36.fejezet

1.2K 50 0
                                    

Hatalmas bulit volt. Kelly és Max is csatlakozott hozzánk egy idő után, így már teljes volt a csapat.
Hazafelé menet Lisat kiraktuk otthon, így csak ketten mentünk haza Charlessal. Mivel mind a ketten ittunk, ezért taxival mentünk haza, majd a kocsiért holnap visszajövünk.
Belépve a lakásba egyből megfordultam, és már húztam is le magamhoz egy forró csókra.
Ő csak belemarkolt a fenekembe, ami belőlem egy hangos nyögést váltott ki.
-Ugorj-suttogta a számba, így gyorsan felugrottam és a dereka köré fontam a lábaimat.
Ő elindult velem a szoba felé, és pillanatok múlva már az ölébe ültem.
Apró csókokat nyomtam a nyakára, míg ő a combomat simogatta.
-Ez kicsit akadál.-kezdtem el kigombolni az ingjét, és már vettem is le róla.
-Ahogyan rajtad is ez a ruha. Tudod írtó szexi voltál benne bébi, de jobb lenne már végre levenni.-kezdte el a pántokat lehúzni a vállamról, így feltárultak előtte a meztelen melleim.
-Nem volt rajtad melltartó?-nézett végig rajtam ,vágytól csillogó szemekkel.
-Ehez a ruhához nem kell.-túrtam bele a hajába, mire ő a nyakamat kezdte el csókokkal beborítani. Egyre lejjebb haladt,így én csak óvatosan dőltem hátra az ölében ülve. A kezei a hátamat tartották, én pedig a nyakába kapaszkodtam. Amint megéreztem a szájját a mellemen, a testemet még jobban elöntötte a forróság.
Csak elkezdtem a csípőmel mozogni rajta, hiszen a férfiassága egyre jobban kezdett keményedni. Óvatosan eltoltam magamtól, és már másztam is ki az öléből.
Amikor meglátta hogy kibújok a ruhából és csak egy bugyi van rajtam, már húzott is volna magához vissza.
-Aa, rajtad még sok a ruha. Ezt le kellene venni-gugoltam le elé, és a kezeimmel simogattam a combját egyre feljebb haladva. Ahogy elértem a nadrágja elejét már gomboltam is ki ,és már toltam is le róla.
-Zoe, ezt nem muszáj. Hidd el már így is teljesen készen vagyok.-Túrt bele a hajamba, amint megérezte a kezemet a boxere szélén.
-Majd meglátjuk.-adtam neki egy csókot és gyorsan válltam is el tőle.Végig csókoltam a mellkasát, le egészen az ágyékáig. Óvatosan végig simítottam a boxerén, és egy apró csókot nyomtam rá. Az ujjaimat beleakasztottam a gumijába, és egy kis segítséggel már vettem is le róla. A férfiassága szabadon állt a szemem előtt, és a szobába csak Charles lihegését lehetett hallani.
Az ujjamimat köré fontam, és már hajoltam is felé. Amint a számba vettem az ujjait újra a hajamba vezette.
-Zoe, jézusom. Ha ezt nem hagyod abba, nem fogom sokáig bírni már.-nem foglalkoztam azzal amit mondott, csak folytattam tovább. Percek múlva már kielégülten húzott fel magához.
-Mit teszel velem te nőszemély.-ültetett vissza az ölébe.
-Amint te velem. -keztem el egy kicsit mozogni az ölében, mire elkapta a derekamat és már fordult is meg velem.
Mire a hátam az ágyhoz ért, Charles már felettem is volt.
-Rajtad még mindig van egy zavaró ruhadarab.-nyúlt a bugyimhoz és egy gyors mozdulattal már meg is szabadított tőle.
Köré fogtam a lábaimat és húztam vissza fel magamhoz.
-Feküdj le.-kértem rá ahogy megéreztem, hogy újra kezd készen állni.
Úgy tett ahogyan kértem, és már ültem is rá a csípőjére. Magam alatt éreztem újra, ezért kicsit meg emelkedtem  és lassan engedtem magamba. Mind kettőnkből egy hangos nyögést váltott ki.
Lassan elkezdtem mozogni, mire a kezeit a fenekemre tette, és már vette is át az irányítást. Én csak rá dőltem a mellkasára és szorosan fogtam az arcát. Mohón csókolt, mintha sose akarna elvállni tőlem.
Életem egyik legjobb éjszakája volt.

