𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

70.

'Ha már esik az eső.
Puszi.,

   Motyogott magába , majd egyszer csak ismét kidőlt . Kimentem a konyhába ami a nappalival volt egyben , s körül néztem . Ez egy háborús övezet . Az ablakból láttam , hogy Poyo jön fel , s hozza a kocsi kulcsot .
-Alexander ?
-Alszik. -motyogtam miközben a hűtőhöz léptem . Kinyitottam , s szinte üres volt . -Van itt a közelben bolt?
-Van de oda nem mehetsz egyedül.
-Miért ?
-Mert Alexander megölne ,ha elmennél és én hagynám ,hogy egyedül menj .
-Ugyan már tudok magamra vigyázni Poyo , hiszen másfél éve egyedül vagyok.
-Szerinted . -horkant fel .
-Mindig követ valaki.
-Van mikor ketten is .Szóval nem . Elmegyek veled .
-Jó mindegy legyen . Pillanat .-kezdtem el nyitogatni a szekrényt , hátha találok tisztító szereket . Szinte semmit nem találtam a mosogató szeren kívül .
Megvettünk mindent ami kellett , s sikeresen be is hordtunk mindent . Neki álltam takarítani miután feltettem a kaját főni . Azt akartam ,hogy egyen valamit , mert nem gondolom , hogy túl sokat kajál ha Dona nincs itt . Össze szedtem a piás üvegeket ,majd a szemetesbe dobtam minden olyan dolgot amit szemétnek gondoltam . A leves elkészült ,így pihenés képen kimentem a teraszra meginni egy kávét . Poyo sétált el előttem a pincétől.
-Poyo kérdezhetek valamit ?
-Na lökjed .-mondta majd megállt előttem a hagyma hajú borostás kitetovált férfi én rám meresztette a barna szemeit .
-Mióta megy ez ?
-Mióta ide jöttünk .
-Minden nap ez megy ?
-Szinte igen . Most visszább is vett , mert a múltkor ,majdnem elfajult a dolog .
-Ezt hogy érted ?-kortyoltam bele a kávémba .
-Majdnem neki ment Dona-nak . Ilyenkor agresszív .
-Basszus .
-Ilyen mikor egy férfi teljesen megbolondul a nőért aki elhagyja .
-Mi a helyzet veletek ?
-Jaj te erről nem hallottál?
-Elvileg össze feküdt az egyik őrrel .
-Ezt nem akarom elhinni. Mikor láttam , ahogy beszélt rólad akkor annyira..-persze Poyo nem várta meg amíg végig mondom.
-Mindegy . Ha kellek szólj.
-Rendben.-motyogtam , majd vissza sétáltam a házba és folytattam a mosást . Éppen a tésztát kevergettem , s kint már esteledett ,mikor hallottam , hogy valaki lépked . Elég jól sikerült felspannolnom magam , amíg csöndben főzőcskéztem.
-Mit keresel itt ?-kérdezte fájdalommal teli hangon. -Ki szólt neked ?
-Nem mindegy ?
-Natalia mi a faszt keresel itt ?-emelte fel a hangját .
Olyan gyorsan fordultam meg ,hogy magam is meglepődtem.
-Te velem ne ordibáljál ,mert így is penge élen táncolsz ! Vegyél visszább ,majd akkor elmondok mindent , ha normálisan viselkedsz , addig nem.
-Te nekem ne parancsolgassál bazdmeg!-lépett egyet felém.
-Mert különben ? Mi lesz bazdmeg?-vettem elő az ő stílusát,majd léptem elé .-Mi a fene bajod van neked ?
-Te Natalia . Ki engedte meg ,hogy be gyere ? Mi a faszt csináltál? Ki kért meg erre ?
-Senki Alexander.
-Mi van a dokikáddal?
-Már megint kezded ? Féltékeny vagy ?
-Igen bazdmeg az vagyok! Tudod te milyen ez ? Az egész kibaszott álló nap ezen jár a fejem , hogy rohadnátok meg . Azon ,hogy vajon hozzád ért e !-ordított az arcomba ,majd megragadta a kezem és magához rántott , s szorította .
-Megkérdezem megint . Mi a bajod ? Most is itt vagyok. Itt vagyok ahelyett , hogy otthon lennék . Melletted akartam lenni , erre ez fogad , mert azt hiszed ezzel megoldasz mindent ? Enged el a kezem .
-Nem !
-Engedd el a kezem Alexander !-kiabáltam már én is . Ekkor elhúzódott az ajtó , majd Poyo jelent meg mellettünk.
-Alexander engedd el . Mind ketten tudjuk , hogy ez nem te vagy , és ezért fogod magad okolni holnap. Engedd el.
-Engedd el!-kiabálta el magát Dona , mire azonnal elengedett . Dona egy hírtelen mozdulattal elém állt ,majd egy hatalmas pofont csavart le a fiának.
-Mit csinálsz? Erre neveltelek ? Nem szégyelled magad ? Így bánsz azzal aki szeret téged ? Így akarod vissza kapni? -kiabált tovább.-Hm..
-Nem.-dörmögte Alexander , majd engem az anyja szemébe nézett .
-Szerintem az lesz a csoda ha ezek után valaha is látod , és ezt mind a kurva drog végett ? Hát az összeset belocsolom benzinnel és felgyújtom . Meg ne próbálj a közelébe menni mégegyszer kisfiam ,mert a szart is kiverem belőled . -ordította állatias hangon Dona. Tátott szájjal néztem végig az egészet .-Húzzál lefeküdni !-mutatott el a fia mellett . Alexander rám nézett , s láttam ahogy a szeme csillogni kezd . Elszégyellte magát.
