𝘎𝘰𝘯𝘥𝘰𝘭𝘢𝘵𝘰𝘬◦◦°˚°◦..◦°𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨

①①

Ha nem is akarom, mégis úgy érzem: hosszú estének nézünk elébe.

ᴊɪsᴜɴɢ sᴢᴇᴍsᴢᴏ̈ɢᴇ

5:38

Ojajj ma már kezdődik az iskola.
A tavaszi szünetnek is eljött a vége, de nem erre számítottam, mivel az exemtől ballagok hazafelé hajnalban akit végül sikeresen leráztam az este, s mégis nála aludtam.

Mint mindig, most is Jeongin 7 órakor az ajtóm előtt várt egy hatalmas mosollyal.

-Na mi van, jött a Mikulás? Annak örülsz ennyire? -incselkedtem, de minden elképzelhető visszaszólásra, vagy válaszra számítottam viszont erre nem.

-Lett egy barátom-örvendezett.

-Egy barát barátod vagy egy b a r á t o d?

-Összejöttem Chan Hyunggal-mosolygott mintha most szívott volna egy iskolatáskányi medvesajtos eper joghurtot.

Nem tudom miért, de ennek a hírnek úgy örültem, menten megfogtam a kis maknae kezét és körbe-körbe ugráltam vele az utca közepén.

Mikor odaértünk Seungmin csalódott, hamis mosolyát szúrtam ki először.

Egyből odaszaladtam hozzá, s meg is érdeklődtem szomorúsága tárgyát.

-Jóban lettem Hyunjinnal. -villantott egy keserves pillantást az említettre.

-És ebben mi a baj? -kérdeztem vissza, mivel én se, és a többiek se értették.

-De neki lett egy barátnője.. -ohh szóval tetszik neki Hyunjin és most féltékeny.

-Hát végre összeállt a kép, de ezt eddig miért nem mondtad?

-Féltem..

-Mi mindig itt leszünk neked és bármit elmondhatsz, nincs mitől félned. -jelentette ki Felix.

-Így van! -helyeselt lelkesen Jeongin.

ᴍɪɴʜᴏ sᴢᴇᴍsᴢᴏ̈ɢᴇ

Az iskola udvarán meg pillantottam barátaimat, s rögtön feléjük vettem az irányt.

-Szeretnék veletek beszélni, fiúk-jelentettem ki mire minden szempár rám szegeződött.

-Tudjátok, mostanában randizgatunk Jisunggal...

-Azzal a mókusfejűvel? Ja persze, már mindent tudunk.-közölte Hyunjin.

-Nahát az van, hogy én már nem nagyon akarom folytatni ezt a viszonyt...

-Hjajj már megint csak egy játékszer, mikor hagyod már abba, Minho? -kérdezte kissé mérgesen Chan.

-Csak gondold át, mi lenne a legjobb. -helyeselt Changbin az idősebbel.

ᴊɪsᴜɴɢ sᴢᴇᴍsᴢᴏ̈ɢᴇ

Az ebéd szünetben Minho közeledett felém.

Gondolatait messziről hallottam.

Hogy mondjam el neki...?
Kedves Jisung, a kapcsolatunknak vége! vagy Szia Jisung, sajnos én már nem táplálok érzelmeket irántad.... Áhh nem ez túl csöpögős... Max lekoptatom

A szívem kismillió darabra tört, és annyi mindent tudtam volna mondani, mégsem szivárgott ki egy árva szó sem párnácskáim közül.

Összetörtem.

Legbelül is, de kívűlről is szemmel látható volt a változás, mert azon kaptam magam, hogy lábaim felmodva szolgálatukat, lehuppantam a földre.

Könnyeim, mint zápor, úgy hullottak, s a sós folyadék közül, homályosan, Minho alakját véltem felfedezni, miképp csak egyre közeledett felém és nevemet mondogatta.