A Roxfort Réme (Harry Potter ff.)

Tizenkettedik fejezet - A kínos este

- Mógus? Hihetetlen, Albus, attól tartok, hogy az idő múlásával magának egyenesen arányosan fogy el a józan esze! - szúrta oda dühösen Piton, villámló tekintettel meredve az igazgatóra. Ő, Dumbledore és Lily éppen az idős mágus irodájában ültek, miután Dumbledore úgy gondolta, hogy jó ötlet volna megosztani az új SVK tanár hírét valaki olyannal, aki jól ért a sötét varázslatokhoz. Ez a valaki pedig Perselus Piton volt, aki azonban nem fogadta túl lelkesen az információt.

- Te ismered? - pislogott fel rá Lily csodálkozva. Piton csak egy lesajnáló pillantást vetett rá.

- Attól, hogy te foglaltad el ezt a posztot, Salmander, ne hidd azt, hogy az ismereteid tágabbak e tekintetben, mint nekem.

- Eszemben sem volt - emelte égnek a tekintetét Lily. Noha birkatürelmű embernek vallotta magát, a bájitalmester rendszeresen, játszi könnyedséggel hozta ki a sodrából. - Mi a bajod vele?

- Az, hogy nem való SVK tanárnak. Ahogyan általában tanárnak sem - morogta válaszul. Dumbledore szórakozottan járatta köztük a tekintetét.

- Perselus, noha hízelgő, hogy tanácsot próbálsz adni...

- Ez nem tanács, Albus, nemes egyszerűséggel közöltem, hogy a döntései senki javát nem fogják szolgálni!

- Nem kell ennyire mellre szívnod a dolgot, barátom. Nem főállású tanár lesz, csupán besegít Lily-nek, ha úgy adódik.

Pitont ugyan kirázta a hideg a nő nevének hallatán, de semmi jelét nem mutatta nyugtalanságának. Rossz előérzetei voltak a férfival kapcsolatban.

- Mikor érkezik?

- Jövő hétfőre hívtam ide. Reményeim szerint vasárnap már elfoglalja a szobáját.

- Reményei szerint?! - reccsent rá Perselus.

- Piton, fejezd ezt be! Úgy viselkedsz, mint egy hisztis ötéves! Albus úgy rendelkezik, ahogy jónak látja! - állt fel a székből immár Lily is. Ugyan egy jó fél fejjel alacsonyabb volt a férfinél, büszkén húzta ki magát, és nézett a szemébe.

- Ó, Salmander professzor, el is felejtettem, hogy a te érdekedben történik mindez - felelte gúnytól csöpögő hangon a bájitalmester. Lily csupán fél szemöldökét felhúzva végigmérte.

- Nos, ugyan téged teljes mértékben hidegen hagy a diákjaid véleménye, engem féltenek ezek a gyerekek, amit Albus és én is tiszteletben tartunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy semmi jogod beleszólni a döntésébe, amíg te soha nem leszel ebben a helyzetben - mosolygott rá a mondat második felében kedvesen, majd Albushoz fordult. - Kérem, értesítsen, ha az új kolléga megérkezett. Szép estét! - Ezzel, Pitonra nem pazarolva egy újabb pillantást, sarkon fordult, és kisétált az irodából. Odakint azonnal a lakosztálya felé indult, azonban félúton megtorpant és hatalmasat sóhajtott. Meggondolta magát, úgy döntött, jelen helyzetben talán inkább a kastély kertjének nyugalmára és csendességére lenne szüksége, nem pedig a bezártságra.

A tó partjára ment, egy korhadt fatörzset paddá varázsolt, és leült rá. Csak bámulta a víztükröt, próbálta olyan nyugodttá varázsolni érzelmeit, mint a víz felszíne. Ezernyi érzés tombolt benne, meghatotta a diákjai aggodalma és Albus buzgó ténykedése, ezzel egyidőben leírhatatlan módon húzta fel Piton viselkedése. A legcsekélyebb mértékben sem látott féltékenységet vagy irigységet az arcán, így ezt a feltételezést el is vetette.

Nem tudta, meddig üldögélhetett ott egyedül, de arra eszmélt fel, hogy a csillagok lassan kirajzolódnak a sötét égbolton, ő maga pedig dideregni kezd. Újabb sóhaj hagyta el a száját, aminek következtében a hűvös levegőben látszódott a lehelete. Megmozgatta elgémberedett tagjait, majd felállt és visszaindult a kastélyba.