-Saj..-kezdett el mormogni , majd hátat fordított , s eltűnt. Eszembe jutott azonnal ,mikor beavatott , hogy ő soha nem kér bocsánatot . Ezért is nyelte el a szót. A pláne ,hogy nem féltem tőle , azt éreztem , hogy soha nem bántana engem . Nem hiszem , hogy valaha is képes lenne rá .
-Jól vagy ?
-Persze ! -mondtam határozottan , s le néztem a kezemre . -Látod nem szorította meg.-motyogtam.
-Poyo létszíves hozz fel egy üveg bort .
-Én nem iszok még vezetek .
-Biztos ,hogy nem . Ha nem itt akkor nálam alszol , biztos nem fogom hagyni ,hogy éjszaka vezess .
-Rendben . -egyeztem bele , mert tudtam , hogy most esélyem sincs a győzelemre , és őszintén nem mertem ellenkezni.
     Dona ott maradt két órát beszélgetni , s evett a kajából is  .Örültem ,hogy ízlett neki,majd mikor láttam , hogy majd le ragad a szeme akkor mondtam , hogy menjen haza én pedig még elpakolok és lefekszek. Elsőre nem akart , aztán sikerült meggyőznöm ,hogy minden rendben lesz.
Amikor pakolásztam azon gondolkoztam , hogy mi a fenét szedhetett be Alexander amitől így kifordult magából . Annyira elgondolkoztam , hogy mikor meghallottam , hogy Alex lépked hátra néztem. Épp egy tányért töröltem el ,mikor csodálkozó arccal nézett rám.
-Szia .-motyogta lesápadt arccal.
-Szia .
-Hogy kerülsz ide ?
-Semmire nem emlékszel?
-Nem . Teljesen sötét minden .
-Az jó. -motyogtam. -Gyere ülj le melegítek levest .
Bólintott ,majd elindult ,miközben körül nézett .
-Kitakarítottál?
-Igen ,miután megfürdettelek kitakarítottam és megfőztem ,ja meg bevásároltam.
-Nem kellett volna . -dörmögte ,majd a pultra támaszkodott .
-Valóban? Itt olyan szagvolt ,mintha egy hadsereg hallt volna meg .
-Tudom,kicsit elhanyagolta  mindent .
-Igen azt észre vettem .-motyogtam .
-Valami baj van? Azt érzem , hogy dühös vagy .
-Majd elmondom holnap , most nincs kedvem erről beszélni.
-Natalia szeretném tudni.-emelte fel a fejét , s a szemembe nézett .
-Akkor inkább az elején kezdem .  Azért jöttem , mert anyud kocsija lerobbant . -tettem elé a tányért.
-Anyunak nincs kocsija , mindig megy érte valaki . -vágott közbe , majd bekapott egy falat levest .
Persze ez egy trükk volt.
-Mindegy . Aztán fellocsoltalak . Megfürdettelek , és ahogy mondtam az előbb utánna bevásároltunk.
-Kivel?-vált kíváncsivá.
-Poyo,nem engedte ,hogy egyedül menjek.
-Még szép!
-Kitakarítottam , megfőztem ,majd mindent bepakoltam a hűtőbe . Miért maradtam ? Azért mert szeretlek és nem akarom ,hogy ezt csináld . Ma úgy jöttem ide , hogy beszéljünk és próbáljuk meg rendbe hozni ,mert szeretném. Mind a ketten szenvedünk , s te pedig olyat csinálsz amit nem kellene .
-Miért?
-Nem ez a lényeg!-mondtam , majd megálltam vele szemben a pultnak dőlve .-A mai után elgondolkozok azon , hogy te is azt akarod e amit én , mert nekem nem úgy tűnik. -motyogtam , majd a kezemből a pultra tettem a konyharuhát ,majd elindultam a mosó konyha felé.
-Hova mész?
-Kiteregetek.-mondtam , majd a mosdóba siettem . Neki álltam a kosárba tenni a ruhákat. Hallottam , hogy valakivel elkezdett beszélgetni.
-Mit csináltam?
-Nem mondta el?-motyogott Poyo halkan .
-Szerinted kérdezném?
-Anyud felpofozott miután arra jöttünk be hogy ordibálsz és szorítod Natalia kezét .
-Oh bazdmeg.A rohadt életbe . -dörmögte .
-Elég fasz dolgokat is mondtál.
-A kurva életbe ! Azt hiszem elkapáltam magam nála .
-Szerintem nem , mert nem lenne itt .
Vettem egy mély levegőt , majd a kosárral a kezembe elindultam feléjük , letettem a kezemből , majd elő vettem kettő tányért és szedtem Poyo-nak is kaját . Letettem elé , majd vissza fordultam ,hogy Alex-nek is szedjek . Elé tettem , miközben rám nézett .
-Jó étvágyat!-motyogtam miközben felkaptam a kosarat és elindultam kifelé .
Szerettem volna rázúdítani mindent , de tudtam , hogy az nem ő volt , viszont ez nem mentség . Abban biztos voltam , hogy nem nyelném le ha egyszer megütne . Nem lennék rá képes tőle is elviselni. Tudtam , hogy nem bántana úgy soha , de jobb a szabályokat most lefektetni , mint az hogy váratlan dolog történjen .