Édes, mint a cukor 1. Fejezet [RusAme]

~'2. Rész'~

Visszaértünk a terembe, szabadfoglalkozás volt mert már megint ENSZ helyettesített. Beszélgettünk Ame-val,és valahogyan szóba jött az,hogy miért vannak kötései. Már a sírás szélén volt megint,én ezért szorosan átöleltem.
Pár perc múlva Magyar hívott félre.

"Na mondjad." Néztem rá mint borjú az új kapura mire ő belesúgott a fülembe.
"Pasizunk?pasizunk?" Egy perverz vigyorral a fején fordult oda,de az gyorsan leolvatt róla mivel kapott egy nyakast. Otthagytam a francba és visszaültem Ame mellé.

"MOST MI A FASZ BAJOD VAN?"
Üvöltött utánam Magyar,látszólag nem tetszett neki,erre az üvöltésére még ENSZ is felébredt.Elkezdtett rohanni felém,készítve a kezét egy jó nagy sajtos-tejfölösre,én meg elkeztem rohanni,volt egy tervem... Kihozom az osztályból,és kilököm az ablakon. Mivel a folyosó ablakai az udvarra néztek,és a termünk a földszinten volt nem volt veszélyes a terv. Kihoztan a folyosóra,és megálltam az ablaknál,kinyitottam és amikor Magyar odaért én elugrottam,ő pedig kidőlt az ablakon.
"EZ MI A KIBASZOTT KURVA JÓ ISTEN VOLT RUSSIA?!'' Ordibált az udvarról egy szana széjjel tört Magyar.
"Ezt inkább a Vámpír faszfejből néztem volna ki..." Mondta kissé elcsukló hangon. Hamar ki is csöngettek,Magyart pedig nem találtuk sehol.

"Nem kéne megkeresni Magyart?" Szólt oda nekem Ame,amire én csak bólintottam,megkérdeztük az éppen udvaron dekkoló Brazilékat,hogy nem látták-e.
"Sántított ezért bement az orvosiba"
Mi ezzel odarohantunk az orvosihoz, de útközben Ame majdnem elesett,én pedig elkaptam... A feje pár centire volt az enyémtől...ő rák vörös volt,gondolom én is az voltam. Gyorsan elengedtem,bocsánatot kértem és mentünk Magyarért.

"Csak rosszul ért földet,visszamehet az osztályba." Mondta a védőnő,mire mi visszarángattuk Magyart a terembe.
Poland egyből a nyakába borult rám meg szúrósan nézett.
"Ha ez mégegyszer megtörténik tényleg kirobban a harmadik világháború..." Súgta oda nekem kicsit kuncogva Ame.

Kövi órában megint kint voltunk az udvaron. Én és Ame egy külön padon,mivel eltervezték a többiek, hogy megint megszivatják Magyart.Mivel szegénynek már elég gondja volt aznap mi elültünk onnan.

Ame elálmosodott szerintem...El is aludt ha jól látom. Egy idő után rádőlt a vállamra,én meg rákvörösen néztem. Milyen aranyos...Várjunk,mi?!
Hagyjuk. Egy idő után én is elálmosodtam,rátettem a fejem az ő fejére,és úgy aludtam el a padon.

~'Amerika szemszöge'~

Felébredtem a padon ülve. Arra eszméltem fel,hogy Russia vállán aludtam,ő meg rátette a fejét az enyémre. Kellemes volt... Szerintem rákvörös lehettem. Addig voltam abban a pozícióban ameddig meg nem érkezett Japán. Szerintem fangörcsöt kapott,mivel ömlött az orra vére.
Erre én hozzávágtam egy ilyen kisebb zsebkendős zacskót. Erre pedig Russia felkelt.

"Jó reggelt Russia!" Mondtam neki halkan.
"Mhmm...várjunk,aludtam?" Ő gyorsan felkapta a fejét,amire csak elkezdtem nevetni és bólogatni.
Ekkor én ke akartam venni a pulóveremet,de Russia megállított,el is feledkeztem a kötésekről,ezt még meg kell beszélnem vele...

Visszarohantunk a terembe,mivel kicsengettek,és semmi kedvünk nem volt az udvaron lenni, Románia is bejött.
"Jól megadtad Magyarnak Russia! Leszünk barátok?"
Nézett rá a vámpírfogas Román.
Erre ő elkezdett kutakodni a táskájában és hirtelen hozzávágott valamit Romániához. Pont ezelőtt jött be az ügyeletes tanár,és látta, hogy egy vodkás üveget vágott Romániához...
Ekkor kaptam észbe,hogy abban az üvegben még vodka is volt és ,hogy azt egyáltalán elhozta iskolába.
"RUSSIA, AZ IGAZGATÓIBA MOST AZONNAL!" Üvöltött rá az ügyeletes tanár. Kövi órában egy igazgatóival jött vissza, de a vodkát nem kobozták el,biztos elfelejtették.