Az ázsia fiúk bája

Az a bizonyos randi

Tehát mivel tegnap csak nagy nehezen tudtam elaludni, a mai napon eléggé szerencsétlennek éreztem magam.
   Kezdjük ott, hogy amikor 6:00-kor kipattant a szemem, és felültem az ágyon, pont kivakította a szememet a nap, ezért úgy kellett kitámolyognom a szobámból, hogy konkrétan nem láttam szart se. Na mindegy, ez még a kisebbik baj. Lefele menet a lépcsőn megcsúsztam, és akkorát zuhantam, mint a ház. A két tenyerem csupa vér lett, és nyilván a fejemen is keletkezett egy púp. Na oké, mondom semmi baj, minden fasza, gyorsan leápoltam a kezemet egy vizes ronggyal, és elkezdtem főzni a kávémat. Ahha, pont mikor már azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, magamra borítottam azt a legalább 60 fokos löttyöt, amitől akkorát sikítottam, hogy pár perc múlva a panziót vezető nő átrohant, hogy mit képzelek magamról, hogy reggel 6-kor itt ordibálok, mint egy idióta.
  Na mindegy, hát ez van, nem minden reggel indulhat tökéletesen, úgy látszik, Japánban sem tudtam levakarni magamról a ,, Világ Legbénább Embere Címet".
  Miután felkaptam magamra a blézeremet és a szoknyámat, elindultam a buszmegállóba, amit nyilván csak éppenhogy értem el, a magassarkumban sprintelve utána.
   A buszon persze megbámult jó néhány gimis srác, meg pár munkás( úgy látszik, itt sem illedelmesebbek az emberek, mint odahaza), majd végre valahára 8:00-kor elfoglalhattam a megszokott helyemet a recepciós pult mögött.
  Nem sokkal utánam érkezett le az egyik hotelszobából félig kómában egy középkorú házaspár, akiken látszott, hogy kemény éjszakájuk volt. Konkrétan alig bírtak betámolyogni a reggeliző helységbe, ezért nekem kellett őket visszaküldeni a szobájukba, hogy pihenjenek még egy kicsit.
   A nap folyamán rengeteg sok érdekes társaság fordult meg a hotelben, nem győztem nekik a tört japántudásommal elmagyarázni az információkat, mivel sokuk még angolul is alig tudott.
   Mire vége lett a műszakomnak, hulla fáradtan zártam be az épületet, és leültem a bejárat előtti lépcsőre. Itt vártam Nijirót, akivel bár nagyon vártam a találkozást, a nap során alig volt időm a fiú gondolatával foglalkozni.
  Kicsit megigazítottam a sminkemet és a hajamat, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy élőhalott, és izgatottan fürkésztem az utcákat, hogy vajon honnan fog felbukkani életem szerelme.
   A japánok köztudottan a világ legpontosabb emberei, ez nem volt másképp Nijiroval sem. Pontban 5:15-kor érkezett meg a hotel elé egy mit ne mondjak, eléggé menő autóval. Kiszállva a járgányból egy legalább ötven szálas rózsacsokorral sétált oda hozzám. Fülig érő mosollyal hajolt meg előttem, és mint egy igazi úriember, megcsókolta a kézfejemet, majd kinyitotta előttem a kocsi ajtaját:-Hölgyem, hová vihetem? -kérdezte nevetve, és ő is beült a volán mögé. - Uram, kérem a legközelebbi tengerpartra óhajtson szállítani!-vettem én is viccesre a figurát, majd beindította a motort, és el is indultunk az úticélunk felé.
   A kocsiban végig csak őt tudtam nézni, még mindig nem hittem el, hogy ez történik velem. Fekete ing volt rajta, melyet felül kigombolva hagyott, alul pedig egy farmer rövidnadrágot viselt sportcipővel. Sötét haja most is kócosan hullott a szemeibe, ami még vonzóbbá tette az amúgy is gyönyörű arcát. Vezetés közben kezét bizonytalanul az enyémre tette, közben láttam, hogy elpirul, és azon gondolkozik, hogy ez vajon helyes-e vagy sem. Bátorítva én is megfogtam a kézfejét, és rámosolyogtam.
  -Tudod, ma is nagyon helyes és aranyos vagy. - dicsértem meg őt, miután megálltunk a tengerparton és kiszálltunk az autóból. - Ha én helyes vagyok, a te szépséged szavakkal ki sem fejezhető.- simította meg az arcom, és azt a csodálatos mosolyát ismét rám vetette. ,Mindjárt elájulok'- gondoltam magamban, de tudtam, hogy ha ez megtörténik, olyan hülyét csinálok magamból, mint még soha.
   A fiú hirtelen levette a cipőjét, az ölébe vett és futni kezdett velem a tenger felé. -Úristen, el fogunk esni, Nijiro!!- sikítottam, miközben karomat a nyaka köré fontam, és arcomat a hajába temettem. -Dehogy esünk el, csak figyelj! -nevetett, és elkezdett egyre gyorsabban futni, majd térdig gázolva a vízben végül beledobott.
-Ahh, ez nagyon hideg, megfagyok!- vacogtam, mire ő közelebb úszott hozzám, és a víz alatt a combom alá karolva ismét magához ölelt. - Most már jobb, kedvesem? - nézett mélyen a szemembe, miközben hajáról milliónyi vízcsepp hullott alá. -Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - éreztem, hogy elpirulok, mégis szégyenlősen a szemébe néztem, és arcát a két kezem közé fogtam.
-Köszönöm, hogy elhoztál ide, Nijiro! Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha veled fogok a tengerben ölelkezni.
  Nijiro nem szólt egy szót sem, hanem szépen lassan ajkait az enyémre tapasztotta, és hosszan megcsókolt. Ott álltunk a tengerben, csak én és Ő.
 
  - Gyönyörű volt ez a mai este, életem legcsodálatosabb óráit okoztad nekem! - nézett rám már az autóban ülve Nijiro, és áthajolva a kartámaszon újból megcsókolt. Éreztem, hogy az a milliónyi pillangó életrekel a gyomromban, és ha akartam se tudtam volna őket leszállásra késztetni.
  -Kérlek, holnap is találkozzunk, úgy érzem, nélküled már soha többet nem lennék az az ember, aki ezelőtt. - fogta meg a kezem reménykedve. - Én is pontosan így érzek, Nijiro. Köszönöm a mai napot, sosem feledem el. - majd kiszálltam az autóból, és beléptem a lakásomba. Az ablakból még integetettem neki, majd pár másodperc múlva fékcsikorgatva elhajtott, és pár utcával arrébb eltűnt.

Az az este az egész életemet megváltoztatta. Sosem voltam többé az az unalmas, hétköznapi lány. Nijiro mindent fenekestül felfordított, amiért a mai napig hálát adok neki. Neki, a világ leghelyesebb, legudvariasabb, legviccesebb fiújának.