Lobbanékony Páros

Simon Archer szemszöge

-Mondjuk mert egy kicseszett idióta vagy! -vág értetlen képet haverom, Alex. Miután az esküvő egész hamar dugába dőlt, az az nap érkezett barátomat kérdeztem meg inkább, mert bár nagyon jó haverom Ryan egyrészt ő is benne van a sztoriba másrészt ő se a legszebb pillantást vett rám, mióta reggel Ki, mellettem ébredt. A két idióta azóta sincs a legjobban és velük amúgy se feltétlen beszélnék erről emiatt kizárásos alapon Alex maradt, aki épp most hülyézett le.

-A nővére már így is majdnem felrobbant, nem akartam fokozni...-tárom szét a karom.

-Emiatt azt mondtad „baráti csók" volt csak! -mutat idézőjelet, miközben még mindig olyan fejet vág mintha a világ legnagyobb barmával beszélne.

-Igen! -válaszolom egyszerűen.

-Oké foglaljuk össze, végre csókolóztál azzal a lánnyal akire két éve vársz és vágysz, többször is az este során...hogy mondtad körülbelül minden órában? -kérd vissza amire bólintok, ő pedig megadóan megrázza a fejét és folytatja. -és csak annyit mondtál neki reggel, hogy egyszer azt is csak azért, hogy ne valami idegennel? -ahogy kimondja tényleg elég rosszul hangzik.

-Kettőnk közül nem te voltál az okosabb? -kérdi vissza még mindig elhűlve, amire a virágos egyberuhát hordó Emma is megjelenik.
A lány barátunkkal egyetemben olyan napsütötte barna, mint egy igazi Hawaii lakos, bár mondjuk ők már itt is élnek,  csak egy picit messzebb, érthető. Arca letisztult barna fürtjei göndörek voltak és Alex mániája volt beletúrni, most is azt tette, ahogy a lány az ölébe ülve átnyújtott nekem egy pohár vizet.

-Köszi! -veszem el a hallgatag lánytól.

-Te teljesen megkattantál, ennyi erővel elmondhattad volna neki, hogy semmit nem akarsz tőle, körülbelül úgy jött le! -csap a homlokára amire a lány felkuncog.

-De még nincs tizennyolc sem egyrészt, másrészt semmit nem akarok rá erőltetni, azt akarom, hogy magától érezzen irántam valamit, nem azért mert részegen csókolóztunk! -próbálom kimagyarázni magam, amire az eddig csöndbe figyelő lány is megszólalt vékony hangon.

-Honnan veszed, hogy már rég nem érez irántad semmit? -kérdi amire mindketten felé fordulunk.

-Együtt vagytok null-huszonnégyben, vigyázol rá, törődsz vele, igényled a jelentlétét és ismered őt, jobban mint bármelyikünk, mi lányok hajlamosak vagyunk beleesni azokba a fiúkba, akik lassan jobban ismernek minket mint mi magunkat! -vallja be és párja felé néz, aki itt ült előttem ugyanolyan mintájú ingbe mint a lány ruhája, lebarnulva, kicsit leégve mentsük meg a teknősöket karszalaggal és megnövesztett hajával amit hátra fogott, sose gondoltam volna, hogy Alexet egy nap így láttom, de talán sose volt boldogabb mint most és nem csak Em. miatt , a lány egy egészen új világot mutatott meg neki, ahol a fiú átalakult.

-Ez nem egészen, így van...-viszakozok egy kicsit, amire felvont szemöldökkel felém fordul.

-Kedvenc színe? -szegi nekem a kérdést.

-Fekete, bár mostanában a kéket is nagyon szereti!

-Kedvenc napszakja?

-Napfelkelte.

-Hoyg issza a kávét?

-Extra édesen rengeteg tejszínhabbal! -mosolyodok el a szokására.

-Édes vagy sós?

-Édes, egyértelműen!

-Melyik állatot nem szereti?

-Nem szereti a csúszómászókat, kivéve a csigát őket mindig megmenti a járdáról, hogy ne törjék össze a házukat! Meg a patkányt nem szereti, de még is sírt a Lecsón! -tanakodok el, de szerintem Kitty képtelen bárkit is úgy igazán utálni.