Nemecsek egészen addig a pillanatig a laptopja képernyőjén megnyitott oldal tartalmába merült bele, mely okból kifolyólag nem követte a körülötte folyó beszélgetést, de aztán egy nyerítésszerű hangot hallatva nevetett fel, és egy bő fél percig folytatta a hahotázást. Az addig békésen társalgó Pál utcaiak a szemöldöküket felvonva néztek rá, és nem egy, az Ernő jókedvének okát kereső kérdés – "Szöszikém?", "Hát téged meg mi lelt, Nemi?" – hangzott el.
– Ezt hallgassátok! – válaszolta a nevetéstől még mindig fuldokolva és a szemét törölgetve Nemecsek, majd fennhangon kezdte olvasni a szöveget, amelyet addig bújt:
– Krisztina svéd királynő érdeklődött a tudomány iránt, és nem egy tudóst, illetve filozófust hívott meg az udvarába. E személyek között volt René Descartes filozófus, matematikus és természetkutató is, aki az északi klímának köszönhetően a Stockholmba való megérkezése után néhány hónappal tüdőgyulladásban halt meg 1650-ben, ötvennégy évesen.
Ahogy az utolsó mondat is elhangzott, a szőke fiatalember újfent kacagni kezdett, és a pár másodperces levegővétel-szüneteket arra használta fel, hogy tisztázza az őt pislogás nélkül figyelő Pál utcaiak számára, hogy mégis mi szórakoztatja őt ennyire:
– Hahaha... Meghalt... A királynő odahívta... ahahaha... és egyszerűen... hahaha... feldobta a... Krisztina megölte... haha... a matematikust.
Míg Ernő igen jól szórakozott, a többi fiatalember arcára ráfagyott a mosoly, és a szőke hahotázását leszámítva csend telepedett a szobára.
– Tüdőgyulladásban? – kérdezte aztán Boka igen halkan.
– Igen! – kuncogta Nemecsek, bár ekkor már ő is kezdte felfogni, hogy rajta kívül senki nem értékeli a poént, így próbálta visszafogni magát, de csak több-kevesebb sikerrel járt.
– Na, add csak ide azt, szöszikém! – vette ki párja kezéből a laptopot Csónakos.
Ezt követően a szemöldökeit összevonva kezdett olvasni, majd egy elnyújtott "Miii?!" kíséretében még jobban kezdte ráncolni a homlokát, végül pedig egy hangos csattanással csukta össze a kis számítógépet.
– Kész, vége. Nem megyünk Stockholmba – jelentette ki aztán ellentmondást nem tűrő hangnemben.
Ennek hatására a társaság fele élesen szívta be a levegőt és csalódott arcot vágott, a másik fele pedig helyeslően bólogatva tekintgetett Nemecsek felé.
– Andris – szólította párját a szőke lágyan, kérlelően, azonban az mit sem törődött ezzel, hanem csak tovább mondta a magáét:
– Tüdőgyulladásban, mi? Hogy a fene a pofáját a Krisztina királynőnek! Ilyen helyre én nem viszem Ernőt.
– Andris – próbálkozott a nevezett szőke herceg újból.
– Valami meleg helyre megyünk – folytatta Csónakos, mely kijelentés hatására többen próbálták elfojtani a feltörő nevetésüket. – Például Mallorcára.
– Andris!
– Mindjárt megnézem, hogy hogy lehet átfoglalni a jegyeket.
Csónakos a legkevésbé sem zavartatva magát nyitotta fel a laptop fedelét újfent, hogy kijelentését tettek is kövessék.
– Csónakos András! – bődült el Nemecsek.
Na, ez már hatott.
– Igen, szerelmem? – nézett fel a szólított, miközben ártatlanul lebegtette szempilláit.
– Stockholmba megyünk – biccentett Ernő, és mind a hanghordozása, mind az arckifejezése azt sugallta, hogy nincs apelláta.
Ennek ellenére Csónakos nem járt sikerrel abban, hogy ezt fel is fogja, így egy hosszú litániába kezdett arról, hogy a csapat mely okokból kifolyólag nem utazhat Skandináviába. A nagytermetű Pál utcai kimerítően ecsetelte minden egyes érvét, de a mondanivalóját két fő pontba lehet foglalni: Krisztina királynő és Descartes.
YOU ARE READING
Total Eclipse of the Heart (PUF fanfiction)
Fanfiction- De Bokaaa! Vidámpaaark! - vonyította szinte az összes Pál utcai, amikor azt vitatták meg, hogy végül hova utazzanak nyaralni. Természetesen a többség nyert, így a csapat rövid időn belül ellátogatott a kiszemelt vidámparkba. Az utazás során sok m...
