Dadus Kerestetik 1/2

21 3 0
                                    

A novella elolvasásához szükséges a Mocskos Melók c. novellám.
Jó olvasást! 🥰

Csütörtökön
Ábel irodája

Nivre

- Csak mondjon el mindent az elejétől - kérte Ábel biztos már sokadjára, de én képtelen voltam megszólalni.

A kisebbik lányom eltűnt.

Egy irodában ültünk. Egy szép irodában. Barta Ábelé. Hát mit is vártam? Fehér falak, sonoma tölgy bútorokkal, a sarokban egy növény. Az asztalon számítógép és hamutartó. Meg az a diktafon. Szinte ennyi.
Csupán pár hónap telt el azóta, hogy beszéltünk a műsorban. De ő teljesen felépítette a karrierjét.

- Azért van itt mert bejelenti, hogy ma reggelre eltűnt a lánya, ugye Nivre? - ejtette ki érdekesen a nevem.
- Az Ervin jobban megfelelne? - kérdeztem egy kis éllel a hangomban. - Nivre, vagyis Ervin visszafele - magyaráztam.
- Nem éppen egy Ábel - nevetett fel.
- Nem lehet mindenkinek tökéletes neve, nyomozó úr.

- Hívjon Ábelnek kérem - vett elő egy cigit. - És akkor újra megkérem, hogy mondja el, mi történt - gyújtotta meg rutinos mozdulattal.
- Hát rendben - nyeltem egy nagyot. - Minden onnan kezdődött, hogy dadust kerestem a lányaimhoz.

Hétfőn
Nivre háza

Nivre

Véget ért a reggeli műsor, amit immár csak ketten vezettünk KáVival. Nem volt így az Igazi.
A Wake(c)up sosem lesz már az igazi. Pogi sitten, MeKeNa... Fogalmunk sincs, hogy hol.

A gyerekek pedig itt voltak nálam. Nyári szünet. Ők biztos élvezik, én kevésbé.
- Tudunk beszélni egy kicsit - mutatott KáVi a konyha felé. Némán bólintottam. A lányok kint játszottak a kertben. Suttugóra fogta. - Nem fogsz velük így elbírni. Ott van a sok a tanulód - Újra elkezdtem oktatni a vezetést - és én sem érek rá mindig - KáVi pedig egy újságnak ír cikkeket.
- Akkor mit kéne csinálnom? - dőltem neki a pultnak.
- Hát mondjuk gumit kellett volna húznod hét és négy évvel ezelőtt.

- Ezzel nem segítesz! - csaptam a pultra. - Azt hiszed nekem így jó? Éppen csak betöltöttem a harmincat! Elváltam és van két lányom - fújtam ki a levegőmet.
- Nyugi - lépett közelebb hozzám. - Egy dadus kell, aki vigyáz a lányokra, amíg oktatsz. Biztos vagyok benne, hogy nehéz úgy vezetni, ha két gyerek bömböl a hátsó ülésen.
- Igazad van - húztam szomorú mosolyra a szám.

- De honnan találok dadust? - temettem a kezembe az arcom. - Adjak fel egy hírdetést: "Dadus Kerestetik!" vagy mi?
- Azt hiszem ez felesleges - nevetett. - Én tudnék valakit - szólalt meg halkan.
- Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Az egyik barátnőm idén végzett a gimivel. Óvodapedagógiára jelentkezett egyetemre - magyarázta. - Ugye még nem derültek ki a pontok, de tuti felveszik. Nagyon jól bánik a gyerekekkel, kedves de szigorú ha kell. És van OKJ-s bébiszitter papírja. Említette, hogy jó lenne valamivel lekötni a figyelmét, valami nyári meló.

- Esetleg összetudnál boronálni valami találkozót? - kérdeztem reménykedve.
- Persze, mindjárt - kapta elő a telefonját. Majd a füléhez emelte. - Szia, Csajos - szólt bele vékony hangján. - Mizus? - Várt egy pillanatot. - Akkor az nem sok - nevetett. - Figyi, lenne egy meló. Két kislányra kéne vigyázni - Mosolyra húzódott a szája. - Okés, átadom. Puszillak - És letette.

- Nagyon izgatott - nevetett fel. - Holnap délután négyet mondott egy megbeszélésre, a KávéMániában.
- Tökéletes - könnyebültem meg teljesen.

Csütörtökön
Ábel irodája

Ábel

- Eddig ez eléggé egy sikersztori - koppinottam le a hamut.
- Hát egy darabig az volt - mosolyodott el.
- Ó, elnézést - vettem elő a cigis dobozom - udvariatlan vagyok - tartottam felé.
- Köszönöm - vett ki egy szálat és meggyújotta.

Csak egy cigaretta Where stories live. Discover now