♥︎𝐂𝐫𝐮𝐬𝐡 𝐥𝐨𝐚𝐝𝐞𝐝♥︎ (kpop fanfiction)

1.fejezet ♡︎

- Anyaaaaaaa!
- Igen?
- Hol van az ünneplő cipőm??
- Még mindig ugyanott, ahol szokott lenni, a gardróbban.
- Megvan, köszönöm!
Na igen 1. nap az új suliban, vagyis még csak az évnyitó de ma fogok megismerkedni az új osztálytársaimmal. Eléggé izgulok mert utálom ha új közösségbe kerülök, de amúgy is minden változást...

20 percel később apa leparkolt a suli előtt. Mély lélegzetet vettem, majd adtam apa arcára egy puszit és elindultam a bejárat felé. Idegen volt minden körülöttem, azt se tudtam merre keressem az udvart. Végül összeszedtem magam és odamenntem a portához. Az idős portásnő lassan felnézett majd "kicsit se" mogorván megkérdezte:
- Igen?
- Jó napot, az udvart merre találom?
A nő nagyott sóhajtott majd közölte:
- Itt a folyosón egyenesen majd az első ajtó jobbra.
Megköszöntem majd el is siettem.

Ahogy kinyitottam a nagy nehéz ajtót egy egyszerű de mégis barátságos udvar fogadott tele gyerekekkel. Elindultam lefelé a lépcsőn de hirtelen egy fiú nekem jött, én elveszítettem az egyensúlyomat és elvágódtam. A srác észrevette, hogy fellökött:
- Úristen, bocsánat nem esett bajod?-
amúgy rohadtul fájt a térdem de nem akartam jelenetet rendezni - nem, jól vagyok szerencsére,- és föltápázkodtam.
Felnéztem a fiúra és elfelejtettem levegőt is venni...szőke kócos haja, és gyönyörű tengerkék szemei voltak. Nyakkendője lazán lógott a nyakában.

- Amúgy Peter vagyok - szólalt meg végül.
- Gina. - mutatkoztam be.
- Neked is ez az első éved, ugye?- kérdezte kíváncsian, és megvillantott egy nagy fehér mosolyt.
- I-igen -mondtam bizonytalanul, és eléggé megilletődve
- Peter!! - hallottam meg egy másik fiú hangját.
- Megyek! - kiáltott Peter - majd még találkozunk!
És elmennt. Azt se tudtam hol vagyok hírtelen...

Végül sikeresen leértem a lépcsőn, és sikerült végre jobban is szemügyre vennem az udvaron tartózkodó gyerekeket. Tudtam, hogy a városban sok ázsiai származású él de ennyire nem számítottam. Amerre néztem szinte több külföldi volt mint amerikai.

Ahogy nézelődtem egy ismerős arc tűnt fel. Elmosolyodtam és elkezdtem futni felé.
- Andrew! - kiáltottam.
A hangom irányába fordult, majd ő is elmosolyodott és elindult felém.
Ahogy odaértem hozzá a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem.
- Ezer éve nem láttalak! - mondtam teljesen meghatódva.
- Hiányoztál. - suttogta.
Lassan elengedtem és csodálkozva láttam, hogy jóval magasabb és helyesebb lett az utóbbi évek során.
( Andrewt egészen kicsi korom óta ismerem, együtt jártunk óvodába és álltalános iskolába, de ők elköltöztek a városból, így nem tudtuk tartani a kapcsolatot)

Pár szót tudtunk beszélni csak, (kiderült, hogy a szüleinek nem jött be az új hely ezért úgy voltak vele, hogy visszaköltöznek ide :) mert meghallottuk, hogy az osztályfőnök magához hívja a 8.B osztályt. Elindultunk mindketten az új osztályunk felé.

- Rendben 8.B osztály! Mindenki álljon be kettesével, majd egymás mögé. Mindjárt kezdődik az igazgatóúr beszéde!
Én Andrew mellé álltam be, mivel csak őt ismertem.

Egy végtelenül unalmas óra múlva végre végeztünk az évnyitóval. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Végre vége! Azt hittem állva elalszom... =/

Elköszöntem Andrewtól és indultam is ki az iskolából.

Este bepakoltam a táskámba és elmenntem aludni.

°Hello! Ez az első storym legelső fejezete, úgyhogy remélem tetszik! Ha találtok valamilyen helyesírási hibát azért elnézést! Jön a folytatás hamarosan ;) °