Resident Evil - Sötét Játszma

Kellemes kitérő

Leon szemszöge:

A napok lassan teltek, túl lassan...
Zoet pár napja láttam utoljára még a pénteki edzésre se jött el.
Reménykedtem ,hogy hétfőn végre láthatom de sajnos nem így volt, pedig az egész hétvégén másra sem bírtam koncentrálni.
Próbáltam nem rá gondolni ,valószínűleg őt se érdekli mi van velem épp....ah francba az egésszel.

A mai edzés végezetével még összepakoltam...át kellett volna rendeznem a termet a következő alkalomra de nem volt hozzá már energiám. Mielőtt elmentem volna még leültem a padra gondolkodni...meg igazából vártam a csodát. Akkor vettem rá magam a távozásra amikor bejöttek a termet takarítani ,a kulcsokat leadtam majd a város felé vettem az irányt .

Kivételesen ma motorral jöttem be úgyhogy azzal bolyongtam a városban. Nem volt semmi konkrét célom ....igazából benzinpazarlás volt az egész .Bementem egy két helyre kávéért vagy éppen valami harapnivalóért...tényleg csak kínlódtam.

Hiába próbáltam a gondolataimat terelni...tudni akartam mi van Zoeval. Elősször hívni próbáltam de nem vette fel...talán elijesztettem a múltkori viselkedésemmel?

Már késő délután volt mikor úgy döntöttem felé kanyarodok. Amikor beértem az utcába a szívem annyira dobogott szinte a torkomban éreztem ,nem tudtam mit mondok majd mikor meglátom...miért izgulok ennyire? Hiszen csak én vagyok a felettese,nem mellesleg gyakorlatilag betört hozzám...A háza előtt voltam. Látszólag semmi mozgás nem volt, csengettem de nem jött ki...talán otthon sincs . Mégis vártam pár percet .

Végül nem válaszolt, nem jött ki, és semmi mozgás nem volt így visszasétáltam a motoromhoz, de akkor meghallottam egy kis srácot aki az anyjához beszélt tőlem nem messze.

A kisfiú megált felnézett az egyik lakóház tetejére és megszólalt:
-Nézd anya mit csinál az a lány ott fent?
Az anyuka próbálta csak elrángatni a fiát onnan minnél hamarabb.

Felnéztem én is, tényleg ott volt valaki a nagyjábol 10 emelet magas épület tetejének a szélén. Hirtelen leblokkoltam azt gondoltam valami butaságra készül.

-Oh istenem...

Mondtam és elkezdtem az épületbe szaladni. A pulzusom körülbelül az egekben volt.
Oda fel nem akárki mehet de muszáj voltam felrohanni.
Amikor felértem akkor láttam meg, hogy Zoe volt az aki amúgy halál nyugodtan elvan , a lábait lógatva a levegőbe .

-Jézusom Zoe... gyere onnan el kérlek! próbáltam nyugodtan szólni hozzá bár elég nehéz volt.

A kezében volt egy kemény borítású vázlatfüzet amibe valamit rajzolt de becsukta azonnal és letette amint megszólítottam úgyhogy esélyem se volt látni mi az.

-oh Leon...micsoda meglepetés.
-Mi a francot csinálsz itt... van fogalmad arról mennyi embert megijesztessz?! Amúgy meg minek neked telefon?!
-Pff...nem érdekli az embereket mi van a másikkal...ha észre is veszik inkább minnél gyorsabban elfordulnak és elhúznak...
-N-nem mindenki....

Közelebb léptem hozzá

-Csak azt ne mond hogy elkezdtél aggódni.
-.....

Nem válaszoltam csak lesütöttem a tekintetem mire ő kiröhögött.

-Nem vagyok annyira gyenge azért...de amúgy is mit érdekelne...múltkori után miért keresgélsz engem egyáltalán?
-Mert...a csapatom tagja vagy és érdekel mi van veled... Miért pont ide jöttél?

Kérdeztem miközben mellé sétáltam.

-..csak nézz a városra... gyönyörű a kilátás.

Valóban gyönyörű volt meg kell hagyni, főleg így a naplementében de azért nem ajánlom senkinek a lakóház tetejét...