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet. Mellettem Charles még édesdeden aludt, így óvatosan kikeltem melőle és elindultam a fürdő felé.
Belenézve a tükörbe, egy elég fáradt fej nézett vissza rám. Hát nem csak a fejem fáradt, hanem szinte minden porcikám az.
Levettem magamról a ruháimat és már álltam is be a zuhanyzóba. A zuhany miatt szinte teljesen felélénkültem, és már nem is éreztem magam annyira fáradtnak. Magamra kaptam egy egyszerű nadrágot és egy pólót, és már indultam is a konyhába. Mivel tegnap este kicsit sokat ittunk, ezért valami könnyű kis reggelit készítek.
Én csak egy egyszerű kis zabkását csináltam magamnak, sok gyümölcsel, Charlesnak viszont még nem tudom. Majd ha felkel akkor elmondja mit szeretne enni. Nem tudom ő mennyire érezte meg az alkoholt, így nem kísérletezek vele.
Kényelmesen elfogyasztottam a reggelimet, és a telefonommal a kezemben indultam el a nappaliba. Semmi kedvem nem volt ma sehova sem menni, csak pihenni, így kényelembe helyeztem magam a kanapén. Felnéztem a közösségi oldalakra, és mindenhol szinte a verseny volt. Rengetegen osztották meg, vagy tették ki hogy Charles megnyerte a hazai futamát.
Instagrammon viszont már egyre több kép jött velem szemben a buliról. Voltak videók is, de szerencsére semmilyen kínos helyzet nem volt bennük.
Hirtelen egy értesítés jelent meg a kijelzőmön. Lisa írt, ezek szerint már ő is ébren van. Mondjuk így délelőtt 10kor ez várható volt már nála.
-Szia, na hogy érzed magad?- szóltam bele a telefonba, mert inkább felhívtam.
-Azt hiszem másnapos vagyok. Szét robban a fejem. És te?
-Én fáradt. Nem ittam annyit mint te.
-Hát nem. Milyen jól tetted. Semmit sem csinálok ma az biztos.
-Nekem is ez a tervem. Ma pihenős napunk van. Ki sem mozdulok a házból.
-Hát én sem. Majd a cuccaimért elmegyek holnap, de ma biztos hogy nem.
-Nekem ugyan nem akadál. Majd jössz érte amikor akarsz.
-Hát csak annyit tudok, hogy ma biztos nem megyek érte. Amúgy voltál fent instan?
-Igen, minden a versennyel van telle.
-Meg az esti bulival. Hát nem azért, de ezek a fiúk aztán tudnak bulizni.
-Csodálod? Ilyen élet mellett, mindent kihasználnak. Nem sok idejük van bulikba járni.
-Hát az feltünt. Charles hogy viseli a másnaposságot? Mondjuk már amennyire emlékszem, ti nem ittatok annyit mint mi.
-Egy kicsivel kevesebbet csak, de az is épp elég volt. Még alszik.
-Micsoda? Délelőtt 10kor még alszik? Jézusom, de jó hogy nem mentem hozzád. Lehettem volna gyertyatartó. -kezdett el nevetni, pedig semmit sem mondtam neki az éjszakáról.
-Nem már Lisa. Inkább leteszlek. Majd később beszélünk.
-Oksa, én szerintem vissza dőlök aludni. Végem van.
-Ha kell valami csak szólj.
-Persze ,na szió csajszi.
-Szia.- letettem a telefont az asztalra és már dőltem is vissza a kanapéra. Charles még alszik, és nem is akarom felébreszteni. Épp elég kimerült lehet, most legalább kipiheni magát.
Kerestem egy nézhető műsort a tvben, szerencsére épp az agymenők ment, így tudtam mit nézni.
Szeretem ezt a sorozatot, szinte már százszor láttam, de sose unom meg.

Valami hangos zajra keltem fel, mintha valami leesett volna.
Nem sokkal utánna, egy jóval halkabb férfi hang, ami épp valamit nagyon szíd a konyha felől.
Nem tudom mikor aludhattam el, de már egy pléd volt rám terítve. Gyorsan megnéztem a telefonomat és már javában 1 óra is elmúlt.
Mondjuk most sokkal kipihentebb voltam mint először, de nem így terveztem.
Halkan felkeltem a kanapéról és elindultam a hangok irányába. A csörömpölés ugyan abba maradt, de a morgás már kevésbé.
-Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire béna.-nekem háttal állt és valamit rakott ki egy dobozból. Nem vette észre hogy ott vagyok, így csak nekidőltem a falnak és onnan néztem mit csinál.
Mintha rendelt volna valami ebéd felét, de nem hallottam a csengőt. Ezek szerint egész mélyen sikerült el aludnom.
-Szerintem az úgy jó lesz.-szóltam neki oda, mert még egy edényt akart elővenni, hogy valamit beletegyen.
-Ciao Bella. Hát felébredtél?-fordult felém, mire csak egy aprót bólintottam.
-Mi jót csinálsz?-mentem beljebb a konyhába, kicsit ugyan félve az előbbi hangok alapján.
-Ebédet.
-Dobozból?-mutattam a háta mögé, ahol ott hevert egy pár ételes doboz.
-Nem tudtam mikor kelsz fel, így gondoltam megvárlak majd vele. Nem akartam hogy dobozban legyen addig.
-Nem is hallotam hogy csengetnek.
-Mert nem csengettek. Aludtál és nem akartalak felkelteni.
-Nagyon aranyos tőled. Te kipihented magad?
-Igen, már régen aludtam ennyi ideig. Csak hiányoztál mellőlem, de mire felkeltem már kint aludtál.
-Hát nem terveztem elaludni, csak így alakult. De ha már ilyen figyelmes voltál hogy rendeltél ebédet, akár ehetünk is nem?
-De, az jó ötlet. Ülj le majd én viszem őket.-mutatott az asztal felé, ahová már a tányérok ki voltak rakva. A szám csak tátva maradt, hogy már erre is gondolt.
-Mégis mikor keltél fel hogy ennyi mindenre volt időd?-kérdeztem rá, miután ő is leült.
-Talán egy órája. Remélem megfelel majd amit rendeltem. Nem akartam ma menni nagyon sehova, max haza, és azt sem akartam hogy neked keljen valamit csinálnod.
-Nagyon figyelmes vagy. De nekem is kb ez volt az ötletem. Mit rendeltél?-már emelte is fel az edény tetejét, és már elöttem is volt a kedvenc levesem.
-Gyümölcsleves.
-Imádlak.-küldtem neki egy puszit, és már mertem is magamnak.
-Van még más is.-mutatott a pultra ahol még egy nagyobb doboz volt. Azt hogy nem vettem eddig észre?
-Pizza? Te hány emberre rendeltél kaját?
-Nem tudtam mit szeretnél enni, ezért rendeltem egy pár fajtát.
-Köszönöm Charles.-válltam át komollyá és húztam a számat egy nagy mosolyra. Egy főnyeremény ez a férfi.

Love is the medicine (C.L)Where stories live. Discover now