31.fejezet

1.2K 49 0
                                    

Másnap reggel amikor felébredtem, Charles már nem volt mellettem. A ruhái ott voltak a szobában, ezért nem értem hova ment.
Felkeltem, és elindultam megkeresni az elveszett kis báránykát.
A konyhában találtam meg, nekem háttal állva, és csak egy boxer volt rajta. Valamit nagyon csinált, és az illatokból ítélve épp reggelit készít.
Óvatosan oda osontam a háta mögé, és átöleltem.
-Jó reggelt -adtam a hátára egy puszit, mire ő megfordult a karjaimban. Így már szemben álltam vele, és a mellkasát bámultam.
-Jó reggelt-adott egy jó reggelt csókot. Elengedtem a derekát, hogy vissza tudjon fordulni ahhoz amit eddig csinált.
-Mit csinálsz?-kukucskáltam be mellette, de ő gyorsan eltolt onnan.
-Reggelit. Mindjárt kész, úgyhogy ülj le és ne leskelődj.-úgy tettem ahogyan mondta.
Pár perc után már előttem is volt egy forró gőzölgő kávé ,és egy nagy tányér tojásrántotta.
-Tessék, csak ezeket találtam itthon.-tett még az asztalra egy tányér zöldséget is.
-Mert ezeket szeretem-ettem meg egy karika paprikát, és vigyorogva néztem rá.
-Remélem szereted tojásrántottát.-ült le velem szemben miután mindent oda pakolt.
-Szeretem, gyors és finom is. Kell ennél több?
-Hát nekem ez a speciálításom. Remélem ízleni fog.
-Nagyon finom illata van. Jó étvágyat.
-Jó étvágyat.-mind a ketten neki álltunk a reggelinek. Nem csak az illata, de az íze is isteni finom volt.
-Na hogy ízlik?-vett a szájába egy kisebb paradicsomot, mire csak bólogatni tudtam, mert a szám telle volt.
-Isteni finom.-válaszoltam, miután lenyeltem ami a számban volt.- Van valami programod mára?
-Edzek Andreaval, de délután már szabad vagyok. Mihez lenne kedved?
-Nem igazán tudom. Majd kitalálunk valamit jó?
-Oké, délután 2ig találj ki valamit, ha nem lesz semmi, az lesz amit én szeretnék. Benne vagy?
-Kicsit félek, de benne vagyok.-nem tudom mit tervez, de biztos vagyok benne, hogy már van ötlete.
-Eljössz velem edzeni?-Tette le a villáját, miután befejezte a reggeliét.
-Annyira telle vagyok, hogy meg sem bírok mozdulni. Kellett neked ilyen reggelit csinálnod.
-Pont azért kellene edzeni. De ha másfajta edzést szeretnél ,én abban is benne vagyok-kacsint rám, mire az arcom elkezdett forrósodni a tegnap este emléke miatt.
-Inkább elmegyek zuhanyozni.-álltam fel és neki álltam elpakolni mindent.
-Szívesen veled tartok.-lehelt egy apró csókot a nyakamba, miután oda állt mögém.
-Csak neked edzened kell, szóval ezt most kihadjuk.-bújtam ki a karjaiból és indultam el a fürdő felé.

