Ai Horror Gyűjtemény

A Nevető Ördög

1. fejezet: A suttogó árnyak

Robert Thompson nyomozó a legrejtélyesebb esetek megoldása iránti megingathatatlan elkötelezettségéről volt ismert. Azonban semmi sem készíthette fel az előtte álló rejtélyre - furcsa és hátborzongató gyilkosságok sorozatára, amelyek sújtották a várost. Az áldozatokban egy dolog volt közös: mindannyian kísérteties mosollyal az arcukon haltak meg. Senki sem tudta felfogni, ki vagy mi a felelős.

Hetekig tartó eredménytelen nyomozás után Thompson egy halvány nyomot fedezett fel, a káosz közepette rejtett rejtélyes üzenetet. Ez egy régi, rozoga árvaházba vezette a város szélén. Az épület elfeledett ereklyeként állt, sötétségbe és titokzatosságba burkolózva.

2. fejezet: A mormogó borzalmak

Amikor Thompson belépett a leromlott árvaházba, jeges széllökés fogadta. A levegő sűrű volt a nyugtalanító jelenléttől, és hideg futott végig a gerincén. A falakat groteszk rajzok díszítették, amelyek erőszak és gyötrelem jeleneteit ábrázolták. A rajzokon szereplő gyerekek arca démoni mosolyt öltött, szemük rosszindulatú csillogással telt meg.

A gyengén megvilágított folyosókon Thompson suttogásokat hallott az árnyékból. Láthatatlan kezek mintha a falakat markolták volna, éteri érintésük borzongást indított el a testén. Tovább nyomozott, követve a nyugtalanító nevetést, amely a kihalt folyosókon visszhangzott. A nevetés azonban minden lépéssel egyre hangosabb lett, és a közelgő végzet érzésével töltötte el az elméjét.

3. fejezet: A baljós kinyilatkoztatás

Leszállt az éjszaka, és a kimerültség úrrá lett Thompsonon. Visszavonult az árvaház egyik kis szobájába, remélve, hogy megnyugvást talál az őt gyötrő nevetéstől. Ám szendergése átjáróvá vált egy rémálomhoz, amely sokkal torzabb, mint bármelyik korábban tapasztalt.

Álmában egy hátborzongató labirintusban találta magát. A falakat levágott végtagok, véráztatta padlódeszkák és a nevető ördög groteszk festményei díszítették. Démoni hangok suttogtak a fülébe, elképzelhetetlen borzalmakat ígérve. Miközben a labirintusban botorkált, szerettei látomásait látta, akiknek arcuk démoni vigyorba torzult.

Hirtelen Thompson felébredt, elöntötte a hideg verejték. Pánik kerítette hatalmába, ahogy a felesége oldalára rohant, de élettelen testén ugyanazt a kísérteties mosolyt viselte, mint a többi áldozaton. Szemei elkerekedtek a rémülettől, ahogy gyermekére nézett, akinek ártatlan mosolya most baljós, túlvilági aurát hordozott.

- Akarsz egy kis szórakozást? - szólalt meg a gyerek, és hangjukon csöpögött a rosszindulat.

Thompson világa összeomlott körülötte, ahogy gyermeke nevetése keveredett felesége visszhangzó sikolyaival. A sötétség erői felemésztették az életét, megtörve és örökre kísértetiesen hagyva.

A nevető ördög meséje és a titokzatos gyilkosságok véget ért, csak a sikolyok dermesztő visszhangját hagyva maga mögött, és az elhúzódó kérdést: vajon valaha is felfedi-e valaki az igazságot a nevető ördög gonosz játékai mögött?