Macska-Egér Játék

𝕾𝖎𝖝𝖙𝖚𝖘: Erotonomicon

A könyvesbolt egy félreeső helyen volt, a Mitre utca sarkán, a huszonkettes házszám alatt. Az ajtó viharvert, sötét fenyőfából készült, az ablakokat sötét függöny takarta. Ránézésre úgy tűnt, mintha egy lélek sem lenne odabent. Ez nem volt igaz, csak a mágusnépség álcázta magát a külvilág elől.

- Ez most komoly? - horkant fel Gabriel - Idehoztál egy üres épülethez. Biztos jó helyen járunk?

- Igen - Caleb magabiztosan az ajtóhoz lépett, és megkopogtatta a gömbölyű kilincset. Egy üreg tűnt fel a deszkák között.

- Jelszó? - Kérdezte az üreg.

- Mi is volt az... Öhm... Ja igen, marhasült - motyogott Caleb, mire az ajtó szélesen kitárult.

- Marhasült? - Gabriel kigombolta kabátját - én nem szeretem a marhahúst, szerintem ehetetlen.

Odabent a könyvek nagy része polcokon hevert, de voltak melyeket a padlókon tornyoztak fel. A különböző helyiségekben különböző témákban tartották a könyveket, az eladó az egyik sarokban pakolászott.

- Milyen könyveket keresel? - Lépett oda Gabriel Caleb mellé - én is szeretnék párat. Tudnál venni nekem?

- Persze, de levonom a fizetésedből. Egyébként, halottidézéssel kapcsolatosakat tervezek vásárolni. Te milyeneket szeretnél?

- Hát... Elsősorban anatómiai könyveket... Mindig érdekelt, csak sosem mertem azokat megvenni - mondta a fiú, hangját lehalkítva, egyik kezével haját piszkálta.

- Rendben - mondta Caleb egyhangúan, majd keresgélni kezdett, kezével intett Gabrielnek, hogy jöjjön utána.

Átmentek egy boltív alatt, amely fölött nagy, talpas betűkkel a „NEKROMANCIA" szó állt. Caleb egy polchoz sétált, majd pakolászni kezdett.

- Na nézzük - mormogott. Egyet a kezébe vett, és leolvasta címét - „Tehát halottakat idézünk - útmutató kezdőknek". Ki ad ilyen címet egy könyvnek? - nevetett fel.

- „Kezdőknek" van ráírva, úgyhogy vegyük meg, neked majd jó lesz. Habár én értek a nekromanciához - hencegett Gabriel.

- Azt majd meglátjuk. Fogjad - Caleb a nehéz könyvet Gabriel kezébe nyomta, aki felhörgött a tárgy súlyától.

- Nehezebb nem volt?

Caleb ignorálta Gabrielt, és tovább kutakodott.

- „Nekromancia A-Z", ez hasznosnak tűnik. „Hullaidézés Okozta Sebesülések", ez lehet kelleni fog...

A könyvek egyre gyűltek Gabriel kezei között, az arca szinte ki sem látszott a sok kötet mögül.

- Tedd le oda - mutatott egy asztalra Caleb, Gabriel örömmel engedelmeskedett, és megszabadult a tehertől.

- Végre - nyögött fel, és ledobta magát az egyik fotelba.

- Menj és válaszd ki a könyveket amiket szeretnél. Kettőt megveszek.

- De te nyolcat vettél!

- Kell a könyv vagy sem?

Gabriel megsemmisülten hagyta el a részleget, majd pár perc múlva visszatért két könyvvel.

- Legyél szíves, lebegtesd el őket a pulthoz - kérte Caleb, habár hangsúlyából ítélve inkább tűnt parancsnak.

Gabriel ezúttal hagyta magát, és nem szólt vissza. A könyvkupacra mutatott pálcájával.

- Volare - és a könyvek a levegőbe emelkedtek.

---

- Amúgy miért mészároltad le a rokonaidat? Ennyire feldühödtél az örökösödési vitátokon? Egyáltalán miért tagadtak ki? - Kíváncsiskodott Caleb. Képtelen volt belegondolni egy ennyire kegyetlen cselekedet elkövetésére, holott ő sem ápolt valami jó viszonyt a családjával.