis faluban muszáj leszünk meg álni.-mondta Mason miközben el kezdett gondolkodni.

-Mégis miért?-kérdezte meg Luke. Én csak a hátuk mögött mentem, szégyelltem magam. Hogy miért? Azért mert majdnem meg öltem a testvéremet csak azért mert a düh irányított...

-Mi a baj Nya? Nagyon csendes lettél.

-Csak el fáradtam.-kamuztam be Masonnak és Lukenak.

-El hiszem, hiszen egy olyan technikát vetettél be amire fel kell használnod szinte az összes energiádat.

Csak bólintottam, majd tovább mentünk.
Luke amikor hátra fordult majdnem át lött a tekintetével rajtam. Viszonyoztam csak én egy gyilkos tekintetet vatettem rá, utánna ki nyújtottam rá a nyelvemet.
Előre fordult.
Hirtelen fényre lettem figyelmes! Ami nagy baj.

-Mason!

-Igen tudom. Biztonságos helyet kell találnunk Luke számára! Ha a napon marad fel fog gyulladni amitől bele is halhat! Gyorsan menjünk a faluba!

-Nem jó! Túl messze van!-körbe néztem és meg láttam egy barlangot.-Arra!-mutattam a barlangra.
Mihelyst egy kis fény Luke karjára ért egyből el kezdett égni! Árnyék kell neki!

-Siessünk!-Luke próbalta vissza fogni az orditást...

-Xhh...picsába...-mondta Luke miközben azt a karját fogta ami égett és be mentünk a barlangba.

Hiába nem érte a nap sugarai Luke-ot még mindig lángolt!

-Mi a franc!? El kellett volna állnia!

-El tart egy darabig míg el mullik...-mondta Mason agodó hangon.

-Ch...faszomba...ez...rohadtul égeti a börőm..

Mit tegyek? Mit csináljak?! Csak nézzem ahogyan szenved!? A karja hirtelen egy lila színt vett fel magára.

-A karja most 2 napig haszna vehetetlen.-mondta Mason miközben a barlang kijárathoz vette az irányt.

-Hová akarsz menni?!

-Le a faluba keresek egy krémet ami talán egy kicsivel fel gyorsítaná a regenenálódást folyamatát.

-Megyek veled

-Rendben. Tessém itt az egyik késem ha meg támadnának.-hajitotta Luke mellé a kést. A fájdalomtól nem tudott meg szólalni csak bólintott. Továbbra is a karját fogta. A lángolása el múlt viszont, ahogy el nézhettem rohadtul fajhatott neki. Ennyire rossz a fájdalom? Ennyire fáj neki?

-Gyere.

-Jó.-indultam el Mason mellett.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

A faluból vissza fele jövet csöndben voltunk.

-Takarodj innen!-hallottam meg a barlangból pedig még csak fél úton voltunk!

-Nya most meg hova rohansz?!

-Luke bajban van! Halottam!-futottam egyenesen a barlanghoz. Az éles fülemnek köszönhetem, hogy meg hallottam Luke hangját.

Elő vettem a katanámat majd meg láttam ahogyan Luke a falhoz van szorítva. Valami farkas volt előtte ami vicsoritott Luke-ra. Gondolom éges. De a testvéremből nem fog lakomázni!

-Haaaa!!!-orditottam miközben le fejeztem a farkast.

-Vigyázz mögötted!-valaki meg sebezte a hátamat! Éreztem, hogy mély sérülést hagyott maga után. El ejtettem a katanámat Luke elé áltam, hogy ne tudjak bántani. Egy újabb farkas volt az. Elsőnek egy utánna pedig már kettő jött elő a szikla mögül.

-Menny innen meg fogod ölni magad ha engem védelmezel!

-Na és akkor mi van?-elő vettem egy kést.
Egyszerre ketten támadtak rám.
Az egyiket bordán rúgtam a másikat pedig még vágtam.
Azok ketten ki terültek. El bóbiskolt a tekintetem és a harmadik a földre taszított. Rám mászott meg akart harapni, de gyorsan meg fogtam a fejét és az állkapcsát majd ki törtem a nyakát.
Le dobtam magamról. Nem éreztem fájdalmat amikor a sérülésemre érkeztem...fel áltam majd a földre néztem. Ahol feküdtem csupa vér volt a padló.

