Reggel

244 9 0
                                    

Délután volt amire felkeltem.Valamennyivel jobban éreztem magam,nem sokkal.Derek mellettem feküdt, ahogy ígérte.Próbtam felnèzni rá, és láttam hogy elejtett egy mosolyt felèm.
Lèpteket hallottunk bejönni.Derek gyorsan felállt,majd körülnèzett.
-Scott?
-Ès a Sherif...-belèptek hozzám.Apám ugyan úgy nézett rám mint Melissa.Elejtett pár könnyet.
-Fiam..
-Apa jól vagyok.-Derekre nézett.
-Apa ne!Nem csinált semmit!
-Miattad van ez nem de?
-Apa hallasz engem?!-láttam ahogy megakarja ütni Dereket.
-Scott kérlek!-közèjük állt.Kellett egy kis idő amire apám megnyugodott.Odajött hozzám.
-Èn hibám volt.Ne bántsd.Kèrlek.
-Ha csak egyszer is-
-Apa!Ha csak azért jöttèl ide,hogy Dereket csesztesd akkor mehetsz is!-csend lett.Mindenki engem bámult.Tudták,hogy rüheljük egymást..
-Csak megakartalak nézni,hogy hogy van.
-Sheriff..-szólt közbe Derek.-Az lenne a legjobb ha Stiles itt maradna..-kaccsintott amikor senki nem látta.
-Mivel folyton dolgozok..legyen.. vigyázz a fiamra,mert ha nem-
-Tudom.-Mèg egy kicsit beszélgettünk, majd elment.Dolgozni.Scott még maradt.
-Szóval.. történt bármi érdekes?
-Hogy érted?-nèztünk rá èrtetlenül.
-Nem tudom,csak kérdeztem..-egymásra néztünk,majd megráztuk a fejünket.
-Okè..Stiles fel tudsz már állni?
-Mèg nem próbáltam, de nem hinném..
-Sebeid?
-Gyógyulnak,sajnos nem úgy mint neked.-bevetettem a szarkasztikus mosolyomat.
-Látom jobban vagy..Sokkal.Nekem most mennem kell.Argenttel és Allisonal kell találkoznom.Jobbulást haver ès kösz Derek.-Elis tűnt.
-Szeretlek Scottie!-kiáltottam ki neki amit persze nem hallott.-Akkor nem.-motyogtam magamban.Derek visszaült mellém.
-Nem akarsz felállni?
-Uhm fáradt vagyook.
-Segítek,ne lustulj.
-Ahj legyen..Elvileg nem pihennem kéne?
-De,viszont tudnunk kéne mire vagy képes és mire nem..-Derek mellettem termedt egyik pillanatról a másikra.Először a jó lábamat tettem le ami nem volt bekötözve.Amikor leakartam tenni a másikat és ráálni összecsuklodtam.Derek egyből elkapott.
-Nyugi itt vagyok..-átkarolta a derekamat ès segített kiegyenesedni.
-Látod? Sikerült.
-Ha nem fognál összeesnèk..
-Akkor ne tartsalak hm?-kezèhez kaptam kezeim, egy pillanatra azt hittem tényleg elenged.
-B-bocs én csak..-elakartam engedni,de visszatette őket.
-Nem zavar, téged?
-N-nem.-egy darabig csak álltunk.A semmiből Derek a vállamra döntötte a fejét.
-Derek mit művelsz..?-nem mintha zavart volna.Mindig is vágytam az èrintèsèhez,de soha nem mondtam senkinek.Mèg Scottnak se.
-Èrzem rajtad.
-Micsodát..?
-Èlvezed,akarsz engem..-suttogta a fülembe.
-N-nem.. én n-nem..
-Meddig akarsz még hazudni az érzéseidnek?-vègig tudta..a szívem zakatolt,de nem úgy mint tegnap.. mély lèlegzeteket vettem..megőrit, sebezhető vagyok és akkor csinálja ezt velem? Megfogta a csípőm amitől majdnem elvesztettem egyensúlyom.Lassan felèfordított, egymást bámultuk.Mosolygott rám.Derek.mosolygott.rám.Ez egy másik univerzum?!
-Szóval?
-Hm?
-Ne hazudj magadnak tovább..
-Derek..-az ajkát bámultam,majd vissza a tekintetère,ezt eljátszottam párszor.Elkezdtünk közeledni egymáshoz,az ajkaink szinte majdnem, hogy összeèrtek, már csak pár centi,de valaki berontott.Eltávolodtunk egymástól.Leültem az ágyra,Derek pedig otthagyott.
-Hoztam valakit.-Scott jött vissza a főnökèvel.
-Scott.. Bocs,de ő nem állatorvos?
-Rèszben igazad van, de vannak emberek számára is gyógyreceptjeim.Hol van Stiles?-bevezette a szobába.
-Deaton?!-lepődtem meg.
-Hallottam hogy jártál,csak most tudtam jönni ne haragudj.
-Mègis miért is?-kivett a táskájából egy italt,lila színe volt.
-Ha ezt megiszod hamarabb meggyógyulsz és pár nap alatt helyre jössz.
-Ugye csak viccelc?!
-Nem.-odaadta az italt.
-Biztonságos?-kèrdezte Derek.
-Mit gondolsz?-egyből lehúztam,de majdnem rókáztak tőle.
-Phuj mi volt benne?!
-Jobb ha nem tudod..
-Hatásos ha kihányom?
-Nem.
-A franc-
-Stiles jól vagy?-kèrdezte Scott.
-Nem mondanám..
-Ez csak a hatása.Holnap reggel mintha semmi baja nem lenne.
-Kösz Doki-köszönte meg Derek.
-Máskor vigyázzatok.
-Úgy lesz.
-Scott?-
-Igen haver?-nem mondtam semmit csak átöleltem.visszaölelt.
-Minden rendbe fog jönni.-igen ezt tudtam,nem ez miatg öleltem meg.Lehet többet nem fogom tudni,ha elmondom neki az igazat.Arról,hogy a kezdetek óta kedvelem Dereket és elvileg ő is...az is lehet, hogy játszik velem..Nem tudom..Nem tudok semmit és ez megőrít.

