Két ellentét! (BEFEJEZETT)

Harc a végsőkig

-És miért nem érzed jól magad?

-Nem is tudom...de mindegy is. Neked hol vannak a szüleid?

-Meg ölte őket egy nő...fekete bűbájt bocsájtott rájuk ami által bele haltak.

Nem mertem meg szólalni mert tudtam, hogy az "anyámról" van szó.

-Részvétem...-és vissza tértem a könyvhöz. Egy idejig csendben voltunk. Éreztem magamon a tekintetét.

-Mit bámulsz?

-Csak a szemedet fürkésztem. Érdekes.

-Már mitől lenne érdekes?

-Békességet látok benne...

Ezen rohadtul meg lepődtem.
Mikor rá néztem a mellettem ülő fiúra zavarodottságot, bánatot és szomoruságot láttam. Persze próbálta el takarni az érzelmeit ami nem ment neki.

-Miért mosolyogsz ha a szemed mást mond?-kérdeztem meg tőlle miközben mélyen a szemébe néztem. Meg lepődött majd komoly arcra váltott.

-Ne is próbálkozz bármit is le olvasni az arcomról.-kezdtem el újra a könyvet bújni.

-Nem is tudok...nem...nem tarthatok veled?

-A kupun túlra?

-Aha...persze ha nem gond. Keményen fogok tanulni!

Egy idelyig gondolkodtam majd vigyorogva rá néztem.

-Okés. Nya.-nyujtottam ki a kezemet.

-Luke.-fogtunk kezet és mind a ketten el kezdtünk olvasni.

Reggel:

Hajnalkor mind a ketten be aludtunk.
Reggel arra ébredtem, hogy Filyp kelteget minket.

-Srácok. Jó reggelt..a fejetekre süt a nap.

-Nem a hasunkra..?

-Ez jó volt.

-Na most, hogy fel keltetek gyertek reggelizni.-egymásra támaszkodtunk Luke-kkal és el kezdtük követni Filypet.
Mind a ketten álmosak voltunk.
Hirtelen Luke el esett egy kőbe és magával rántott.

-Naaaaa!!!

-Ne..ne te beszélj nem rád esett egy 40kilós ember.-mondta miközben le másztam rólla.

-Nem is vagyok 40 kilós! Csak 27!

-Ezért vagy ilyen csontos.-szólalt meg Filyp.

-Nem is vagyok sovány!

-Igaza van Filypnek.-ált fel majd felém nyújtotta a kezét. El fogadtam majd be mentünk a konyhába.

-Palacsinta jó lessz?-kérdezte Filyp mire nekünk fel csillant a szemünk.

-Igennnn!!!!!-orditottuk egyszerre.

Le ültünk az asztalhoz és vártuk a palacsintát. Filyp közbe szórakoztatott minket. Mutatott pár vicces és lenyűgöző mutatványt.

-Kész is! 10 Lukenak, 10 Nya-nak.

-Várj! Te ismered!?-kérdeztem meg Filypet miközben hol Lukeot hol Filypet néztem. Luke szótlanul habzsolta a kaját.

-Persze, hogy ismerem. Minden napját itt tölti. Soha nem ment ki még a felszínre.
A szülei pedig...-Luke egy szúros tekintettel nézett a patkányra vagy a varjura...vagy tudom is mi ő igazából.

-Mit titkolsz?...-néztem rá kérdően Lukera aki meg fogta a tányért és ki ment.

-Mit titkol előttem?