Lobbanékony Páros

Simon Archer szemszöge

A lányok több mint három órája válogatják, a ruhát a mennyasszony számára és mivel a hetedik ugyanolyan árnyalatú és szabásúra, nem tudtunk újat mondani emiatt száműzve lettünk. Úgyhogy Ryan és én elszaladtunk kajáért és még én a diétás szendvicsem nyomtam be, mert bár nagyon jó ilyen szabadon enni, első sorban sportolok vagyunk.

-Szóval...-kezd bele Ryan, miközben neki dől a kölcsönzött kocsim oldalának, pontosan mellettem.

-Van bármi köze a kezednek Kitty szétvert ajtajához? -kérdi, de hirtelen nem olyan volt, mint a haverom, hanem inkább mint Kitty önjelölt apa helyettese.

Lenyeltem a falatom, nem tudom igazából ezzel is csak időt szerettem volna nyerni, hogy ki tudjam találni, mint mondjak, de végül arra jutottam őszinte leszek.

-Igen, persze hogy van! -horkanok fel, mert elég nyilvánvaló volt, már csak a kérdést vártam tőle.

-Értem! -bólintott.

-Tudom, hogy két év hosszú idő Simon, de emlékeztetnélek rá, hogy elfogadtad a feltételét Anne-nak, tarts hozzá magad! -nem úgy hangzott mint egy jó tanács sokkal inkább, mint egy fenyegetés. Megfeszült állkapcsom az ellenséges hangra. Régebb óta ismerem Ryan legtöbb barátom és az, hogy megpróbál elszakítani a lánytól, akitől ha akarok se tudok távol maradni, rendesen felnyomja a vérnyomásom.

-Nem kell emlékeztetni, pontosan emlékszem arra amit a nővérével beszéltem! -fordult felé, erre ő is ellökte magát a kocsitól és összefonta a karját. Talán egy kicsit én is idegesnek hangoztam.

-Akkor azt is tudod, hogy a nővére, a legfontosabb ember számomra! Az én Földem körülötte forog, így ha őt nem tartod tiszteletbe, azzal engem se! -széles hátai ijesztőek lettek volna, ha nem épp arra próbál utalni, hogy Kitty és én még mindig nem értünk össze.

-Nem értetem! -fakadok ki. -Nemsokára tizennyolc lesz, alig pár hét...és a vele egykorúak már mind nyugodtan randizhatnak...-kerestem szavaim, amire élesen közbe vágott.

-DE Ő NEM OLYAN MINT A VELE EGYKORÚAK! -emeli fel a hangját, amire épp a talaj bele nem rezzent. – Egyrészt igen randizhatna egy vele egyidőssel, de te barátom nem vagy vele egykorú, egy kibaszott szakadék van köztettek. Másrészt a vele egykorúak többségének nem halt meg az apja, nem fullad majdnem meg tizenötévesen és nem a nővére vigasztalja meg minden reggel a rémálmai miatt! -szavai élesek voltak mint a penge, vágtak és célba találtak.

Igazam, volt ő most nem az én haverom volt, hanem Kitty családtagja és ha valaki Ryan az a fajta ember, aki bármi áron megvédi a családját.

Viszont nekem a szerelmemről beszélt, az én bátor és kitartó boszimról, akibe két éve szerelmes vagyok és egyszer se gondoltam arra, hogy elengedjem.

-Tudod te is jól mit érzek iránta! -feszülök én is neki.

-Sose tudnék neki ártani sose tudnék vele játszani és Isten se bocsájtsa meg nekem, ha hagyom, hogy más ártson neki! -szavaim olyan mélyen csengtek, hogy még ő is meglepődőt, de ő Ryan akkor se ijedne meg ha a láncfűrészes alak lennék abból a gagyi horrorfilmből.

-Ezeket a szavakat akkor tartsd észben! Mert hiába ismerlek pisis korod óta haver, a családom az első! -nyomatékosítja.

-De hisz ő is a családtag! -szólal meg mellettünk egy vékonyabb hang. A heves összeszólalkozásunkban azt se vettük észre a lány kijött hozzánk.

-Kölyök! -lepődik meg Ryan az összefont karú lány szúrós tekintette miatt.

-Ryan...-sóhajt fel nehezen. -tudom, hogy meg akarsz védeni, de ne beszélj így többet vele! -áll elém határozottan, nekem pedig mosoly terül ajkamra és a haragom el is illan. Ryanek is valami büszkeség féle csillant meg a szemébe.