Estère járt.Derek lent tevènykedett,azt hiszem vacsorát készít.Addigra tènyleg hatott a gyógyszer és sokkal jobban voltam.Vègre feltudtam venni egy pólót és nem ègette testemet.Derek szekrènyèből loptam egyet.Amikor felvettem szembesültem vele,hogy kétszer nagyobb.Sebaj.Óvatosan levánszorodtam a lépcsőn.
-Hè te meg mit csinálsz?!-futott hozzám.
-Már jobban vagyok..
-Biztos vagy ben-èszrevette, hogy a pólója van rajtam.Nem vette le rólam a szemét.
-Khm ehm igen..az úgy volt,hogy elloptam ezt tőled, mert gondoltam nem leszek fèlpucèr egész nap.Majd visszaadom esküszöm!-megrázta a fejét.
-Az már a tiéd.-visszament a konyhába.
-Most komolyan?-mentem utána.
-Aha,rajtad jobban áll.
-Köszönöm?-tudtam, hogy tudja..Zavarba hozott és amikor megint megfordult felèm elègedettül mosolygott felèm.Pár méter volt közöttünk.Konyhapulton támaszkodott,idegesített a kielègült mosolya.Odasètáltam hozzá.
-Èlvezed?
-Nagyon is.
-Mièrt csinálod ezt?Mièrt most?-már nem támaszkodott,vègig simította kezeit az arcomon.Mèly levegőt vettem, ismét egymást néztük.Szemei másak voltak.Megnyugtattak..nem láttál benne semm rosszat.
-Mitől fèlsz Stiles?
-Nem félek...-felèm kezdett hajolni.Nem tudtam ellenállni.Ugyan úgy mint tegnap egymáshoz közeledtünk, orrunk összeèrt.Levegőèrt kezdtem kapkodni.Most nem zavart meg senki minket.Csak mi magunk voltunk.Mègegyszer vègigsimította az arcom,majd lejebb eresztette kezeit, amitől jobban beindított.Tudta mit csinál.Kezei derekamat fonták körbe.Felnèztem rá,ő pedig megcsókolt.Átlökött az ő helyére és pultra nyomta testem.Kezeit pólóm alá dugta.Tovább csókolt,amilyen hevesen csak lehetett.Kezeimet hátába mèlyesztettem.Szünetekközött ráharapott az ajkamra, amitől nyögès hangokat adtam ki.Áttèrt a nyakamra.
-D-derek...
-Nem foglak bántani..Soha nem foglak-suttogta lihegve a fülembe.Nyakamat csókolgatta,elkezdte kiszívni.Szívem majd kiugrott helyèről.Pár perccel később ismét egymást néztük,de nem úgy ahogy eddig.Akartuk egymást.Felültett a pultra amitől felnyögtem, mert a sebem nem gyógyult be rendesen.
-Jól vagy?
-I-igen csak a sebem..
-Sajnálom..-megakarta nézni,de visszarántottam és megcsókoltam,majd átöleltem.Olyan szorosan,hogy még vèletlen ne tudja levenni a kezemet magáról.
-Stiles..
-Soha nem hittèk el nekem amikor mondtam,hogy te más vagy mint a többi...Soha nem értettèk minek batátkozok veled..Az elején én sem...

Tudtam,hogy más vagy..Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt