Kib*szott világ... /HATÁROZATLANI IDEIG SZÜNETEL/

4. rész akkor menj a francba!

Maga elé fordított. Bele nézett mélyen a szemembe. Nem kellettek szavak. Tudtam, hogy mit akar. Menj haza. Láttam rajta, hogy ő nem akarja ezt.

-Kérlek menj haza. Nem akarod, és én sem. Könyörögve kérlek menj inkább haza. Nem-nem akarom, hogy lásd. Nem akarlak megbántani. Inkább haragudj ordíts velem. De ebbe házba akkor sem fogsz belépni!-a szeme elszántságot tükrözött.

-Nem mintha annyira érdekelne a véleményed. De, akkor te mosogatsz.-vontam vállat, és megfordultam. Elindultam haza. Nem kellett hátra nézzek, hogy tudjam megkönnyebbült mosolyt engedett felém. Legszívesebben ott helyben tökön rúgtam volna a suli előtt, mégis úgy döntöttem, hogy nem teszem. Majd szenved, ha hazaért -mérhetetlenül gonosz kacaj, ami át megy fuldokolásba, de mindegy- már ha egyáltalán haza jön. Nem mindig szokott haza jönni, max ha anyáék alszanak. Remélem, az a kis köcsög most nem csinál semmi faszságot mert kitekerem a nyakát az egyszer holt biztos. Meg, tudni szeretném kik, azok a srácok, akikkel állandóan lóg. Ki az, aki a tetoválásait készítette, mert borzastóan érdekelne engem az a hülye. Persze nem azért mert szarrá akarom rúgni a seggét a tesóm testének rongálása miatt, mert leszarom, az ő baja, ha rákos vagy egyéb szép kis betegségei lesznek. Engem csak az érdekel, hogy azt a sárkányt ki csinálta. Olyan gyönyörűen dolgozott. Csak egyszer láttam teljesen, de akkor is, csak azért mert aludt és a takarója nem volt teljesen a hátán. Nos, otthagytam a házat és hazafelé ballagtam. Valahogy sikerült megtalálni a buszt, amelyik közvetlen otthon tesz le, így nagyon örültem annak, hogy legalább a térképek olvasása megy. Hála ezért az általános iskolai földrajz tanáromnak, akit legszívesebben még most is elásnék, a tavaly történtek miatt. Igazán szeretném tudni, hogy vajon most hol keresi a kenyerét. Na mindegy, a lényeg most az, hogy valahogy úgy jussak be a házba, hogy a drágalátos nemzőm és világra hozóm szeme elé fixen ne kerüljek mert abból jó nagy baj lesz. Szóval ahonnan felszáltam a buszra onnan még másfélóra az út hazáig, szóval nyugodtan hallgathatok zenét. Előkaptam a mobilom és a fülesem majd zenét indítottam. Másfélóráig néztem a tájat és képzelődtem. Egy normális életről, egy normális testvérről. De van egyáltalán ilyen? Létezik? Mert szerintem nem. Csak egy olyan helyre akarok kerülni, ahol nem ütnek, vágnak. Lehet, hogy nem érzem, de zavarnak a foltok és nem mindig tudom elrejteni őket. Meg persze mindenki látja, mert elég bénán fáslizok. Oké az esetek többségében Luca csinálja, de sebaj. A lényeg, hogy eléggé bénán kötözgetek. Aztán elgondolkodtam milyen életem lenne máshogyan. De rájöttem, hogy nem lenne olyan, mint most. Nem tudom miért, de valahogyan a szívemhez nőtt ez a 'család'. De mindegy is. Már nem nagyon érdekel a dolog. Semlegesen érzem magam. csak annyit szeretnék végre, hogy külön legyek tőlük, Lucaval. Nem akarok mással lenni. Az ikrem és szeretem akármennyire is kitörném a nyakát most. Gondolatmeneteimet egy hajléktalan szagú faszi zavarta meg. És ki más mellé kellett beülnie? Na, tipp? Senki? Naná, hogy mellém. Mivel az ablak mellett voltam így bepaszírozott. Nem elég, hogy bűzlött, mint egy alkoholista három napja fixen nem mosakodott ember, de még a hideg ablak mellé is kellett üljek. Egytől tízes skálán vajon mennyire basztam fel az agyam? Naná, hogy vagy harmincöt-ezerrel. de semmibaj nincsen. Végül is csak egy idegen faszi aki méghozzá simogatja a lábam. Egyből felcsattantam.

-Már elnézést, de inkább a barátnődet simogasd és ne engem!-kiabáltam hangosan, hogy még a buszvezető is halljon engem, mire igen nagy nézőközönségünk is akadt. Persze nem hagyta abba a faszi így kénytelen voltam szó szerint lerúgni mellőlem. Nagy csattanással ért padlót a buszon mire mindenki csak összehúzta a nyakát.

-Megmondtam vagy nem, hogy a barátnődet fogdosd te elmebajos, huh?! Nem megmondtam? Mégis ki vagy te, hogy engem taperolsz?-ordítottam teli torokból, mire csak felnézet rám, és enyhe idegességgel az arcán feltápászkodott, és amint felállt elkapta a karom. Majd elég erőteljesen megszorította azt. Nem mondom eléggé fájt.

-Baszki. Te beteg vagy. kezeltesd magad!-csaptam arcon másik kezemmel, amivel csak azt értem el, hogy még idegesebb legyen. Megfogta a másik kezem, és azt is elkezdte szorítani. Mire a szemem sarkából, csak egy nagyjából száznyolcvan centis fekete hosszúkabátot hordó középrövid fekete hajú ázsiai srácot láttam. Nem tudom mi történt de azt igen, hogy az egyik pillanatról a másikra a faszi a földön hevert. A busz megállt a következő megállónál, majd megfogott és leszállított, előtte még felvette a tatyóm és a kabátom. Leszálltunk és még mindig teljes sokkban voltam. Azonnal a telómhoz nyúltam. Rápillantottam mire előkapta a telóját és hívott valakit. Nem tudtam ki az de valamiért olyan ismerős volt a beszéde. Csak foszlányokat hallottam ki belőle.

-Na szia, figyi lenne egy kis probléma.

„-Már megint mit balfaszkodtál?"

-Jajj nem én, hanem a lány.-itt kicsit ijedt tekintettel nézett rám, valahogy érezte, hogy még kurva nagy lebaszást fog kapni ez miatt.

„-Mi történt?"-hallottam a fiút és most esett le, hogy ki az. Ez a hangleejtés. Csak Luca szokta így mondani. Főleg akkor... És mindent megértettem. Akkor és ott megvilágosodott minden.

-Várj, te Lucanak dolgozol? A tetkók..-itt elhallgattam. Akkor, tényleg belépett. Emlékszem még a jómúltkor kérdezett tőlem valamit a maffiával kapcsolatban. De mi is volt az? Ha jól emlékszem...