Mivel nekem nem sikerült semmit kitalálnom, mondjuk nagyon időm sem igazán volt rá, ezért most Charleson a sor.
Épp úton vagyunk, nem tudom hogy hova. Csak annyit mondott, hogy kényelmesen öltözzek fel.
Ezért egy farmer és egy póló kombó van rajtam. Kényelmes és mivel jó idő van, ezért pont megfelel.
Rajta is egy farmer van és egy ferráris póló. Ez valami új kollekció, mert eddig nem láttam, de nagyon jól áll neki.
-Még mindig nem árulod el ,hogy hova megyünk?-fordultam felé, az autóban mire ő csak megrázta a fejét.
-Nem, de nemsokára oda érünk. Pár perc, addig bírd ki.-tette a kezét a combomra, és úgy vezetett tovább.
Igaza volt, tényleg nem kellett már sokat utaznunk, és már állt is meg a parkolóban. Az ablakon kinézve nagyon meglepődtem amikor megláttam, hogy hova jöttünk.
-Gyere, már várnak minket.-csatolta ki az övét, és én is így tettem. Már láttam ezt a helyet, a város szélén van, de mégsem egy eldugott helyen, de sosem voltam még itt.
-Ide jöttünk?-kérdeztem tőle amikor oda ért hozzám.
-Igen, remélem élvezed majd-kulcsolta össze az ujjainkat és már indultunk is be.
-Charles! Na végre hogy ide értetek. Már vártalak titeket.-jött hozzánk egy idősebb férfi, és már ölelte is magához Charlest.
-Szia Philipee.
-Ki ez a gyönyörű hölgy veled?-fordult felém, mire Charles csak átkarolta a derekamat.
-Philipee hadd mutassam be neked a barátnőmet.
-Hello, Zoe Blake-nyújtottam felé a kezemet, amitnő mosolyogva elfogadott.
-Philipee Bianchi. Örülök neki hogy megismerhetlek. Na de gyertek, már minden készen van és csak rátok vár.-indultunk el a férfivel befelé, és már kezdem kapisgálni miért is vagyunk itt.
-Tudsz gokártozni Zoe?-fordult felém Philipee.
-Nem. Sose volt rá alkalmam sajnos hogy kipróbáljam.
-Hát most már van. Charles menjetek öltözetek át, és utánna már kezdhettek is.
-Köszönöm Philippe.
-Ugyan már. Tudod hol a kulcs, csak a tiétek mára a pálya. -még beszélgettek egy ideig, én addig inkább körülnéztem kicsit. Volt egy fal, amin rengeteg kép volt. Elég sok versenyt rendeztek itt ahogy látom. Viszont amin nagyon meglepődtem ,az az hogy elég sok képen Charles is rajta volt.
-Ő Jules. A keresztapám. Philipee fia volt.
-Hallottam meg a hangját, mire felé fordultam. Már ott állt mellettem és csak nézte a képet.
-Volt?
-Meghalt. Majd mesélek róla később ha szeretnél, de most gyere. Át kell öltöznünk.
-Rendben. Nos mutasd merre kell menni.-megfogta a kezemet és már húzott is maga után az öltözők felé.
-Itt vannak az overálok. Remélem ez jó lesz.-adta oda, mire magam elé tettem.
-Szerintem jó lesz. Majd kiderül.-álltam neki öltözni, mire Charles is felhúzta a sajátját.
-Tudod nagyon szexi vagy benne-állt meg előttem,mire én is végig néztem rajta.
-Te is. De a piros jobban tetszik rajtad-most egy fehér overál volt rajta amit itt kaptunk, így csak azt tudta felhúzni.
-Na gyere, már nagyon kíváncsi vagyok hogy fog tetszeni.
-Ugye tudod hogy ez így nem ér.-álltam meg már kint a pályán ,mellett ahol két gokart volt.
-Miért is?-nézett rám vigyorogva, mintha nem tudná a választ.
-Te forma-1 pilóta vagy, én még most ülök életemben először egy gokartba. Ez így csalás. Előnyt kérek.-tettem csípőre a kezeimet, mire ő csak elnevette magát.
-Ugyan milyen előnyt?
-Hát én előbb indulok ,mint te.
-Mennyivel is előbb? Mondjuk úgy, a pálya vége felé jó lesz?-kezdett el velem kötöszködni.
-Nagyon szemét vagy most.-indultam el az egyik gokárt felé, mire ő csak megfogta a kezemet és vissza húzott magához.
-Adok előnyt, ha azt szeretnéd. És ne haragudj.De sisak nélkül sehova sem megyünk.
-Nem kell az előnyöd és nyugi nem haragszom. A nélkül is simán leverlek majd. Na hol vannak a sisakok?
-Valaki nagyon biztos magában.De ez tetszik. Amúgy tessék ott van-ment oda az egyik gokárthoz és vett ki belőle egy sisakot.
-Köszi.
-Tudod hogy kell felhúzni?
-Azért annyira béna nem vagyok, hogy ne menjen egyedül.-emeltem fel és nehezen de ráhúztam a fejemre.
-Jól van. Csatold be és indulhatunk is.-hát azzal kicsit meggyűlt a bajom, de sikerült.
-Vigyázz Leclerc, csúnya vereséged lesz.-szóltam neki oda, mielőtt beültem.
-Csak óvatosan Blaket. Tudod hogy profi vagyok.-nem foglalkoztam vele többet, már ültem is be.
Volt egy időzítő ami jelezte, hogy mikor kell indulnunk. Amint meghallottam már nyomtam is le a gázt. Elég jól haladtam legalábbis úgy éreztem, amikor Charles csak úgy elsúhant mellettem az egyik kanyarban. Próbáltam utánna menni és vissza előzni, de nem sikerült. Pár kör után, befejeztük. Amikor kiszálltam Charles már ott állt mellettem, a sisakkal a kezében.
-Ügyes voltál baby.
-Nagyon. Szinte már kínos, hogy mennyire előbb végzetél mint én.
-Szerintem ügyes voltam, főleg hogy először mentél vele. A végén még kész profi leszel majd.
-Azt meghagyom inkább neked.-próbáltam levenni magamról a sisakot, de nem tudtam kicsatolni.
-Engedj oda, majd én leveszem-már nyúlt is a csatért, és pillanatok múlva már nem volt a fejemen semmi.
-Oo mennyivel könyebb így.-fogtam meg a nyakamat, mire ő csak nevetett egyett.
-Nem igaz hogy nektek nem nehéz a sisak.
-Mi már hozzá szoktunk a súlyához. Meg sem érezzük.
-De jó nektek. Nagyon nehéz volt.-még egy pár kört mentünk később, de már kezdett sötétedni, mire elindultunk haza.

Love is the medicine (C.L)Where stories live. Discover now