-Jól vagytok gyerekek!?-Masonra néztem...aggódó tekintetével szembesültem.

-Homalyosan..látok-mosolyogtam rá. Lábaim meg adták magukat. Térdre rogytam majd mikor el döltem volna Mason el kapott és az ölébe fektetett.

-Nya jól vagy!? Mid fáj?

-Semmin se fáj...csaj homályosan látok.

-Minek védték meg!? Majdnem meg haltál!

-Meg védelek....elvégre erősebb vagyok mint te...-mosojogtam egyet majd le hunytam a szememet.

-Nya! Hé hallasz?! Nya!-ezek voltak az utolsó szavak amikre emlékszem. Kép szakadás és sötétség.

Mason:

-Tul sok vért veszített! Kell egy kendő vagy egy rongy amivel fel itatjuk a vért!

-Itt a polóm!-adta a kezembe Luke a polóját. Hasra fektettem Nya-t és el kezdtem fel itatni a kiszökő vért.
Kezdtem volna a mondandómba amikor is Luke meg fogta a vállamat majd le gugolt.

-Zúl fogja élni igaz!!? Nem fog meg halni ugye!?-kérdezősködött miközben aggódó tekintetével szembesültem.

-Szereted ugye?-kérdeztem meg tőlle. Amikor rá néztem el kapta a tekintetét.

-Csak aggódom érte, hiszen a csapat társam...

-Szerintem többre tartod mint egy sima "csapat társ". A testvéred nem?-nem válaszolt, fogta magát és vissza le ült egy sarokba. Vissza néztem Nya-ra. A lanyból csak úgy ömlött a vér.

-A poló nem elég! Fel kell mennem a faluba ködszerért vagy legalább egy orvosért. Tartanád a frontot?

-Ja.-mondta miközben fel ált és át vette a helyemet.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

Luke:

Miután Máson le ment a faluba én vigyáztak Nya-ra. A lány arca semmit sem mutatott ki! Semmilyen fájdalmat vagy bármilyen más érzelmet!

-Ne!-Nya hirtelen el kezdett fészkelődni amitől a vérzése fel gyorsult! Minél többet fészkelődött annál több vér szökött ki a lány testéből.

-Hé Nya! Ne mozogj annyit!

-Ezt nem...!-nem értem...rosszat álmodik? Még próbáltam lefogni és el állítani a vérzését. Nagyjából sikerült. Még nyugodott és végül csendbe maradt.
A vérzése is csökkent, tovább vigyáztam rá.

Nya:

Újra a bárbeszédek peregtek le előttem!
Nem értem. Mit titkolnak előllem? Hitomi, a bátyám, Mason és Luke...mind titkolnak előllem valamit. Hirtelen melegség öntött el. Meg nyugodtam.

Mason:

Sikeresen találtam egy megbízható orvost. A barlangba érve meg láttam a két kölyköt.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

Nap nyugta, lassacskán Luke is ki merészkedhet.

-Le kell vinnünk a faluba ahol megfelelő ellátáshoz juthat. Óvatosan kell fel emelnünk, hiszen sok vért vesztett.
Ahogyan elnézem a fiatal fiún is van némi heg, sérülés...ha szabad kérdeznem mi történt?-kérdezte meg hirtelen az orvos Luke-ra néztem akinek el voltak kerekedve a szemei...

Luke:

Ahogyan el nézem a fiatal fiún is van heg, sérülés...ha szabad kérdeznem mi történt?-mihelyt meg hallottam ezeket a szavakat az orvos szájából elkerekedett szemekkel néztem magam elé...

-Nem tudom...még régen gyerek koromban szereztem őket...

-Értem. Te is minden képp megfelelő ellátáshoz fogsz jutni.-a nap végleg le nyugodott. Így már magabiztosan tehettem ki a lábamat a barlangból.