_______________
Lawrence, Kansas
22 évvel ezelőtt
1983. November 2.
Leszállt az este, a külvárosi családi ház lakói pedig lefekvésre készülődtek.
Mary Winchester a fehér hálóingét viselve belépett legkisebb fia, a hathónapos Sam szobájába. Karjában ott tartotta idősebb gyermekét, a négyéves Dean-t, aki már alig várta, hogy jó éjszakát kívánhasson a kisöccsének.
- Gyere, kívánj jó éjszakát az öcsédnek- állt meg a küszöbön az anya egy pillanatra, hogy felkapcsolhassa a villanyt.
Ezután átsétált a helyiség másik végében elhelyezett bölcsőhöz. Letette Dean-t a földre, aki áthajolva annak oldalsó keretén puszit nyomott a testvére fejére.
- Jó éjt, Sam- mosolyodott el.
Ezt követően Mary-n volt a sor.
- Jó éjt, drágám- elsimította a hajat a homlokából, azután megpuszilta.
Az ajtóból ekkor egy új hang hallatszott:
- Szia Dean.
Dean megfordult, aztán nyomban oda is szaladt az apjához, aki arcán hatalmas mosollyal a karjaiba vette őt.
- Apu!
- Szia haver. Na mit gondolsz? Elég idős már Sammy ahhoz, hogy focizzon?
A négyéves nevetve megrázta a fejét.
- Nem, apu.
Erre John is elnevette magát.
Mary megállt mellette, hogy egy rövid csókkal köszönthesse.
- Intézed?- kérdezte a fiúkra pillantva.
- Intézem- bólintott, s elköszönt a legkisebbtől – Szép álmokat, Sam.
Azzal a szülők elhagyták a szobát.
Mary nemsokára a bébimonitorból érkező különös zajokra ébredt. A szemét dörzsölve lámpát kapcsolt és felült az ágyban.
- John?- nézett körül, ám a férje nem volt sehol.
A nő kisétált a folyosóra, útban a fia szobája felé. A küszöbhöz érve látta, hogy a férfi már ott van, úgyhogy megnyugodhatott.
- John? Éhes a baba?-érdeklődött.
A válasz mindössze halk csitítás volt.
- Rendben- vette tudomásul.
Az anya visszaindult a szobájukba. Útközben viszont feltűnt neki a pislákoló folyosói lámpa. Mutatóujjával óvatosan megkocogtatta a körtét, amíg az ismét szakadatlanul világított.
Csakhogy a furcsaságok ezzel nem szűntek meg. Az áramkimaradozás a földszinten folytatódott. Mary-n úrrá lett a kíváncsiság, ezért lement a lépcsőn, hogy utánajárjon.
A nappali tévéjén éppen valami háborús film ment, a fotelben kidőlve pedig ott horkolt… John Winchester.
De ez lehetetlen, gondolta Mary. Az előbb láttam őt Sam szobájában. Várjunk. Akkor az az alak odafent nem is…?
- Sammy! Sammy!- kezdett kiáltozni, amint felrohant a fokokon az emeletre.
A bébi szobájában lefékezett, azonban amit ekkor meglátott, az teljesen sokkolta.
John hamarosan sikoltozásra riadt fel.
- Mary?
Kikászálódott a kényelmes fotelből, célba véve a hálószobát.
- Mary!
Meg sem állt a babaszobáig. Belökte a csukott ajtót, de a helyiségben nem talált senkit. Sam viszont ébren volt, így odalépett hozzá.
- Hé, Sammy. Minden rendben?
Megsimította az arcát a hüvelykujjával. Ellenben mielőtt elhúzódhatott volna, valami rácsöppent a kézfejére. Sötét volt, akár a vér. Aggodalmat keltett a férfiban. John lassan, növekvő pánikkal a plafon irányába emelte a fejét.
Bár ne tette volna.
Ugyanis ott megpillantotta Mary-t, akit mintha valami láthatatlan erő tartott volna fent. Karjai és lábai behajlítva, a hálóingének hasi részén egyre nagyobbá váló vörös folt. Csak meredt mozdulatlanul a férjére, küzdve a levegőért.
John összeesett, száját kétségbeesett kiáltások hagyták el.
- Ne! Mary!
A felesége egyszercsak lángra kapott. Őt követte az egész plafon, majd másodperceken belül a falak is.
Sam keserves sírásban tört ki. Az apja végre össze tudta szedni magát annyira, hogy feltápászkodva kikapja őt a bölcsőjéből, majd kirohanjon vele a folyosóra, ahol már az éber Dean várta őket.
- Apu!
John habozás nélkül a kezébe adta az öccsét.
- Vidd ki az öcsédet amilyen gyorsan csak tudod és ne nézz vissza! Nyomás, Dean!
A négyéves szaladt, ahogyan csak a lábai bírták.
John megpróbálta megmenteni Mary-t, ám ahhoz már túl késő volt.
A feleségét felemésztették a lángok.
Dean az előkertből figyelte a kibontakozó káoszt.
- Nem lesz semmi baj, Sammy- suttogta, a szeme rátapasztva a kisöccse ablakára.
Aminek üvege pillanatokon belül kirobbant, lángokat és füstöt engedve ki a szabadba.
John még épp időben jelent meg és kapta fel mindkettőjüket. Biztos távolságba futott a gyerekeivel, azt követően várt a tűzoltók kiérkezésére.
Azon az estén, amint a feleségét elvesztett férj a két fiával ült az Impalája csomagtartóján, szemlélve az égő házukat, John Winchester megfogadta:
Ki fogja deríteni ki tette ezt a szerelmével, azután pedig bosszút fog rajta állni.
Kerüljön bármibe.
_______________
DU LÄSER
Duty Calls || D. Winchester ¹
Fanfiction"Embereket menteni, szörnyekre vadászni, a családi vállalkozás." Dean Winchester eszerint a mottó szerint élt négy éves kora óta. Apja kitanította a szörnyvadászat minden titkára, hogy ezáltal segíthessen másokon. Egymaga felnevelte az öccsét, Sam-e...
