-...de te ezt úgysem értheted mert rólad lepereg más emberek véleménye.
-Hát, ez azért így nem teljesen igaz. Tudod azt mondják, hogy ha egész életedben bombáznak a beszóládokkal, mindenki egyre csak azt érzékelteti veled hogy amit elértél értéktelen és te is az vagy, akkor megtanulod hogy nem szabad mindent a szívedre venni. De szerintem ez nem pont így van. Mert rosszabb napokon percenként megkérdezem magamtól hogy van-e értelme továbbmennem, még küzdenem vagy egyáltalán élnem.-mondtam, s közben egy könnycsepp indult szemem sarkából, de gyorsan letöröltem és egy nagy levegőt vettem mert éreztem hogy nélküle elcsuklik a hangom-Azt vettem észre magamon, hogy minden kis apróság elbizonytalanít: nézések, fél szavak, gesztusok. Már az is fáj amit észre sem vesz az aki okozza, mert számára jelentéktelennek tűnik, de én hetekig, hónapokig rágódom rajta, vagy tovább. Nemhogy ugyanúgy fáj mint régen, hanem még sokkal rosszabb. Szerintem inkább csak az változik hogy a környezetem ezt egyáltalán nem veszi észre, mert nem engedem hogy elöntsenek az érzelmek. Ha már nem vagyok erős, legalább annak kell tűnnöm.
-Én... én is bántottalak?
-Hát... mondom ez... nem a te hibád. Csak én vagyok túl gyönge.
-Ez nem igaz. Nálad erősebbet nem ismerek.
-Szerintem meg ez nem igaz. Ne állj elő kegyes hazugságokkal, mert ez nem segít!-itt már nem tudtam visszatartani a sírást és a hangom is elvékonyodott, így suttogva tettem hozzá-Rajtam már nem segít semmi...
YOU ARE READING
Gondolataim
RandomItt olvashattok komoly témákban verseket és rövid elgondolásokat. Olyan helyzetek kerülnek majd szóba, amik soksok embert érintenk világszerte, de elsősorban a tinédzsereknek és a fiataloknak ajánlom, habár hiszem hogy a műveim az idősebb korosztály...
