Édes, mint a cukor 1. Fejezet [RusAme]

~'10. Rész'~

~'Russia szemszöge'~

Japán után szaladtunk,megkérdeztük mi baja lehet,erre csak annyit mondott, hogy nagyon szét van esve.
Mást bem tudtunk meg mert nem akartuk kihúni belőle.

×°Suli vége felé (nincs ötletem :c)°×

~'Amerika szemszöge '~

Amikor reggel felkeltem,hogy bemenjek az év utolsó tanítási napjára,nagyon boldog és egyben szomorú is voltam. Valaki megbukik,valaki nem.
Russ hozott köjök pezsgőt,mert legalább azt megengedték.

Ekkor Russia félrehívott.
"Figyelj Ame...Szeretném megkérdezni, hogy..uhm.."
Mondta neked halkan
"Mi a baj Russ?"
kérdeztem tőle kissé elcsukló hangon
"Annyit szeretnék kérdezni, hogy szeretnél eljönni velünk nyaralni?"
Ennek nagyon örültem!
"Ha a szüleim megengedik akkor hogyne!" A nyakába borultam,nagyon szorosan magamhoz öleltem.

Az évzáró is aznap volt,végig álltuk, de nem bírtuk ki röhögés nélkül a himnuszt.

"Russ, van kedved eljönni velem a parkba?" Kérdeztem tőle az esemény után.
"Persze! De várj megkérdezem apámat, ha Reich nincs ott nekem muszáj elmennem mert holtrészeg lenne mire haza mennék."
"Semmi baj,kérdezd meg."
Erre felhívta Reich-et.
"Privet! Reich, át tudnál menni aoámhoz? Meg van törve és ha nem megyek haza holtrészegre issza magát.
"Endschuldigung Russland,de nemtudok elmenni, Magyarékkal meg kell beszélnem ezt a féltesós ügyet..."
"Semmi baj,akkor szia!"
"Aufwiedersehen!"
Szomorúan letette a telefont,nyomott egy puszit az arcomra.
"Muszáj mennem,nagyon sajnálom. Majd talán máskor kimegyünk."
Erre én nagyon elszomorodtam,de azért adtam neki egy csókot.
"Legyen akkor szép napod Russ!"
"Édes vagy mint a cukor, Ame!Amúgy neked is!"
Mosolyogtam,aztán mindketten elmentünk haza.