Love is the medicine (C.L)

Epilógus

Este már a szállodában voltunk, és épp vacsorázni készültünk. Nagyon jók volt a mai nap. Régen éreztük már magunkat ennyire jól.
-Nagyon gyönyörű vagy.-ölelt át hátulról Charles. Épp a fürdőben voltam és a hajammal akartam valamit kezdeni.
-Te is nagyon jól nézel ki.-egy fehér póló volt rajta, ami kiemelte az imait. Imádom.
-Muszáj holnap már hazamennünk? Olyan gyorsan elment ez a két nap. Maradhatnánk még egy kicsit.
-De hétvégén verseny lesz. Nem akarsz egy kicsit otthon pihenni még? Így is csak két napunk marad.
-Tényleg. Jó, de ide még vissza jövünk majd.
-Én benne vagyok. De most el szeretnék készülni, és úgy nem megy, ha nem engedsz el.
-Már miért engednélek el? Gyönyörű vagy így is. Nem kell semmilyen smink.
-De a hajammal valamit kellene kezdeni nem?
-Nem, az is tökéletes. Te vagy az én gyönyörű feleségem.-adott egy csókot az arcomra, de azért elengedett.
-Mindjárt készen vagyok és mehetünk is.
-Vagy itt maradunk ketten, együtt, és felrendelünk valami vacsorát. -megfordultam és már szemben álltam vele. A szája egy szexi mosolyra volt húzva, és úgy nézett rám.
-Nem vagy éhes?
-De, de most másra éhezem.-állt elém szorosan, így a mellkasunk össze ért.
-Csak ugyan? És mire vagy ennyire éhes?
-Mondjuk a gyönyörű feleségemre.-kezdett el apró csókokat adni a nyakamra.
-Hát nekem sem annyira fontos a vacsora. Főleg ha ilyen szexi férjem van.-karoltam át a nyakánál , ő pedig szorosan átfogta a derekamat és már indult is el velem a szoba felé.

Újra itt vagyunk a versenyen és ez mégcsak a szombat van, de már most problémák vannak az autóval. Sajnos az időmérő nem úgy sikerült ahogyan szerettük volna , így a fiúk csak a 6. és a 7. helyet tudták megszerezni. Charleson látszott amikor kiszállt az autóból ,hogy zaklatott miatta, de nem tudtam vele beszélni, mert már ment is a többiekhez. Az utóbbi két hétben, egyre rosszabbul éreztem magam ,de ez a pár nap amióta hazajöttük görögországból szinte maga volt a pokol. Émelyegtem, hangulat ingadozásaim voltak, hol hánytam,hol ettem. Hiába éreztem rosszul magam, folyton éhes voltam. Sajnos nem láttam hogy miért is lett ez az eredmény, mert ismét a mosdóban voltam. Kellynek elmondtam tegnap, hogy hogy érzem magam mostanában, és nem is kellett sokat találgatni, hogy szerinte mi a bajom. Nem csak Charles zaklatott az eredmény miatt ,hanem én is. Csak mind a ketten más miatt.
-Zoe, már mindenhol kerestelek. Hol voltál ennyi ideig?-jött oda Charles, és egy puszit adott az arcomra.
-Dolgoztam, de te már végeztél is?-hajtottam le a gép tetejét, hiszen ahogy látom már indulára készen áll.
-Igen, gyere menjünk. Rengeteget dolgozol mostanában.
-Tudom, csak nagyon sok a munka. -álltam fel miután kikapcsoltam a gépet. Sajnos ez nem volt annyira jó ötlet, mert hirtelen nagyon rosszul éreztem magam.
Nem érdekelt, hogy szinte félre lököm Charlest már rohantam is mellette ki a szobából egészen a mosdóig.
Pár perc után már jobban éreztem magam, és már mentem is ki a mosdóból.
Charles ott állt a mosdó előtt karba tett kézzel ,és csak várt rám.
-Jól vagy?-kérdezett rá egyből, ahogy oda értem mellé.
-Persze ,csak elrontottam a gyomromat. Menjünk, már elég késő van.
-Rendben, itt a táskád.-adta oda a táskámat,így nem kellett vissza mennem érte. Mind a ketten csendben voltunk. Egyikünk sem szólalt meg szinte egész úton. Én végig gondolkodtam hogy most mi legyen. Nem tudom Charles miért volt csendben, de szerintem neki is járt az agya.
A szállodába vissza érve, egyből a szobánkba mentünk.
-Gondolkodtam.-szólalt meg hirtelen a semmiből.
-És min?-fordultam felé, hiszen már a bőröndömben kerestem valami ruhát.
-El kellene menned orvoshoz. Már napok óta rosszul vagy.  Holnap reggel elmegyünk.
-Nem megyek sehova.-álltam fel a bőröndöm mellől.
-De igen is elmegyünk. Ez már nem állapot. Ki tudja mi a bajod.
-Nem vagyok beteg. Nem megyek orvoshoz.
-Zoe, ne csináld ezt. -túrt bele a hajába.- Hadd ne kelljen még miattad is idegeskednem. Elég nekem most a csapat. Igen is elmegyünk holnap reggel orvoshoz.
-Nem, nem megyek. És nem kell miattam idegeskedned. Megnyugodhatsz, nem vagyok beteg, már mondtam.
-De nem nyugszom meg, mert napok óta rosszul vagy. -emelte fel a hangját.
-Te velem ne kiabálj. Megmondtam, hogy nem vagyok beteg. Hányszor mondjam még el.
-Tényleg? Azt hitted nem tünt fel, hogy már görögországba is rosszul voltál a hajón? Sose volt semmi bajod eddig. Napok óta folyton a wcre rohansz. Mind ma este is. És azt mondod nem vagy beteg? Akkor mégis mi a bajod? Mi?-én csak csendben álltam előtte. Nem tudtam hogy ennyire feltünt neki, hogy nem érzem jól magam. De lehet itt lenne az ideje hogy elmondjam neki mi a bajom.
Csak elindultam a táskám felé, és már kezdtem is benne turkálni.
-Persze ,ne is foglalkozz velem. Csak nyugodtan keresgélj csak tovább. -amint a kezembe akadt amit kerestem, már fordultam is felé.
-Megmondtam hogy ne kiabálj. Tessék, ez a bajom. -nyomtam a kezébe a tesztet.
-De neked mindent azonnal tudnod kell ugye? Nem tudtál volna várni, amíg rendesen elmondom.
-Zoe, ez..-csak állt a kezében a tesztel, és már csillogtak a szemei a könnyektől.
-Igen. Nem így akartam elmondani. Terhes vagyok. -ahogy kimondtam nekem is, én neki is lefolyt az első könnycsep az arcán. Hirtelen oda lépett élem és a derekamnál fogva felkapott és már forgatott is meg a levegőben.
-Annyira nagyon,nagyon szeretlek. Imádlak Zoe.
-Jézusom Charles tegyél le. -nevettem fel, de ő csak szorosan magához húzott.
-Szeretlek.-tiszta könny volt a szeme. Óvatosan felemeltem a kezemet és már töröltem is le az arcáról a könnyeket.
-Nagyon szeretlek.-adtam egy csókot az ajkaira.
-Apa leszek. Ezt el sem hiszem.-rázta meg a fejét mosolyogva.
-Pedig hidd el. 9 hónap múlva már velünk lesz majd.
-Remélem kisfiú lesz. De tudod mit, mindegy csak egészséges legyen. Szeretlek.-Csókolt meg, és ölelt is magához újra.-Csodálatos anya leszel.
-Ahogyan te csodálatos apa. Nagyon szeretlek Charles.