Angel from Hell

🦭4. fejezet🦭

(Renesmee szemszöge)

-Főnök
-Mi újság angyalkám? Hogy is nézel ki?
-Semmi különös, fekete néhány helyen arany félhosszú haj, zöld szem, enyhén kreol bőr... Vagyis ha valaki ismer sem ismerhet meg... Ja és van szemüvegem. Ki élt túl sokáig?
-Angyalkám, kérlek ne ölj meg senkit
-Főnök mentőt vagy papot?
-Egyiket sem, most a nagy tervre koncentrálunk
-Okés mikor?
-kb. egy hónap múlva addig még szerzek pár jó képességűt
-Rendben. Főnök
-Angyalkám

-Vihetlek?
-Ha nagyon muszáj...

*egy hónap múlva lesz egy hét múlva*-xd tudom hogy úgy is írhattam volna hogy három hét múlva de akkor nem lenne min röhögni a népnek;)

-Nessy?
-Igen
-El kéne valamit mondanom....
-Ez nem kezdődik túl jól
-Tudod hogy mi vagyok?
-Inkább az a kérdés hogy te tudod e hogy én ki vagyok...
-Ezt meg hogy érted??
-Hát nézdd Edward, igazából sajnálom, de nem az vagyok akinek hiszel....
-De...
-Ne próbálkozz azt hallod amit én szeretnék és én nem szeretném hogy halld az igazi gondolataimat
-De ha tudod akkor azt is tudod hogy embert öltem....-mondta elkeseredetten én meg nem is tudom hogy miért elmondtam az igazság egy részét...
-Nem többet mint én....
-Ezt hogy érted?
-Hát azt tanácsolom hogy ülj le és fogj meg valamit aminek nem baj ha eltörik...
-Oké
-Szóval azt hiszem most látsz utoljára, én meg eléggé megkedveltelek... úgyhogy azt hiszem jogod van tudni hogy ki vagyok.... kezdjük mondjuk az igazi nevemmel Angyalka...-és levettem magamról ezt a hülye álcát
-A-angyalka?! Az az Angyalka??
-Igen, akkor gondolom a többit tudod... Azért lehetőleg még ne ölj meg...
-Miért is, még csak azt sem mondtam hogy mérges vagyok
-Aztán miért nem vagy mérges??? Nem fogod fel hogy hazudtam? És hogy ez volt életem egyik legkisebb bűne?!
-Én értem, de nem érdekel én akkor is szeretlek....-mondta majd megcsókolt
-Én is szeretlek!-motyogtam bele a csókba
-Miért is nem látlak többé??
-Azért mert én nemsokára halott leszek valahol egy Volterrai máglyán....
-Megyek veled!
-Dehogy jössz, nem ítéllek örök kárhozatra, nekem ez az életem.....
-Akkor is megyek!!
-Jó lehet róla szó, úgysem tudlak lebeszélni...
-Mondtam már hogy jobban tetszik ez a külsőd mint a másik?
-Nem, de nem te vagy az első. Oh jut eszembe meg kell kérdeznek a Főnököt hogy jöhetsz e, pill...

-Angyalkám
-Főnök
-Mit szeretnél?
-Hozhatok valakit a nagy tervbe?
-Persze, mennyit tud?
-Ha azt mondom hogy ő kért meg rá, hogy velem jöhessen akkor érted nem?
-Értem, mi van Angyalka, a te jég szívedet is képes valaki felolvasztani??
-Pfffffff Képzeld el hogy kinyújtom rád a nyelvem. Főnök
-Angyalkám

*egy hét múlva*

-Szóval Főnök ő itt Edward, vámpír és gondolatolvasó
-És szereted
-Jó igen és szeretem, abba a két lénybe tartozik akit szeretek, pontosabban a sok idióta közül titeket utállak a legkevésbé
-Ez nagyon megható volt kedvesem!
-Induljunk! Mondom a tervet: Angyalka megbűvöl mindenkit a többiek meg akit látnak megölik, néhány vámpírt hagyunk és Marcust senki nem ölheti meg, utána ti elmenekültök
-Főnök, nem hagyom hogy baja essen!! Azt meg főleg nem hogy meghaljon!!
-Erről nem nyitok vitát szabad akaratom van.
-Amígy én el nem veszem
-Úgysem tennéd!
-Induljunk!